Cikkajánló: A jogállamiság homályos fogalma

2019. november 13. 17:29
A jogtudomány még mindig nem tud mindenki által elfogadott meghatározással szolgálni a jogállamiság tekintetében. Ráadásul a demokratikus felhatalmazás és a hatalom korlátozása között meglévő óhatatlan feszültséget igen gyakran nem veszik  számításba, ehelyett a két elv harmonikus együttélését feltételezik – állapítja meg Pócza Kálmán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense Politikai rezsimek és a jogállamiság problémája című tanulmányában.

A magyar kormány 2010 óta többször is szembesült azzal a váddal, hogy a jogot politikai eszközként alkalmazza, a jog nem a társadalom csoportjainak nyújt védelmet a hatalommal szemben, hanem a hatalmon lévőket támogatja. Kritikaként jelenik meg, hogy 2010 óta figyelmen kívül hagyják a jogállamiság alapvető kritériumait. „A politikai döntéshozatalt semmiben nem korlátozzák a jogi normák, noha ez utóbbi a liberális demokráciák alapvető jellemzője lenne.” De mit is nevezünk jogállamiságnak, mik a konkrét kritériumai? Milyen koncepciók alapján mérhető, hogy egy ország teljesíti-e a jogállamiság követelményeit? Lehet-e a jogállamiság meghatározása politikai célok érvényesítésének eszköze?

Napjainkban a különféle európai intézmények (Európai Parlament, Európai Bizottság, Európai Tanács) Magyarországon is vizsgálják a demokrácia és a jogállamiság helyzetét.  

A jog és a politika viszonya

Jelentősen meghatározza mindennapjainkat az a felfogás, miszerint a vitákat békés úton kell rendezni és ne véres harcok során rendeződjenek a nézeteltérések. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha olyan politikai szereplők lépnek fel, akik képesek az egyéni és a csoportérdek összehangolására, illetve egy olyan minimális kompromisszum helyzet megteremtésére, amely mindegyik fél számára elfogadható lehet. Viszont ahhoz, hogy sikerüljön egyezséget kötni az ellentétes véleménnyel rendelkező felek között, hatalomra van szükség a politikai szereplők felett. Tehát a politika egyrészről a hatalom megszerzésének és megtartásának, másfelől pedig az érdekkonfliktusok csillapításának képessége.

Napjaink politikai gondolatmenetében azonban a túlzott hatalom nem a béke lehetőségét, hanem a veszélyforrását jelentheti. A jog a hatalomkorlátozás legfontosabb eszközévé vált a 19. század közepétől. A jogállamiság egyik alapelve Waldron (2016) szerint az emberek feletti jog uralma. Fontos azonban, hogy a jog uralmát is az emberek biztosíthatják. Ebből kifolyólag megnőtt a bírák szerepe a politikusokkal szemben. 2010-ig az Alkotmánybíróság hatalma megkérdőjelezhetetlen volt, a bírói szupremácia érvényesülhetett. Ez a bíróságok átpolitizálódását eredményezte.

Az átpolitizálódó rendszerekben sem lehet a jog a politika akadálya. Másfelől, ha a jog túl sok korlátot szab a politikának, akkor a demokrácia elve csorbul, mivel túlságosan korlátok közé szorítja a politikát, a politikai kérdések is jogi kérdéssé vállnak. Az autoriter rendszerek jellemzője a jog átpolitizálódása, a „jurisztokráciában” a bírák dönthetnek a politikusok helyett. Magyarországon 2010-ig a politikai kérdések túlságos jogi szabályozása volt a jellemző, majd 2010 után a jog átpolitizálódásának voltunk szemtanúi.

Nincs egységes fogalma a jogállamiságnak

Egy egységes jogállam fogalomról még most sem sikerült megállapodnia a jogtudomány képviselőinek. A jogállamiság mainstream, európai  értelmezése : „ a vitákra a végső választ a jog adja, a társadalmilag jelentős életviszonyokat pedig a jog rendezi.” , annak ellenére, hogy a jogállamiság pontos értelmezésére nem született semmiféle konszenzus. Egyes nemzetközi szervezetek (pl. az ENSZ) is próbálják meghatározni a jogállamiság fogalmát, miközben teljesen kiüresítik azt. A definíciók vitatottak, de úgy tűnik, hogy az határozza meg a fogalom használatát, hogy a jogállam melyik aspektusáról beszélhetünk empirikus módon. 

A jogállam különböző aspektusai a következők lehetnek: 

  1. A pozitív jog révén történő kormányzás (rule by law), amely szinte az összes létező politikai rendszerben megtalálható. 
  2. Jogállamiság, mint egy formális legalitás, amikor a törvények kellőképpen általánosak és egyértelműek, és mindenkire egyaránt vonatkoznak. 
  3. Garanciális jogállamnak hívhatjuk azt a rendszert, amelyben teljesül a pozitív jog révén történő kormányzás, általános és egyértelmű törvények léteznek, és emellett megjelenik a horizontális hatalommegosztás. 
  4. A liberális jogállamiság a fentebbi jellemzők mindegyikét magába foglalja amellett, hogy az ún. első generációs alapvető emberi jogok bírósági úton kikényszeríthetőek. 
  5. Demokratikus jogállamról beszélhetünk, amikor a demokratikus felhatalmazás és a hatalom korlátozása kerül előtérbe. A demokratikus felhatalmazás és a hatalom korlátozása között érzékelhető feszültséget azonban igen gyakran nem veszik  számításba, ehelyett a két elv harmonikus együttélését feltételezik. A jog uralma (rule of law) és a többség uralma (rule of the majority) között tulajdonképpen egy olyan trade-off van, amivel a jogállamiság fogalmával operáló empirikus kutatásoknak is számot kell vetniük.
  6. A következő a szociális jogállam fogalma, amelyben a korábbi kritériumok mindegyikének érvényesülnie kell, amellett, hogy a politikai rendszer pozitív, szociális jogokat biztosít az állampolgárok számára. 

Jørgen  Moller és Svend-Erik Skaaning politológusok szerint a liberális demokrácia alapja az, hogy a jogállam kritériuma teljesül. „A libeális demokrácia és a demokratikus jogállam tulajdonképpen ugyanazt a jelenséget kívánja megragadni: egy olyan politikai berendezkedést, amelyben a formális legalitás, a horizontális hatalommegosztás és az első generációs emberi jogok érvényesülése mellett a politikai döntéseket a nép beleegyezésével megválasztott (képviseleti) kormányzat hozza meg (demokratikus jogállam).” Összességében kijelenthetjük, hogy minél tágabb jelentést adunk a jogállam fogalmának, annál több belső feszültséget fedezhetünk fel. 

A jogállam mérhetősége

A jogállamiság hierarchikusan egymásra épülő rétegei közül ki kell választani, melyiket akarjuk vizsgálni. A hatalommegosztás mértékét és megvalósulását, az alapvető emberi jogok érvényesülését, a demokratikus felhatalmazás megvalósulását vagy a szociális jogok érvényesülését. Minél részletesebb a jogállamiság definíciója, annál nehezebb mérni a jogállamiság érvényesülését. 

A jogállamiság mérésére jelenleg hét nemzetközi index (Bertelsman Transformation Index; Economic Freedom of the World Index; Freedom in the World Index; Worldwide Governance Indicators; Polity IV; International Country Risk Guide; Rule of Law Index) létezik. Ezek az indexek a de facto jogállamiságot mérik. A jogállamiság indexeket nem lehet felcserélni, mert más-más szempontból tekintenek a jogállamiságra, azonban vannak olyan esetek, amikor az indexek összetevői a jogállamiság ugyanazon aspektusát mérik, ezáltal akár egy torzított eredményt kaphatunk. Fontos, hogy a szubjektív elemek kiszűrése érdekében megfelelő számú szakértő vegyen részt a felmérésekben. 

Nagyon nagy a súlyozás jelentősége is. Léteznek olyan szempontok, amelyek fontosabbak a jogállamiság rétegeinek felmérése szempontjából. Ezeket megfelelően kell tudni mérlegelni és kezelni. A bírói függetlenség optimális mértékének meghatározása is igen fontos szempont, mivel ennek hiánya egy elszámoltathatatlan bírói államot eredményezhet. Attól függően kell kiválasztani a megfelelő jogállamiság- indexet, hogy pontosan mi képezi a vizsgálat tárgyát.   

Jogállamiság és EU: Mechanizmusok és Mérések

Az Európai Unió dokumentumaiban a jogállamiság viszonylag későn jelent meg. Először az 1992-es maastrichti szerződés említi meg, majd az 1997-es amszterdami szerződés már arra hivatkozik, hogy az Unió megalapításának egyik alappilléreként jelent meg, azonban csak a 2009-es lisszaboni szerződésben találhatjuk meg a jogállamiságot, mint az alapvető értékek egyikét.

Az illetékes európai szervek (Európai Unió Bírósága, Európai Bizottság, Emberi Jogok Európai Bírósága, Velencei Bizottság) nem reflektálnak a jogállamiság fogalmának ellentmondásaira, az emberi jogok, a demokrácia és a jogállam jól működő kapcsolatáról beszélnek, melyek egyidejű érvényesülése biztosíthatja az európai közös értékeket. 

Az elkövetkezendők első, komoly vitája lesz a jogállamiság fogalmának kialakítása. Ezt követi majd a mérési indexek kialakítása. Ezzel kapcsolatban az Európai Bizottság 2014-ben kezdeményezett egy eljárást, miszerint az EB párbeszéd formájában vizsgálja, hogy egy országban mennyire biztosított a jogállamiság. 

Pócza Kálmán: Politikai rezsimek és a jogállamiság problémája. In. Böcskei Balázs (Szerk.) Szabó Andrea (Szerk.): Hibrid Rezsimek. A politikatudomány X-aktái. Napvilág Kiadó, 2019
 

Összesen 33 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés