Szolidaritás vagy haszonvágy?

2016. január 3. 13:09

Lukács Csaba
MNO
Ha megvizsgáljuk a svéd bevándorlási rendszer lehetőségeit, könnyen észrevesszük: ideális kifizetőhely azoknak, akik vissza akarnak élni a nagyvonalúságával, és persze azoknak is, akik üzletet látnak a migránsokban.

„Nézzünk pár példát! A Hem och Hyra a svéd lakásbérlők országos szervezetének (Hyresgästföreningen) lapja. Egy pártokhoz nem kötődő, érdek-képviseleti szervezetről van szó, szélsőjobbos vagy rasszista jelzővel egyáltalán nem lehet őket vádolni. Ebben a lapban megírták, hogy a Värmland megyei Torsby faluban egy főbérlő felmondott tizenkét bérlőnek, mert a bevándorlásügyi minisztérium magasabb térítéssel kecsegtetett. A főbérlő, Erik Jonsson nem titkolta, hogy míg a bérlőktől évi 295 ezer koronát szedett be, a bevándorlásügyi minisztérium 10,3 millió koronát ajánlott fel, hogy abban az ingatlanban, ahol addig tizenkét bérlő lakott, 144 migránsnak teremtsen helyet. Innen, Kelet-Európából úgy tűnik: ennyi pénzért könnyű a migránsokat szeretni.


A térítések mértéke akkora, hogy eltorzítja a piaci lakásversenyt. A torsbyi esetben az utolsó bérlő, Evy Hellqvist lakásába később 66 személyt jegyzett be a főbérlő. Az esetet a szakszervezet a helyi önkormányzat lakásbérletügyi osztálya elé terjesztette, azzal a szándékkal, hogy legyen egy joggyakorlat arról: a főbérlő nem mondhat fel a bérlőknek, ha jogi személy (ez esetben a bevándorlásügyi minisztérium) igényli a lakásokat. Mivel az utolsó bérlő beleegyezett a felkínált térítésbe, az eljárás megszűnt, és az ingatlanok júdáspénzzel való einstandolása folytatódhat. Ez nem elszigetelt eset: Örebro és Värmland megyékben eddig hatszor történtek hasonló kilakoltatások. Megtehették, mert az illetékes svéd törvény szerint minden olyan szerződéses bérlő, aki már több mint kilenc hónapja lakik ugyanott, három hónapos felmondási idővel kirakható. Ha a felmondásra nincs nyomós ok, a bérlőnek térítést kell adni.

A nagyvárosokban egyszerűen nincs bérlakás, hosszú várólisták vannak – Stockholmban például tíz évnél is többet kell várni rá. Ha most a bevándorlásügyi minisztérium soron kívül kap lakásokat, a sorok még hosszabbak lesznek. A lakásügyi minisztérium is aktivizálta magát: javaslatot tett egy központi adatbázis létrehozására, ahova a főbérlőknek kötelességük lenne a kiüresedett lakásokat bejelenteni (most csak önkormányzati szinten vannak ilyenek, ott is önkéntes alapon). Természetesen ezekhez hozzáférhetne a bevándorlásügyi minisztérium, soron kívül lefoglalva a megürült lakást.” 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 31 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A svéd hülyeség már régebben elkezdődött.
1978-ba vezet vissza a történet. Mint viszonylag új ausztráliai bevándorlót, engem is meghívtak a fiatalabb, a szüleik által Ausztráliába érkezett, úgynevezett második generációs magyarok, egy-egy házibulira.
Egy ilyen összejövetelre a szervezők meghívtak egy cigány fiatalembert, aki elmesélte már korábban, hogy Svédországba disszidált és onnan jött le két év után Ausztráliába. Elmondta, hogy Svédországba kerülése után egyetemre járt, fizették az egész tandíjat és a létfenntartását. Viszont nem tanult, így nem is ment át a vizsgáin. Elintézte, hogy évet ismételhessen. Megint állták a svédek az éves tandíjat és a megélhetését. Viszont megint nem tanult és a tanév végén ott állt további lejmolási lehetőség nélkül. Ezért aztán Ausztráliába ment tovább.
Utóirat: Amikor vége lett a bulinak, kerestem Koncz Zsuzsa Szerelem című nagylemezét, amit én vittem el a bulira. Nem találtuk. A házigazdáknak eszükbe jutott, hogy a cigány fiú már korábban elment és hóna alatt ezzel a lemezzel távozott. Azóta se látta senki közülünk, sem a lemezt, sem a fiút.

Nem is hinném el, ha nem Lukács Caba írta volna.
Elképesztő, milyen idióták a svédek. (Vagy nem, hiszen itt a tulaj nagyon jól járt).

Amit említessz az első eleme annak, hogy integráció, a zöm számára legalábbis, nem létezik.

A migráns a saját fajtáját keresi idegenben is, egymás köré tömörülnek.

A zsidók esetében például, akik a legtapasztaltabb migránsok, még vallási előírás is szabályozza a gettósodást, meghatározva, hogy zsinagógába csak gyalog szabad menni.

Nem vitatom, hogy így van.

1976-ban az ausztráliai bevándorló táborban a chileiek között voltak Szovjetuniót megjárt emberek is. Például akik a Patrice Lumumba Egyetem kommunista terrorista és ügynökképző tagozatát végezték, ami testnevelő tanári oklevelet adott nekik. Ausztráliában persze ez utóbbi végzettségüket jelentették be, próbálták használni.

Érdekes azonban, hogy amikor forró lett a chilei talaj számukra, Ausztráliát választották a képzettségüket adó Szovjetunió helyett. Vagy egyenesen oda voltak küldve… Persze nem sok sikerre számíthattak ott. A gyakorlatias angolszász kulturák nem voltak fogékonyak a kommunista szírénhangokra.

Tényleg, nézzünk pár példát: A baptisták el tudtak számolni? Nem érzi magát felelősnek Előd feleségének haláláért? Vagy van az a pénz, amiért megnyugszik a lelkiismerete?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés