Német menekültimport és fegyverexport – az álhumanizmus kultúrája

2016. január 12. 8:04

Speidl Bianka
Mandiner.migráció
Fegyverexport diktatúráknak és a menekültek iránti szolidaritás – a német vezetés számára csupán látszólagos az ellentét.

Németországban a döntéshozók igyekeznek úgy tenni, mintha egymillió migráns érkezése a napi rutin része lenne, s az atrocitások mértéke sem múlná felül a megszokottat. Akadnak ugyan számukra is „bosszantó incidensek”, mint például nők tömeges zaklatása szilveszter éjszakáján, a lopások és betörések számának rohamos és radikális emelkedése, vagy a halálos áldozatokat követelő összecsapások számos menekültszálláson. Megkezdődtek a néhány száz euróval kompenzált kényszerbeköltöztetések is az egyedülálló, idős emberek otthonaiba.

A problémákat azonban távolról sem tekintik olyan mértékűnek, amely a politikai irányvonal újragondolására ösztönözné a vezető politikusokat. A kormánypropaganda részeként a városokat valósággal kitapétázták a szolidaritás fontosságát hangsúlyozó plakátokkal. A német vezetés elszántsága nyomán felmerül a gondolat, hogy nem a helyzetre történő spontán reagálásról, hanem egy korábban, tudatosan kialakított stratégia megvalósításáról van szó.

E stratégia részét képezi a NATO-n kívüli országokba irányuló, sok milliárd euró értékű fegyverexport. A szállítmányok jelentős része a migránsokat kibocsátó közel-keleti és kelet-ázsiai országokba irányul – többek között Irakba, Kuvaitba, Jordániába, Maliba, Indonéziába, Indiába, Szaúd-Arábiába, Katarba, Algériába és Izraelbe –, amelyek közül több is az emberi jogokat és nemzetközi megállapodásokat semmibe vevő rezsimek uralma alatt áll. Az öbölbeli monarchiák szerepe a szíriai háborúban és a szélsőséges iszlámista ellenzék logisztikai támogatásában közismert tény.

Vegyük például Szaúd-Arábia esetét! Az országban 2016 első napjaiban síita ellenzékieket végeztek ki, akiket rutinszerűen államellenes szervezkedéssel és a szintén likvidált al-Káida tagokhoz hasonlóan terrorizmussal vádoltak meg. A valódi ok azonban a közel-keleti térség feletti befolyásért zajló kötélhúzás Teherán és Rijád között, valamint az, hogy az ország olajban gazdag régiói az üldözött és lázongó síita kisebbség által lakott területek. Az ismétlődő koncepciós perek, a szélsőséges vahhábita ideológiára épülő politikai rendszer, a nők és a kisebbségek elnyomása, valamint az a támogatás, amelyet a több mint húszezer főt számláló királyi család egyes tagjai nyújtanak az Iszlám Állam nevű terrorszervezetnek, egyáltalán nem zavarja Merkel kormányát abban, hogy növelje az országba irányuló fegyverexportját.

Németország közel-keleti passzív semleges magatartása a Merkel-kormányzat alatt aktivizálódott, mindenek előtt Az Öböl Menti Együttműködési Tanács országaiba irányuló fegyverexportnak köszönhetően. Ebben 2011 óta Szaúd-Arábia kiemelt partnernek számít, ahová 2012-ben – tehát a szíriai háború második évében – 1,24 milliárd dollár értékben szállított nehézfegyvert, elsősorban tankokat. Rijád azóta intenzív katonai beavatkozásokat hajtott végre Bahreinben és Jemenben, a helyi hatalmat segítve vagy éppen helyettesítve a kisebbségi, ellenzéki megmozdulások leverésében. A szaúdi királyság folyamatos felfegyverzésével Németország, más európai exportőrökhöz hasonlóan megszegi a fegyverzetcsökkentésre vonatkozó uniós szabályozást, amely megtiltja a fegyvereladást olyan országok számára, amelyek esetében okkal feltételezhető, hogy ezt elnyomó célra használják.

Az iszlámista ellenzék másik fő támogatója, Katar, 2013-ban 1,89 milliárd euró értékben vásárolt Németországtól tüzérségi fegyvereket. Az Öböl-államokba 2013 első felében további 817 millió euró értékben szállított fegyvert. Ezt követően, 2014 első felében Németország az észak-afrikai és közel-keleti térségbe összesen 1,4 milliárd euró értékben szállított fegyvert, ebből 1,4 millió euró értékű könnyűfegyvert. 2015 első felében az export összértéke 1,7 milliárd eurót számlált, a könnyűfegyver export pedig drasztikus emelkedést mutatva elérte az 5,8 millió eurót. A bevétel egy részét minden bizonnyal a – nem kis részben német - fegyverek bevetésével eszkalálódó konfliktusok következtében megindult menekültek integrációjára fordíthatják.

Speidl Bianka
vezető kutató
Migrációkutató Intézet

Összesen 15 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ez egy nagyon fontos és jó cikk. Köszönet elsősorban Speidl Blankának, másodsorban a mandinak.

Noha mindnyájan érezhettük, h. éppúgy, mint a görög eladósodás hátterében, a Közel Kelet háborúiban is a német fegyverek, könnyű és nehéz fegyverek, pl. tankok biztosítják a lehetőséget, mégiscsak más egy szakértő tény és számszerű összefoglalása.

Köszönjük és egy illegális határátlépő bevándorlót sem kérünk!

A szerző teljes szereptévesztésben van. Egy kutatóintézetnek, még ha kormánypárti kamuműhelyről is van szó, az a feladata, hogy a tűársadalmi jelenségek tényszerű leírását és elemzésé nyújtsa, ne értékítéleteket és szubjektív spekulációkat.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés