A türkök hete

„Azt állította Orbán Viktor miniszterelnök (a Türk Tanács ülése előtt Asztanában, a kazah elnökkel találkozva), hogy a kazahok benne vannak a mi életünkben, a közös múltunk részei, hiszen a magyarok keletről indulva érkeztek meg Európába.

Ezzel szemben a tény az, hogy a kazahok csak annyira vannak benne a mai életünkben, mint a Fülöp-szigetiek vagy az egyiptomiak, és nem a közös múltunk részei, a közös ázsiai eredet ugyanis nem származási közösség, és ezen az alapon mindenki a rokonunk lenne egészen Japánig. Nyelvileg pedig a kazah a török nyelv­családba tartozik, mi meg nem, legfeljebb megfigyelőként, mint a Türk Tanácsban. Ezen az alapon Orbán nyugodtan mondhatja azt is, hogy az oroszok is a rokonaink. Így végre minden érthetővé válna.

Azt állította Orbán (ugyanott, Erdogan török elnöknek gratulálva a Török Köztársaság megalapításának 100-ik évfordulója alkalmából), hogy »mi, magyarok tudjuk, hogy milyen fantasztikus eredmény volt ez száz évvel ezelőtt Törökország részéről, amire sajnálatos módon száz évvel ezelőtt mi nem voltunk képesek«.

Ezzel szemben a tény az, hogy de, képesek voltunk 1918–19-ben, az őszirózsás forradalommal, amely létrehozta a köztársaságot. Más kérdés, hogy aztán az Orbán által kivételes államférfiúnak nevezett Horthy hatalomra jutásával a parlament visszaállította a monarchiát, Horthyt pedig kormányzóvá választotta. Mi, magyarok tudjuk. És Orbán?

Azt állította Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter (ugyancsak Asztanában, a Türk Államok Szervezetének külügyminiszteri találkozóján), hogy Magyarország kész a Kelet és Nyugat közötti híd pillérévé válni.

Ezzel szemben a tény az, hogy amíg mi a Nyugat (az Európai Unió) részei vagyunk, addig nem lehetünk a Kelet és Nyugat közötti híd pillérei, hiszen akkor már a kettő között, semmilyen szövetséghez nem tartozva, a senki földjén lennénk. Ha erre készen állunk, akkor kilépünk az EU-ból. Szóval őrült beszéd, de nincs benne rendszer, vagy ha mégis, akkor mi bontjuk le a Nyugat egyik pillérét.”

Nyitókép: Facebook