Mire mondjak nemet?

Igazából a dilemma több, mint az elmegyek, vagy nem megyek el. Gyűlölöm a gyűlöletkampányt, kinevetem a kétfarkúak vicckampányát, bojkottálom az otthonmaradásra felszólítókat, de mire megyek vele?

Felelős állampolgár lettem? Korántsem.

Ugyanis attól még semmi nem megy előrébb ebben az országban, ha van véleményem. Ez számomra a kvótanépszavazósdi nagy tanulsága.

Mert lehetek harcos radikális, lehetek csöndes szkeptikus, lehetek vásárlásban megfáradt spontán távolmaradó, valahol mindenképpen áldozata vagyok egy véleményterrornak.

Órákat vettek el az életemből azok, akik plakátokat ragasztgattak, youtube videókat csináltak, a standoknál győzködtek. És ahelyett, hogy a családommal és a munkámmal lettem volna elfoglalva, azt kerestem, vajon melyik oldallal értek egyet. Vitatkoztam, kétségek között őrlődtem, de most már bánom ezt az egészet. Sem jobb, sem okosabb, sem boldogabb ember nem lettem ettől.

Ennek ellenére elmegyek. Majd ott eldöntöm, hogy mire mondjak nemet. Az EU bevándorláspolitikájára, a kormányzati arroganciára, a cinikus kétfarkúakra vagy az antidemokratikus balliberálisokra.