A Nyugati

Klebelsberg Kunó szerint „egy nemzet csak bizonyos mennyiségű negatív embert bír el”. Azért foglalkoztatta a kérdés, mert fel akarta rázni a hazát a Trianon utáni depresszióból, és az ő korában a filozófia meg a politika még a lényegest, például a pesszimizmust tárgyalta. Klebelsberg arról írt: „A negatív ember erejét […] meddő kritikában meríti ki és e réven csak ritkábban javít, […] kételyeket kelt, csüggeszt és elkedvetlenít.” Amikor ezt írta, Ady épphogy meghalt, szárnyalása csak eztán kezdődött.

A felújított Nyugati pályaudvarról tengernyi írás jelent meg mostanában, kritikával, kioktatással, baljós intéssel persze. Volt bennük megkésett ipari fejlődés, elhibázott, elsinkófált beruházás, baleset, „nem is úgy volt” tudálékosság. A gyakran forrásként használt mérnöki tanulmányok kritikus hangja még érthető, hiszen ezek műszaki, társadalmi gondokra keresnek választ. De kár nem látni, hogy száznyolcvan éve mégiscsak szolgál minket a pályaudvar, és még szép is.