Ma már visszasírjuk Győzikét, ennél csak sokkal lejjebb kerültünk

„Az orvos-pszichológus anyukám, pszichológiai kísérlet gyereke voltam, ezért nem volt tévénk, nem kaptam barbiet, sőt melegitőnadrágot sem, mondván ezek mind butaságok. Szóval úgy nőttem fel, hogy nem tudtam bekapcsolódni se a játékba, se a társalgásba az iskolában, mert nem láttam Isaurat és az egy darab, kikönyörgött moncchichim nem fért be az osztálytársam barbieházába.

Ez a tudatlanságom később is megmaradt, úgyhogy gőzöm se volt, kik szerepelnek a női lapok címlapjain. Aztán egyszer belenéztem az RTL-be, hogy ne legyek annyira tudatlan és épp Győzike-show ment. Döbbenten néztem, hogy ez milyen műsor, ahol egy cigány család veszekszik! Ma már visszasírjuk Győzikét, ennél csak sokkal lejjebb kerültünk. Teljesen fogalmatlan emberek tapizzák egymást mindenféle villákban.

Győzikét azonban figyelemmel kisértem, a feleségét is. Igazából egy kicsit megszerettem, egyrészt mert borította a bilit: kiderült, hogy az egész show színészet volt, ahol eljátszották a megírt történeteket, másrészt van annak az embernek egy bája, ahogy magyaráz. Győzike ott volt a Tranziton és mindenki arra használja, hogy »hö-hö, ha-ha, itt tart a Fidesz«.

Ő pedig azt magyarázza, hogy szeretne tanulni, fejlődni.  Ebben a kiröhögésben benne van az ellenzék veszte, mert lenézéssel nem lehet választást nyerni. Miért nem fogadjuk el, hogy valaki többet akar? Miért kell örökre begyűrni kasztokba egymást? Miért ne kezdhetne el politizálni egy celeb? Szóval én drukkolok Győzikének, örülök, hogy együtt voltunk a Tranziton, remélem megtalálja az új szerepét! Hajrá!”

***

Nyitókép: Mátrai Dávid / Mandiner