A kommunizmusban épp hogy megtűrték, ma szabadon szólhat

Nyitókép és fotók: Filharmónia Magyarország

Az Orgonák Éjszakája idei legnagyobb újdonsága, hogy nemcsak a közvetlen határainkon túl, de szerte a nagyvilágon is lesznek kapcsolódó programok, koncertek. Miért gondolták, hogy itt az idő emelni a tétet?

Régi álmunk vált valóra ezzel. Határon túli magyar településeken korábban is voltak már az eseményhez kapcsolódó orgonakoncertjeink, de most a világ harminc országába, Franciaországtól Kínán át az Egyesült Államokig, elmerészkedünk. Hogy ezt megtehessük, a szervezésben, kivitelezésben nemcsak a Kulturális és Innovációs Minisztériumtól, hanem a föld 26 államában jelen lévő Liszt-intézetektől is rengeteg segítséget kaptunk. A jövőben is szeretnénk megtartani ezt a formát, a cél, hogy az Orgonák Éjszakája ennél is világméretűbb rendezvénysorozat legyen. Annál is inkább, mert a tapasztalataim – eredetileg magam is orgonaművész, egyházzenész vagyok – azt mutatják, hogy ez iránt a kitűnő és izgalmas hangszer iránt nem szűnik az érdeklődés, sőt, évről évre nő.

Az időpont is változott, a korábbi augusztusi dátumot pünkösd vigíliájára cserélték. Ennek a döntésnek mi volt az oka?

Két dolgot kötöttünk össze. Szerettük volna mindenképpen egy keresztény ünnephez kapcsolni az Orgonák Éjszakáját, már csak azért is, 

Így ráadásul jól illeszkedő nyitórendezvénye is lett egy másik, egy évtizede hagyományosan a pünkösdhöz, illetve az ugyanehhez a kultúrkörhöz kapcsolt eseményünknek, az egyhetes Con Spirito Egyházzenei Fesztiválnak.

A jellemzően templomi koncerteken, kisebb részt szabadtéri helyeken milyen művek szólalnak meg ezen az estén?

Az orgonairodalom legszebb darabjai, klasszikus és kortárs művek egyaránt. Amire nagyon figyeltünk, legalábbis nemzetközi tekintetben, az a magyar kultúra minél nagyobb exportja. Ennek jegyében a külföldi helyszíneken főként magyar orgonisták játszanak majd, minden művészt arra kértünk, hogy a programjában legyenek magyar művek, Balázs Ádám, aki számos film, így az Oscar-díjas Mindenki zeneszerzője is, pedig külön fanfárt írt nekünk, ami az összes helyszínen felcsendül majd.

Azt mondta, az orgona egyre népszerűbb hangszer. Ez kifejezetten igaz hazánkra is?

Igen. Kezdjük behozni a kommunizmus időszakának lemaradásait, amikor az orgonakoncertek finoman szólva sem voltak támogatott programelemek, így a hangszerek állapota fokozatosan leromlott, ahogyan az orgonisták száma is elapadt, különös tekintettel az utánpótlásra. Amikor a kilencvenes évek második felétől néhány évig Ausztriában tanultam a grazi, majd a salzburgi zeneművészeti egyetemeken, láttam, mennyivel előrébb járnak az orgonaoktatás minőségében. Mára szerencsére mi is nagyot léptünk előre e téren, ahogy infrastrukturálisan is: 

Ha egy felkészült orgonista rossz hangszeren játszik, a közönség hajlamos őt okolni a hamis vagy késő hangokért, miközben abban jellemzően a rossz állapotú hangszer a ludas. Örömteli tény, hogy van olyan pályázat Magyarországon, amely az orgonák állapotának javítását segíti.

A felújítások közül a leglátványosabb a Zeneakadémia Nagytermében található orgona néhány évvel ezelőtti rekonstrukciója volt: az 1907-ben, a karlsruhei Voit & Söhne cég műhelyében készült hangszer, Magyarország első koncertorgonája kívül-belül ismét a régi fényében tündököl.

Igen, nagyon fontosnak tartom, hogy az orgona „ügyének” legyenek ilyen kiemelt figyelmet kapó zászlóshajói. Annál is inkább, mert az orgonákat leegyszerűsítve két csoportra lehet bontani, a templomiakra, valamint a világi helyszíneken, koncerttermekben találhatókra. Mivel utóbbiakból nyilván jóval kevesebb van, külön öröm, ha azok száma is gyarapodik például annak következtében, hogy a Zeneakadémia különleges hangszere nagyobb figyelmet kap. Reméljük, a következő években ebben is tudunk előre lépni. Jó lenne, ha odáig el tudnánk jutni, 

Nem csak azért mondom ezt, mert nyilvánvalóan elfogult vagyok, mint a Filharmónia Magyarország igazgatója, mint orgonista és mint pécsi lakos is, aki látja, a Kodály Központ milyen minőségben és sikerrel működik. Hanem mert a zeneirodalom egy jelentős részében szükséges lenne az orgona a szimfonikus zenekari koncertekhez; elég gyenge pontja tud lenni egy előadásnak, amikor az élőben szóló hegedű, fuvola, trombita, nagybőgő stb. mellett odatesznek a színpadra egy elektromos változatot, vagy ami még rosszabb, az orgonás részeket egyszerűen kihagyják. Amellett, hogy templomi orgonakoncertekben szerencsére nincs hiány, a lelkészekben, papokban egyre nagyobb a nyitottság rá, hogy engedjék a hangszert nemcsak a liturgia részeként megszólalni, és az instrumentum csodás saját lehetőségeit is megismertetni.

A fentieken kívül mivel győzne meg egy fiatalt, hogy a hangszerek királynője mellett tegye le a voksát?

Ha egy orgona mellett találkoznánk, nagyon könnyű dolgom lenne. Ott rögtön meg tudnám mutatni neki, mennyire izgalmas, színes, milyen sok állapotot, érzelmet ki lehet fejezni vele. És ha kicsit is van benne kalandvágy, vállalkozószellem és szereti a kihívásokat, nem habozna.