Hát persze, hogy magányos merénylő, politikai kapcsolatok nélkül és mentálisan zavart

„Teljesen megőrült a világ. Mi, magyarok békés nép vagyunk, a Fletó is nyugodtan császkálhat az utcán, csak egy, a Bokros Lajosra felületesen hasonlító emberre ment rá egy nyugdíjas valamikor 1995-ben, de az is csak puszta kézzel és első indulatából. Mondjuk a Lajos (az igazi) rá is szolgált, életemben először az ő csomagja után nyomorogtam, pár száz pofont biztos megérdemelt volna, de azzal se fáradt senki.

De lassan Magyarország is megőrül. Egy teljesen nyilvánvalóan elmebeteg senki által vezetett, nem is létező párt az ellenzék vezető ereje tud lenni, és emberek attól lesznek boldogok, hogy beírhatják a Facebookra, mennyire kellene már itt is ölni.

Sajnos a magyar társadalom is tartalmaz alapesetben talán maximum 20 ezer olyan mániákust, aki világos nappal, frontmentes időben, jóllakottan, miközben kint csicseregnek a madarak, józanul is el tudja komolyan képzelni azt, hogy politikai okokból meglincseljes, lelőjön, agyonverjen valakit. Szerencsére ezek az alakok általában lusták, gyávák és kirívóan buták, ha éppen nem fővárosi, nagyvárosi értelmiségiek. Ez utóbbiak sajnos például a hentesekhez vagy a jegyellenőrökhöz képest túlreprezentáltak ebben a sokaságban. Ebből a közegből merítettek a nyilasok és a kommunisták is, és a külföldi befolyáslási kísérletek is erre a társadalmi csoportra számítanak.

Az egy dolog, hogy nem szeretjük egymást az ellenzékkel, de azért az erőszak elutasítása lehetne nemzeti minimum, különösen a merényletekre, meg a lincselésekre, meg az akasztgatásokra kihegyezve. Vagy legalább abban egyezzünk meg, hogy az egy féreg, aki fizikai erőszakra buzdít vagy azt helyesli, akkor is ha ezt fotelforradalmárként teszi kommentben. Kezdetnek ez is elég. Ja és nem kellene az ilyeneknek fizetni azért, hogy sokat kommentljenek.”