Német (de)generálisok

Nyitókép: Képernyőfotó

„Nem először és nem is utoljára kell azonban szembesülnünk azzal, hogy a világ folyamatainak legmélyebb talapzatát szellemi energiák jelentik. Nem önmagában a generálisok degenerálódása az érdekes, hanem hogy a németség általános lelki, erkölcsi, szellemi lejtője milyen okokra vezethető vissza, és értelmezhető-e egyáltalán a visszafordulás. 

Történelmileg persze érthető, hogy ha Európa vezető nemzetének a »nulladik világháborúban« (harmincéves háború 1618-48) iszonyú kegyetlenséggel lerombolják az első birodalmát, ezeréves szakrális nemzetét, majd az első világháborúban lerombolják a mesterségesen konstruált, és »szigorúan ellenőrzött«, de komoly teljesítményekre képes államnemzetét (a második birodalmát). Aztán végzetes csapdába csalva hagyják, hogy felépítse a visszacsapás és bosszú harmadik birodalmát, hogy aztán földig rombolják azt a második világháborúban, végül most a már teljesen denaturált, sterilizált multikulturális híg-moslékként üzemeltetett negyedik birodalmát is megsemmisíteni készülnek a harmadik világháborúba, nos ez azért feltehetőleg más nemzet szellemi állagát is rontaná némileg. Van tehát magyarázat, de vajon létezik-e mentség a németség számára?

A hetvenes évek csinált polgárháborúja, (Rote Armee), aztán számos legfelsőbb vezető elleni merényletek sorozata, majd az Északi Áramlat gázvezetékek felrobbantása érthető módon inti óvatosságra a német eliteket. Ám ha most valóban minden ellenállás nélkül, sőt önként tesznek meg mindent nemzetül maradékának felszámolására, arra nincs mentség.”

***