Olaszországban megkezdődött az olasz antifa, Ilaria Salis választási kampánya
Apja szerint azért jelölteti magát, hogy „senkivel ne történhessen meg többé Európában, ami vele történt”.
Ha az elvesztett választásokat nézzük, akkor az elmúlt bő évtizedben a baloldal mindig kifogásokat keresett.
„Ha az elvesztett választásokat nézzük, akkor az elmúlt bő évtizedben a baloldal mindig kifogásokat keresett. Nem ismerte el a vereséget, tisztességtelen feltételekre hivatkozott, csalással vádolta a kormánypártokat és radikális rendszerellenzéki szerepbe helyezkedett. Mondták, hogy nincs demokrácia, nincs szabad sajtó, az állampolgárok nem jutnak hozzá az »igaz« és »valós« információkhoz. (Az igaz és a valós ebben az esetben azt jelenti, amit a baloldal gondol.)
Az elvesztett választások után – a politikai mintázat szerint – aztán megpróbáltak valós vagy vélelmezett társadalmi elégedetlenkedési akciókra rátelepedni. Megújulás és parlamenti munka helyett mások hátán a médiába bekerülni. Megragadni egy »civil« ügyet, majd nemzetközileg kipróbált, szélsőbaloldali mozgalmi forgatókönyvek (Alinsky, Popovics, Sharp) alapján kormányellenes demonstrációvá szélesíteni azokat. Mindeközben egyre szélsőségesebb, a demokratikus rend megzavarására alkalmas politikai kommunikációt folytattak, aminek következtében egyrészről tovább romlott a politikai kultúra minősége, másrészről pedig esély sem volt egy új politikai stratégia megalkotására. (Gondoljunk csak a 2023-as Pintér Sándor bábú égetésre, vagy az úgynevezett diáktüntetéseken tapsot kiváltó, a miniszterelnököt dehumanizáló beszédekre!)
A botránypolitizálásba hajló szélsőséges hangnem azonban szükségszerűen kontraszelekciót okozott, így a baloldal lemaradása – mind közösségépítésben, mind pedig egy koherens, a társadalom többségének szimpátiáját megnyerő programalkotásban – évtizedes mértékűvé vált. A vezetővé váló politikusok nem voltak és most sem alkalmasak a valóságot leíró politikai értelmezésre és összefüggő mondanivaló kidolgozására. És hiteltelenek, ami a politikában a legfontosabb tőke.
Tucatszor ugyanabba a folyóba…
A kontraszelekcióval viszont megszületett egy olyan baloldali politikai »elit«, amely csupán négy politikai pótcselekvésre volt alkalmas az elmúlt években. A nyugat-európai progresszív politika kritika nélküli másolása mellett csupán a sajtóban megjelenő hírekre reagáltak – sokszor ötletszerűen (mai szlenggel élve: random). Harmadrészről dekonstruktív ellenzéki álláspontot vettek fel, így az össznemzeti érdekek mentén sem álltak a kormányzat mellé (még a pandémia idején sem!), végül pedig – negyedszer – botránypolitizálással igyekeztek felhívni magukra a figyelmet.
Egy dologról viszont sosem beszéltünk. A kontraszelekcióban ludas volt a külföldről finanszírozott kormányellenes sajtó is. Mert ők is többször beleléptek abba a bizonyos folyóba, mikor minderre azt mondták, hogy mindez így, ebben a formában, rendben van és rendben lesz. Majd a következő választásokon – hitegették magukat, ugyanabba a folyóba lépkedve.”
Nyitókép: Facebook