Gombapaprikás

2016. május 10. 07:12

Bogár László
Magyar Hírlap

A ránk kényszeríteni kívánt bevándorlókat egy magyar munkás egész élete során elérhető teljes jövedelme árán válthatnánk meg.

Fontos és drámai üzenete mindennek, hogy ez a kétszázötvenezer euró nagyjából egy átlagos keresetű magyar fizikai munkás egész életkeresetével azonos. Vagyis a ránk kényszeríteni kívánt bevándorlókat egy magyar munkás egész élete során elérhető teljes jövedelme árán válthatnánk meg. (Csak halkan tenném hozzá, hogy nincs kizárva, hogy még így is megérné mindez, ha ezzel valóban elkerülhetnénk a menekültáradatot. Szinte biztosra vehető ugyanis, hogy a magyar társadalmat a bevándorlás nyomán sújtó kár még ennél a horribilis összegnél is nagyobb lenne.)

A tervezett intézkedés szerint ez a büntetés minden, a globális parancsot megtagadó országra egyformán vonatkozna, noha mondjuk Luxemburg és Bulgária között legalább tízszeres az egy főre jutó jövedelemkülönbség.

Igazán elgondolkodtató, hogy Európa uralmi struktúrái számára az egyre vészjóslóbb örvénylések tavalyi kialakulása óta tökéletesen érdektelen kérdésnek látszik annak tisztázása, hogy mégis ki okozta, okozza ezt az egyre súlyosabb válságot. Hogy ki szítja fel, ki provokálja ki azokat az egyre súlyosabb, egyre fenyegetőbb konfliktusokat, amelyek ehhez a most már globális válsághoz vezettek, vezetnek.

A tanú című film egyik jelenetében Pelikán József gátőr diszkréten figyelmezteti Virág elvtársat, hogy bocsánat, Virág elvtárs, de ez az ítélet. Mire a válasz: „Ejnye, az álmatlan éjszakák. A lónak négy lába van, mégis megbotlik.” Nagyjából ugyanebben a horrorparódiában ülünk benne most is, csak valahogy nem nagyon van kedvünk mindezen önfeledten hahotázni.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://migracio.mandiner.hu/trackback/22354