Nemet mondtak a törökök Erdogan szultánra

2015. június 09. 07:31

Kifulladni látszik az illiberális lendület Törökországban. Habár a választásokat megnyerte az országot 13 éve egyedül vezető AKP, a megszerzett mandátumok arányát tekintve nem érte el a kormányalakításhoz szükséges abszolút többséget.

2015. június 09. 07:31
Vaspurakan

Kifulladni látszik az illiberális lendület Törökországban. Habár a választásokat megnyerte az országot 13 éve egyedül vezető Igazság és Fejlődés Pártja (AKP), a megszerzett mandátumok arányát tekintve nem érte el a kormányalakításhoz szükséges abszolút többséget. Ezzel minden valószínűség szerint dugába dőlt a jelenlegi államelnök, Recep Tayyip Erdogan álma, miszerint a politikai rendszert átalakítva prezidenciális berendezkedést hozna létre. Ehhez ugyanis az alkotmányt kellene megváltoztatni, amihez kétharmados többség szükséges.

A választási eredményekből könnyen kiolvasható, hogy a törököknek kezd elege lenni abból, hogy az elméletben semleges köztársasági elnök folyamatosan beavatkozik a törvényhozási folyamatokba, az alkotmánynál szélesebb jogköröket vindikálva magának. Személyes karizmája, és ismertsége miatt az AKP sok helyen magával Erdogannal kampányolt a győzelem érdekében. Ez azonban inkább visszaütött, mint használt.

A volt kormányfő a nagy támogatói bázistól eltekintve rendkívül megosztó személyiség. Az utóbbi időben több olyan cselekedete is volt, ami komoly indulatokat korbácsolt országszerte. Ilyen volt a 350 millió dollárból megépített elnöki palota, aminek megépítését arrogáns módon próbálta megvédeni a politikus. A külsőségekben az oszmán időkhöz való visszatérés − gondolunk itt az Aksaray díszőrségére vagy az Erdogan-t éltető oszmán katonazenekar által komponált török „himnuszra”, illetve a kötelező oszmán-török nyelvoktatásra − sem nyerte el a tetszését a választók tömegeinek. Csakúgy mint a sajtó elleni agresszív fellépés sem. Legnagyobb arányban azonban vélhetően mégis az utóbbi évek durva korrupciós ügyei miatt idegenedtek el az AKP-tól.

A mostani választás történelmi jelentőségű volt abból a szempontból nézve, hogy a kurd kisebbséget képviselő Népi Demokratikus Párt (HDP) bejutott a parlamentbe. A párt elsősorban a kurdok lakta keleti régióban tarolt, azonban az ország nyugati részén, és a nagyvárosokban is jelentős eredményeket ért el. Ez többek között két fő okra vezethető vissza, az egyik, hogy a HDP nem csak a kurdok pártja. Kiállnak minden kisebbség mellett etnikai, vallási és nemi orientációra való tekintet nélkül. A szélesebb közvéleményben megrökönyödést okozott, hogy a párt listáján egy nyíltan homoszexuális jelölt is indult, ami a vallásos, tradicionalista kurdokat nagy valószínűséggel távol tartotta a HDP-re való szavazástól. A török voksok legnagyobb része vélhetően a baloldali-liberális táborból érkezett. Ugyanakkor ki kell emelnünk, hogy a sikeres szereplés másik fő oka a rengeteg HDP-re leadott protestszavazat, amivel Erdogan mind távolabb került az elnöki rendszer létrehozásától. Harmadik szempontként megemlíthetjük még a párt elleni támadásokat, amik a megfélemlítés helyett pont az ellentétes hatást elérve katalizátor szerepet játszhattak a szavazási hajlandóság növekedésében.

A HDP parlamenti részvétele a kurd megbékélés rögös útján is egy új állomást jelenthet. A kiegyezési folyamatban eddig is fontos szerepet játszott a HDP; de a korábbihoz képest sokkal nagyobb arányú jelenléte még inkább megerősítheti a tárgyalásos út iránt elkötelezett kurd rétegeket, valamint a 2014 őszén történt események miatt radikalizálódó fiatalokat is mérsékletre tudj inteni. A Szíriában található Kobani városának Iszlám Állam általi ostroma megkongatta a vészharangokat a törökországi kurdok körében is.

Tömegtüntetéseken követelték, hogy Ankara engedje át a határon a város védelmében harcolni akaró kurd önkénteseket. Az erőszakossá váló megmozdulásokban végül több mint harminc ember vesztette halálát, és több helyen a kijárási tilalmat is bevezették. Törökország végül az iraki kurdisztáni pesmerga erőknek szabad utat biztosított a városhoz, török állampolgárok csatlakozását viszont továbbra is megakadályozták.

A kisebbségek egyre jelentősebb szerepet kezdenek játszani a török választásokon. A szélsőségesen nacionalista Nemzeti Akció Párton (MHP) kívül mindegyik parlamentbe bekerült politikai szerveződés indított örmény jelölteket, akik kivétel nélkül mandátumhoz jutottak. Rajtuk kívül görög, jazidi és roma képviselők is tagjai lesznek a parlamentnek, valamint az alevik (síita felekezet) is pozíciókhoz jutottak a Nagy Nemzetgyűlésben.

A választások utáni képlékeny helyzetben több lehetőség is adódik. A rögtön a választások után a Reuters-nek nyilatkozó, meg nem nevezett AKP-tisztviselő szerint kisebbségi kormányzásra és előrehozott választásokra fognak berendezkedni. Koalíciós kormányzásra is van lehetőség, ugyanakkor előzetesen mindhárom ellenzéki párt elzárkózott ettől. Persze a politikában sosincs lehetetlen, valószínűleg tudna az AKP olyat ígérni, amiért valamelyik párt mégis csak csatlakozna hozzájuk, ám kérdés, hogy megérné-e ez nekik. A következő napokban, hetekben biztos, hogy érdekes történéseknek lehetünk tanúi, ha figyeljük a török politikát. Minél előbb megoldást kell találni a politikai patthelyzetre, a bizonytalanság ugyanis nagyon rosszul érinti a török gazdaságot. A választási eredmények hatására zuhanórepülésbe kezdett az isztambuli tőzsde és a líra árfolyama is nagyban romlott a dollárral szemben.

Összesen 77 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Fakutya Vigyora
2015. június 10. 02:10
A török hatóságok által nem kevesebb, mint harmincezerszeres gyilkossággal vádolt terrorista egyike századunk cégéres tömeggyilkosainak, aki valószínûleg százszor is rászolgált arra a halálos ítéletre, amelynek lehetõsége hivatalosan megakadályozta, hogy Massimo d´Alema kabinetje kiadja õt Törökországnak. Apo 1974-ben került be a törökországi kurd politikába, s 1978-ban alapította meg eredetileg radikális marxista szervezetét, a Kurdisztáni Munkáspártot (PKK). A PKK 1984-tõl folytatott rendszeres fegyveres harcot a délkelet-anatóliai, kurdok lakta török tartományok függetlenségéért, bár 1994 óta már autonómiával, illetve föderális státussal is beérnék. Ennek sikere érdekében a kilencvenes évek közepe óta a párt a marxizmus-leninizmust is törölte ideológiájából. Ennek ellenére, miközben a nyolcvanas évek óta Szíriában és 1987 óta a szír ellenõrzés alatt álló Bekaa-völgyben élt, Apo a kilencvenes évek elején meghirdette a palesztin mintát követõ kurd intifádát. Ez a gyakorlatban nemcsak a török katonaság elleni harcot jelentette, hanem harcot mindenki ellen, aki a PKK-val szemben állt. A PKK nyíltan vállalt célpontjaivá váltak mindazok, akik valamilyen kapcsolatban álltak a török állammal. A legnagyobb ilyen célcsoportot azok a kurd "faluõrök" jelentették, akiket a török hatóságok azzal bíztak meg, hogy fegyveresen védjék a kurd falvakat a PKK gerillái ellen. Ellenfelekké váltak továbbá a tanítók, újságírók és kurd politikusok is. Leginkább pedig azok a kurd falvak és klánok, amelyek vonakodtak elismerni a PKK párhuzamos államigazgatását, s nem fizették meg a rájuk kirótt, borsos sarcokat. Ha kellett, a PKK a gyerekeket sem kímélte. A kurdok lakta tartományok eredendõ túlnépesedése (családonként átlagos az öt gyerek, de nem ritka a hét-nyolc testvér sem), a másfél évtizedes polgárháború ugyanakkor nem ott ütött vissza, ahol gondolnánk. Ha nehezen is, de a török hadsereg voltaképpen leverte a PKK-t. Vagy legalábbis a föld alá nyomta. Az igazi gond a fegyveres viszály elõl menekülõ kurdok migrációjával van. A kilencvenes évek folyamán megduplázódott s egymillió fölé emelkedett Adana és Diyarbakir városok lélekszáma, de milliószámra kerültek kurdok Isztambulba és Ankarába is. A török nagyvárosok hagyományosan gyenge infrastruktúrájának más sem kellett, mint egy ilyen tömeg bevándorlása. Az õket fogadó süvítõ gyûlöletnek azonban csak az egyik oka volt, hogy a délkeleti polgárháború alaposan feltüzelte ellenük a török kedélyeket. (Jószerivel alig van török család, amelynek valamelyik tagja ne járta volna meg ezt a poklot.) Legalább ennyire hozzájárult a gyûlölködés kialakulásához az is, hogy a kurd falusiak és nomádok sem tudtak adaptálódni a török nagyvárosok nyugatias életéhez. Szakmátlanul, hiányos töröknyelv-tudással, gyakran funkcionális analfabétaként, egy - a nyugat-anatóliai szemmel nézve - évszázadok óta meghaladott társadalmi és civilizációs rend képviselõiként tûntek fel ezekben a városokban. Apo sorsában tehát nagy szerepet játszott Nyugat-Európa félelme attól, hogy a kurd kérdés az unió területén találjon megoldást. Az út, ami idáig vezetett, sokkalta inkább dicséri a török diplomácia ügyességét. http://magyarnarancs.hu/kulpol/a_kurd_vezer_bolyongasai_elszallt_a_legben-60454 Árvalányhajas hülyéknek.
Akitlosz
2015. június 09. 15:48
Ez ám a szép az újságírói szakmában! Kudarcként tudni eladni a választás megnyerését. :-)
szintiboj
2015. június 09. 15:17
Úgy tűnik a törökök sem teljesen hülyék
lajkakutyus
2015. június 09. 12:42
Erdogan fölényesen nyert, oszt' jónapot liberális patkányok és dögkeselyűk! Ő a második Kemal Atatürk!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!