Nem olyan nő

„Érzik magukon a nyomást a nyugat-európai vezetők, és sürgősen úgy kell tenni, mintha csinálnának valamit. Néhány hetet sikerült eltölteni azzal, hogy nagyszabású vitát indítottak arról, mit viseljenek a muszlim nők Európában. Ez igen! Csalhatatlan érzékkel megtalálták a radikalizálódás és a terrorizmus gócpontját, és könyörtelenül felléptek ellene. Persze, félre a gúnyolódással. Van helye Európában a burkininek és a burkának? Nincs. Segíti az integrációt a burka viselése? Nyilván nem. A burka annak a jele, hogy viselője – vagy legalábbis annak férje, bátyja, apja – minimálisan sem adaptálta otthonról hozott életmódját az európaihoz, vagy – és nehéz eldönteni, melyik az ijesztőbb – itt, Európában jutott el erre a szintre a nyugati kultúra elutasításában. Franciaországban és Németországban is igyekeznek óvatosan közelíteni a kérdéshez, nyomatékosítják, hogy nem akarják látni, de csak kerülgetik a forró kását, ha ki kell mondani, miért. Pedig az elutasítás, amit az európai emberek többsége érez a burka és a burkini iránt, ennél elemibb. Az európai ember ugyanis azt mondja a burkát viselő muszlim nőnek, hogy nem akarom, hogy itt legyél. Vagy legalább legyél olyan, mint mi.

Egyik sem megy. Eljött a nagy szavak és tanulságok ideje. »Túl sokáig mi németek sem vettünk tudomást a problémáról« – ismerte el a »Wir schaffen das« mantrájának egyéves évfordulóján Angela Merkel. A híres szlogen alanyait, a németeket viszont már kezdi egy kicsit idegesíteni ez a »wir«, és egyre kevésbé akarnak ők is részei lenni a migrációs vállalkozásnak.

Merkelnek természetesen igaza van, nem vettek tudomást a problémáról. Nem vett tudomást a problémáról ő, és nem vettek a németek sem, hogyan is tehették volna, ha fogalmuk sem volt róla, mi vár rájuk.”