Milyen Willkommenskultur?

2016. augusztus 31. 8:39

Bencsik Gábor
Mandiner
Milyen Willkommenskultur az, amelyik szívesen látja az afgánokat, pakisztániakat, szíreket, líbiaiakat, de nem szívesen látja a gyerekeket?

willkommen.jpg

Vendégszerzőnk, Bencsik Gábor kommentárja

 

Az egész migránsválság mozgatórugója az a jelenség, hogy a német családok közül egyre kevesebb hajlandó húsz-huszonöt év törődést, aggódást, küszködést, költséget belefektetni a saját gyerekeibe (mellesleg öreg szüleik mellé kelet-európai vendégmunkást fogadnak idősgondozónak).

Ha hinni lehet a statisztikáknak, a német nőknek már több mint egyharmada gyermektelenül tervezi leélni az életét.

Vajon milyen Willkommenskultur az, amelyik szívesen látja az afgánokat, pakisztániakat, szíreket, líbiaiakat, de nem szívesen látja a gyerekeket?

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 115 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A hedonista, az egyén élvezetét, fogyasztását, jólétét, az egyéni szabdságjogokat mindenek fölé helyező nyugati "civilizációnak" sajnos ez az eredménye: az önreprodukcióra való képtelenség. Pontosabban nyilván nem a fizikai képtelenségről van szó - hiszen még a femin férfiak és maszkulin nők korában is képesek lennénk rá - , hanem arról, hogy nem ismerjük fel ennek demográfiai jelentőségét, és a könnyebbnek tűnő megoldás felé hajlunk. Ez a befogadás, ami tulajdonképpen erőforrás pótlás úgy, hogy ne nekünk kelljen a gyereknevelés befektetéséi részét állni. Ez persze zsákutca, hiszen a bevándorlók gyerekeinek iskoláztatása, integrációja ugyanúgy kiadás az őslakosoknak, hiszen alkalmassá kell tenni őket arra a feladatra, amelyet a meg nem születő őslakos generációknak kellene ellátni (javadalmak megtermelése, idősek ellátása, stb.)

Mindehhez jön a család fogalmának devalvációja, a szingli életmód fetisizálása, és azok a hagymázas törekvések, amelyek az abortuszt támogatják (lásd: Soros egyik kampánya).

A paradoxon az, hogy a fenti tünetek kezelésére olyan embertömegeket importálunk, amelyek abortuszellenesek, családban gondolkodnak, és az egyén helyett a közösség érdekeit tartják szem előtt.

Csak ez a közösség elsősorban az iszlám híveket, a klánt, a törzset jelenti. Nem a befogadó őslakosokat.

Képmutatással ötvözött kompenzáció az egész mostani német politika. Szóra sem érdemes.

Egy vége felé közeledő társadalmat jól lehet illusztrálni Merkellel: érzelemmentes, gyerekmentes, ideológiafüggő, aggódik a "megítélése" miatt.

Vagyis pontosan ahogy Bencsik irja, gyerekeket nem akar, de migransokat meg igen.

Liberticid hozzaallas.

Ez így egy nemzeti öngyilkossági folyamat. Legyen ez az ő bajuk, de ne erőltessék másra, főleg ne ránk.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés