Migránsokról és előítéletekről – jogvédők között járt a Mandiner

2016-05-19 15:18:27

Írta: Bakó Beáta
A Mandiner csúnyán beletenyerelt a Helsinki Bizottság szerdai menekültügyi szemináriumának „safe space”-ébe, ugyanis a hamis szír útlevelekről és a németországi balhékról mertünk érdeklődni. Válasz helyett megkaptuk, hogy előítéletesek vagyunk, agresszívan kérdezünk, miközben nem olvastuk el az ENSZ-jelentést, és ez különben sem egy sajtótájékoztató. Gyulai Gábor, az MHB programvezetője később azért „sajtótájékoztatót” is tartott a Mandiner kedvéért. Tőle megtudhattuk, hogy a problémák elkerülése érdekében szerinte el lehetne különíteni vallás, illetve nemzetiség szerint a migránsokat. Tudósításunk.

„Hungarikum” a menedékkérők fogvatartása

Bár az elég sok európai országban elterjedt, hogy az idegenrendészeti eljárásban a kitoloncolásra váró migránsokat őrizetben tartják, az hungarikum, hogy Magyarországon a menedékkérőket is fogva tartják – hangzott el a Magyar Helsinki Bizottság és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által szervezett szerdai workshopon, amely a menekültügyi őrizet emberi jogi monitorozásáról szólt.

A menedékkérőket vagy félig nyílt létesítményekben helyezik el, ahol csak éjszakára kell lejelentkezni, vagy zárt, őrzött befogadó központokban. Fogdában vannak azok is, akiknek a kérelmét elutasították, ezért kitoloncolásra várnak. A menedékeljárás során és az idegenrendészeti eljárásban történő fogva tartás 6+12 hónapig, azaz összesen legfeljebb másfél évig tarthat, de ha közben szabadlábon van az illető valamennyit, akkor utána újra kezdődik.

A monitorozás a zárt fogdákat érinti, bár a jogvédők egyik jogásza a félig nyílt táborokra is vonatkoztatta az elhangzó kritikákat. A jogvédők – bár elismerték, hogy a személyi szabadsághoz való jog nem korlátozhatatlan – azon az állásponton vannak, hogy alapvetően nem szabadna a migránsokat bezárni, mert ez pszichésen nagyon megterhelő a számukra, gyakori jogsértésekhez vezet, és nincs elég civil meg szociális munkás, aki foglalkozna velük – foglalta össze Iván Júlia, a Helsinki Bizottság jogásza.

Szerintük a fogva tartás helyett más alternatívákat kellene alkalmazni: ezek közül Magyarországon csak a menekültügyi óvadékot alkalmazzák, de azt is elég ritkán – derült ki a beszélgetésen. Ezt viszont megnehezíti, hogy a migránsok – egyébként a közvélekedéssel összhangban – egyfajta „kenőpénzként” tekintenek az óvadékra. Számolnak is azzal, hogy az a pénz (jellemzően ezer-kétezer euró körüli összeg) az államra száll, és sokszor eleve bele is kalkulálják a költségekbe. Holott az óvadék célja ideális esetben az, hogy az eljárásban való együttműködés fejében a végén visszakapja a pénzt az illető, ha minden flottul ment. Gyakorlatilag viszont ezt a szerepet nem tölti be, mert kifizetik, aztán miután szabadlábra kerültek, továbbállnak Nyugat-Európa felé.

Mivel a jogvédők óhajai nem teljesülnek és sok migránst mégis fogva tartanak, ezért a jogvédők jobb híján ezt rendszeresen monitorozzák: előre egyeztetett időpontban elmennek egy-egy menekültügyi vagy idegenrendészeti őrzött fogdába, hogy a körülményekről tájékozódjanak. Mint mondták, vannak olyan tapasztalatok, hogy láthatóan a kedvükért nagyobb rend van aznap, jobb ételt kapnak a menedékkérők, vagy előző nap visznek nekik sporteszközöket; de ehhez hasonló esetek más országokban is történnek. Az is elhangzott, hogy ha a migránsok nem „rohanják meg” a jogvédőket az érkezésükkor, akkor valószínűleg nincs olyan nagy baj, ami miatt panaszkodni akarnának.

A görögöket már noszogatni is felesleges, minket még érdemes kioktatni

Az EU-ban Magyarországon kívül Máltán és az Egyesült Királyságban jellemző még a „notórius fogvatartás” – mondta Huszár Katinka, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának magyarországi munkatársa. Ezen javítani akarnak, ezért el akarják fogadtatni a stratégiájukat az érintett országok kormányaival. A Mandiner felvetette, hogy miért nem Görögországon kezdik a sort, ahol rendszerszintű problémák vannak a menekültügyi rendszerrel.

A Helsinki Bizottságtól a választ kaptuk, hogy ugyanazért, amiért a jogállami projekteket se Oroszországban kezdik. Persze rögtön arra gondoltunk, hogy Putyin ki is tiltaná azzal a lendülettel az összes jogvédőt az országból, de kiderült, hogy Görögországban az ok egész pontosan az, hogy ott hiába próbálnának egyezkedni a kormánnyal, „nincs remény” arra, hogy a helyzet záros határidőn belül javuljon. Vagyis mi annyira reménykeltők vagyunk az ENSZ szemében, hogy minket még érdemes piszkálni a menekültügyi rendszerünk miatt.

Megkérdeztük azt is, hogy mit szól az ENSZ a németországi helyzethez, ahol több migránsszállást is felgyújtottak és rendszeresek az összetűzések a befogadó állomásokon – például vallási okok miatt. Felvetésünket annyival elintézték, hogy „ez a workshop nem Németországról szól”, de a szünetben Gyulai Gábor azért válaszolt a kérdésre.

„Pont az ilyen menekültválságokra találták ki a genfi egyezményt”

Először a Mandiner azon felvetése verte ki a biztosítékot, hogy – miként az már a politika mindkét oldaláról is elhangzott – az ENSZ-szabályozást, mindenekelőtt a genfi menekültügyi egyezményt esetleg nem az ilyen tömeges és legalább részben gazdaságilag motivált menekülthullámra találták ki, mint a mostani.

A kórusszerű lehurrogásból, amit erre válaszul kaptunk, az derült ki, hogy a helsinkisek szerint de. Elhangzottak az ismert érvek arról, hogy bezzeg a második világháború után és a jugoszláv háború alatt is mennyien elmenekültek, és a mostani helyzet szerintük ahhoz hasonló; és különben is, tömeges migráció esetén is tiszteletben kell tartani az emberi jogokat. Felvetésünkre, hogy az érkezők egy számottevő része biztosan nem háborús menekült, azt a méltatlankodást kaptuk, hogy „azért van a menekültügyi rendszer, hogy megállapítsa: ki az, és ki nem az”. Arra a további érvünkre lett csak igazán paprikás a hangulat, hogy akkor miért „menekülnek” az érintettek nem csak a szomszéd országig, hanem egészen Európáig, több biztonságos országon keresztül. „Szerbia nem biztonságos ország az ENSZ-ajánlás szerint” – hangzott a felháborodott kórus – továbbá sem Macedónia, sem Görögország, sem Törökország – sorolták.

A magyar kormány szerint egyébként Szerbia, Macedónia és az EU-tag Görögország is biztonságos, az ENSZ-ajánlás pedig nem kötelező erejű, szóval el se olvastuk – pedig el kellett volna: talán akkor nem kapjuk a képünkbe, hogy „tájékozódjunk, mielőtt agresszív kérdéseket teszünk fel”. Főleg, hogy „ez nem sajtótájékoztató, hanem szeminárium” – kezdett is érthetővé válni, hogy más újságíró kollégák miért nem adták arra a fejüket, hogy eljöjjenek a rendezvényre. A „szemináriumi” hangulat mindenesetre egészen olyan volt, mint egy amerikai campuson, ahol mindenkinek saját „safe space” jár a „támadó kérdésekkel” szemben.

Miért nem adnak be menedékkérelmet? „Mert például megverték őket a rendőrök!”

Támadó kérdéseink” következő köre arra vonatkozott, hogy ha valóban háborús menekültekről van szó, akkor miért ódzkodik sokuk attól, hogy menedékkérelmet adjon be? „Mert például megverték őket a magyar rendőrök!” – jött a válasz. Az ezt általánosságban vitató felvetésünkre kiderült, hogy „tudnak konkrét ilyen esetről”, bár később Gyulai Gábor, az MHB programvezetője elismerte, hogy ez nem általános gyakorlat, csak elszigetelt esetekben fordul elő. Viszont szerinte a túlzsúfolt határ menti fogdákban nagyon rosszak a körülmények, és az ott eltöltött 2-3 nap is arról győzi meg a migránsokat, hogy ez „még nem az az Európa, amit a tévében láttak”.

Az is kiderült, hogy ha tájékozottan és felkészülten érkeztünk volna a „szemináriumra”, akkor tudnánk: menedékkérelem nélkül is lehet adni úgynevezett „befogadotti státuszt”, legalábbis „civilizált országokban szoktak”. Hogy miért csinálnak ilyet a „civilizált országok”, és egyáltalán miért ez a civilizáltság fokmérője, azzal már nem is mertük tovább borzolni a kedélyeket.

Meglepődtünk volna azon is, ha a kormány által tavaly ősszel bevezetett „jogi határzár” nem került volna szóba, és lám: ki is derült, hogy azok, akik ellen a határzár átlépése vagy megrongálása miatt büntetőeljárás indult, az előzetes letartóztatásban sokkal macerásabban tudják beadni a menedékkérelmüket, mint egyébként. Nem mintha ezek után sok esélyük lenne a menekültstátuszra – tesszük hozzá.

Ráadásul előzetesben egy csomó kérelmet csak írásban lehet beadni, ami rosszul érinti az írástudatlanokat – hangzott az érvelés. Menedékkérelmet egyébként szóban is be lehet, és itt érdemes megemlíteni, hogy később az „átlagon felül képzett szírek” és a „magyarokhoz képest idegen nyelvekben különösen jártas migránsok” eposzi jelzői is gyakran elhangzottak.

Kik jönnek hamis szír útlevéllel? Hát az igazi szírek!

A workshop csúcspontja kétségtelenül akkor jött el, amikor felvetettük: azért csak van ok a gyanakvásra azokkal szemben, akik hamis szír útlevéllel jönnek – ilyeneket, mint pár hónapja kiderült, pár száz euróért be lehet szerezni Törökországban, és több terrorista is ilyen iratokkal érkezett Európába.

A helsinkisek érvelése így szólt: „attól még, hogy hamis az útlevele, nem biztos, hogy nem szír, hiszen egy háborús országban nem működik az okmányiroda”. Láthatóan a jogvédőket az sem különösebben zavarja ezzel kapcsolatban, hogy a Frontex vezetőjének más a véleménye: Fabrice Leggeri szerint sok arabul tudó, közel-keleti és észak afrikai migráns magát szírnek kiadva próbál menekültstátuszt szerezni. Ez némileg vigasztalt, amikor azzal hurrogtak le: „ha egy picit többet olvastunk volna, tudnánk”, hogy miként lehet megállapítani valakiről, hogy szír-e, például a nyelvjárásából, vagy országismereti kérdésekkel. Persze készséggel elismerjük: az, hogy ezek szerint Fabrice Leggeri sem olvasott „picit többet”, nem ment fel bennünket a műveletlenségünk alól.

Meg az alól sem, hogy „nem hagytuk kint a prekoncepcióinkat” – ugyanis ezt is a fejünkhöz vágták a rendezvényen, ami egyébként semmi másról nem szólt, mint a jogvédők prekoncepcióiról.

Ezek furcsa módon akkor sem oldódtak fel, mikor azt fejtegették, hogy menekültszállást monitorozni azért nem miniszoknyában és spagettipántos felsőben kellene – persze rögtön hozzátették (a prekoncepcióiknak megfelelően), hogy a magyar biztonsági őrök talán még inkább megnézik őket, mint a migránsok.

Gyulai Gábor: Nincsenek rózsaszín elvárásaink

A délelőtti etap végéig a jogvédőkkel szemben tagadhatatlanul eddig is meglévő prekoncepcióink rohamléptékben súlyosbodtak, de ezt sikerült az eredeti szintre visszaállítania Gyulai Gábornak, a Helsinki Bizottság menekültügyi programvezetőjének, aki munkatársai addigi reakciói után hajlandó volt érdemben is részletesen válaszolni az általunk felvetett kérdésekre az ebédszünetben.

A német menekültszállásokon történt összetűzésekkel kapcsolatban azt mondta, hogy ha sok ember van összezárva, akkor elkerülhetetlen a feszültség, ezért is kellenének kisebb szállások. Továbbá szerintük az ilyenek megelőzése érdekében el lehetne különíteni vallás, illetve nemzetiség szerint a migránsokat. Felvetésünkre, hogy ez az – egyébként egy német szélbalos politikus által is javasolt – ötlet hogy fér össze a liberális antiszegregációs meggyőződéssel, azt mondta: csak az első pár hónapban kellene az elkülönítést fenntartani.

Megkérdeztük, hogy mi lesz azokkal az észak-afrikaiakkal, akik körében egyébként a bűnözés és balhézás aránya is magasabb, és borítékolhatóan nem kapnak majd menekültstátuszt, de az országuk sem hajlandó visszafogadni őket. Gyulai Gábor azt mondta: ha nem sikerül valakit kitoloncolni, az idegenrendészeti őrizet akkor sem tarthat 12 hónapnál tovább. Szerinte ezt diplomáciai nyomásgyakorlással lehet megoldani, amiben ha Magyarországnak nem is, de Németországnak és az EU-nak azért nagy az ereje Algériával és Marokkóval szemben.

Felvetettük azt is, hogy ha Törökország nem biztonságos ország, akkor mit szólnak most az EU-török megállapodáshoz. Kiderült: jogosnak tartják a megállapodással szembeni kritikákat. Hangsúlyozta: szerintük a biztonságos ország nem csak azt jelenti, hogy nincs háború, hanem hogy nem görgetnek abszurd akadályokat a menedékeljárásban a migránsok elé. Viszont szerinte Szerbiában és Macedóniában is ez történik, sőt vannak olyan európai országok (például Svédország vagy Dánia), akik már Magyarországra se küldenek vissza migránsokat a „rendszerszintű hiányosságok” miatt. Mint mondta, a Helsinki Bizottság szerint is a többi balkáni útvonalon lévő országgal közösen kellene kezelni a helyzetet, de amíg ezek az országok erre nem alkalmasak, addig nem kéne úgy tenni, mintha azok lennének.

A jogvédők sem tagadhatják, hogy bűnözők és terroristák is kihasználják a menekülthullámot – vetettük fel. Gyulai azt mondta: ezt ők sem vitatják, de az embercsempész-maffiában a migránsok az áldozatok, terroristák pedig nagyon kivételesen érkeznek a menekültek között. A terroristák azonosítására szerinte úgyis hírszerzési információk, más személyazonosítási módszerek kellenek. Ők egyébként mindig azt javasolják a hozzájuk forduló migránsoknak, hogy adjanak ujjlenyomatot és működjenek együtt a hatóságokkal – tette hozzá.

Minket nem a rózsaszín elvárások jellemeznek. De azt látni kell, hogy nem csak tisztán nemzeti érdek és tisztán menekült-érdek van, az egész kérdéskör sokkal bonyolultabb” – mondta Gyulai, aki szerint valójában sokszor találkoznak a reálpolitikai érdekek és az emberi jogi szempontok. Mint mondta: ő se tartja jónak, hogy mindenki jön ellenőrizetlenül, és azt is elismeri, hogy nem létezik arra vonatkozó emberi jog, hogy valaki megválassza, hol szeretne élni. Ehelyett szerinte ellenőrzött csatornákat kellene nyitni: példaként említette az áttelepítést, és a tanulói és humanitárius vízumokat.

Afeletti örömünkben, hogy valamiben végre egyetértettünk, inkább vissza se mentünk a délutáni etapra – nélkülünk bizonyára kellemesebb volt a jogvédő légkör; igazi safe space.