Milyen világ jön el, ha már a beteg gyerekeket is kiselejtezzük?!

„Nekünk esélyünk van tanulni a hibájukból és még most az élet civilizációja mellett dönteni.

Olvasom a hollandiai hírt és alig hiszem el. Nagycsaládos édesapaként döbbenten állok az előtt, hogy vannak szülők bárhol a Földön, akik gyermekük számára nem az életet választják. És most még csak nem is a magzatgyermekekre gondolok, akikkel kapcsolatban alig győzzük bizonygatni azt, ami teljességgel evidens, nevezetesen, hogy ugyanolyan emberek, mint bármelyikünk, saját szívműködéssel, személyiséggel, az élethez való joggal. Nem, most már ott tartunk, hogy a megszületett, sőt, akár tíz- tizenpár évet megélt gyermekek életét is védelmezni kell, ráadásul éppen azokkal szemben, akik életet adtak neki. Nem találok szavakat.

Azok számára, akik nem olvasták: Hollandiában február első napjától kezdődően az 1 és 12 év közötti gyermekeket is halálba küldhetik saját tulajdon szüleik, ha a gyermek halálos betegséggel küzd, vagy nagyon szenved. A döntés előtt elméletileg ki kell kérni az érintett véleményét is, de hát kérdéses, például egy négyéves kisgyermek mennyire tud adekvát választ adni életről és halálról –

Kisgyerekek apukájaként magam elé képzeltem a jelenetet (nem bírtam a sajátjaimmal elképzelni, nem is akarom, Isten őrizz), milyen lehet, amikor anya és apa odalép kislánya betegágyához, szemébe néz és közli vele, hogy meg fogják ölni. Persze csupa szeretetből, még talán meg is simogatják a kis fejét. Akkor még meleg.

Brutális világ! Hogy nevezheti magát szülőnek az, aki gyermeke életére tör? Hová tűnt belőle az emberség? Mi az, ami megkülönbözteti őt az önző, csupán önnön túlélését biztosító állattól? (Eddig a kifakadás, ígérem.)

Gondolkodjunk egy kicsit arról, milyen kultúrát építgetünk örökségünk romjain!”

Fotó: MTI/Mónus Márton