Egy beszéd utóélete

2017. március 10. 10:27

Ungváry Krisztián
Magyar Nemzet

Nyilvánvaló, hogy a bevándorlás teljes megszüntetése lehetetlen. Nyugat-Európa lakossága drámaian fogy, emellett egyre növekszik a képzett munkaerő iránti igény. Magyar szempontból a demográfiai folyamatok az átlagnál is aggasztóbbak. Valakiket tehát előbb-utóbb mindenképp be kell majd telepíteni, de nem mindegy, hogyan készül fel az ország erre a folyamatra.

„A magyarországi határzár indokolt lépés volt, hiszen a schengeni szerződés kötelezte erre Magyarországot. Még akkor is így van ez, ha a menekültek nem maradtak volna Magyarországon. A határzárat ugyanis előbb-utóbb úgyis felépítették volna, csak éppen az osztrák–magyar határszakaszon, ami Magyarország szempontjából sokkal rosszabb. Hangsúlyoznom kell, hogy a vitának nem tárgya a kormányzati gyűlöletkampány, az ennek címén ellopott milliárdok, a menekültek emberi méltóságának szándékos és tudatos sárba tiprása. Ezek tények, el kell azonban választani őket attól a kérdéstől, amit az iszlám bevándorlás jelent. A bevándorlók túlnyomó többsége ugyanis ebből a kultúrából érkezik. És érkezni fog, egyre nagyobb számban.


Nyilvánvaló, hogy a bevándorlás teljes megszüntetése lehetetlen. Nyugat-Európa lakossága drámaian fogy, emellett egyre növekszik a képzett munkaerő iránti igény. Magyar szempontból a demográfiai folyamatok az átlagnál is aggasztóbbak. Valakiket tehát előbb-utóbb mindenképp be kell majd telepíteni, de nem mindegy, hogyan készül fel az ország erre a folyamatra. Az sem mindegy, miként kapcsolódik majd ez a folyamat a szomszédos országokban élő magyarok helyzetéhez, mennyiben tekinthetők ők e bevándorlás kívánatos alanyainak. Erről a politika máig mély hallgatásba burkolódzik, holott a kérdés tisztázása nemzeti érdek.

Ugyanez a helyzet a közmunkaprogram, sőt, a garantált alapjövedelem esetében is. Előbbi kapcsán nyilvánvalók a visszaélések és a közmunkások jogállásának problémái. Ez azonban semmit sem változtat azon, hogy a magyar államnak bizonyos esetekben kötelessége foglalkoztatást biztosítania, mégpedig főleg ott, ahol a munkanélküliek annyira elesettek, hogy piaci foglalkoztatásuk akkor sem volna megoldható, ha lenne a helyszínen munkaalkalom. Vannak falvak, ahol a szociális étkeztetés költségeinek felét-kétharmadát kitermelik ezekkel a munkákkal. Ezen túl pedig elfoglaltságot adnak azoknak, akikről a társadalom többsége lemondott, értelmet adva ezzel mindennapjaiknak. Lehet, sőt kell is a részleteket vitatni, de biztos, hogy a munkaalapú társadalom még mindig a legjobb megoldás. Ezzel függ össze a garantált alapjövedelem kérdése is. Sokan ennek a kormányzati elutasítását már önmagában cigányellenes magatartásként értékelik. Szerintem azonban a garantált alapjövedelem mentálisan még annak is kárt okoz, aki kapja, nem beszélve azokról, akiknek az adójából ezt fizetik. Ahogy az uniós pénzek puszta folyósításából sem lehet gazdasági fejlődést csinálni, úgy a garantált alapjövedelemből sem lehet szociális biztonságot teremteni. Csak az tudna ezzel a lehetőséggel élni, aki tudatos, képes hosszú távra tervezni, és nem kiszolgáltatott. Ezek a feltételek éppen ott a legkevésbé adottak, ahol a legnagyobb a nyomor.”
 
 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
vissza a teljes nézetre