Mohamed korában élne sok németországi török – Rosta Gergely a Mandinernek

2016. július 6. 16:05

Írta: Bakó Beáta
Mohamed-korabeli társadalmi viszonyokat szeretnének és a német törvények helyett inkább az iszlám szabályaihoz igazodnának? Közel egyötödük igen. A Münsteri Egyetem vallással és politikával foglalkozó kutatóközpontja nemrég átfogó kutatást készített a németországi törökök körében az identitásukról, valamint az iszlám valláshoz és a többségi társadalomhoz való viszonyukról. Az eredmény: 18 százalékuk hajlamos az iszlám fundamentalizmusra. A kutatócsoport magyar tagjával, Rosta Gergely vallásszociológussal beszélgettünk.
Nemrég tették közzé a németországi törökök integrációjáról és önképéről szóló kutatásukat. Hogy került ön magyar szociológusként a Münsteri Egyetemre és ebbe a kutatásba?
 
Nem vagyok iszlámszakértő, úgy kerültem ide, hogy van itt a Münsteri Egyetemen egy „Exzellenzcluster” nevű intézmény, amely a vallással és a politikával foglalkozik. Ez egy interdiszciplináris kutatóközpont: szociológusok, pszichológusok, történészek és teológusok dolgoznak itt. Én a disszertációmat a vallás és politika viszonyáról írtam az európai értékrend-kutatások alapján. Annak idején olyasvalakit kerestek, akinek a témája illeszkedik a Cluster tematikájához és kvantitatív módszerekkel dolgozik, tehát tud például statisztikákat elemezni. De én korábban alapvetően inkább Magyarország és Kelet-Közép-Európa vallásosságával foglalkoztam, tehát ott az iszlám viszonylag kis szerepet játszik. Ez a Cluster projektekben gondolkodik: miután idekerültem, az első projektünk témája a vallási sokféleség észlelése és elfogadottsága volt. Nem csak Németországban, hanem még négy másik országban, amelyek közül háromban a muszlim kisebbség aránya nagy: Dánia, Hollandia, Franciaország; valamint kontrollországként belevettük Portugáliát, ahol elhanyagolható az arányuk. Ez a kutatás azt hozta ki, hogy Németországban jóval nagyobb a muzulmánok elutasítottsága, mint a többi országban. Ez pont akkor volt, amikor Németországban nagy viták folytak Thilo Sarrazin könyvéről.
 
Ez a „Deutschland schafft sich ab” („Németország felszámolja önmagát”), amiben Sarrazin az iszlamizálódástól félti Németországot?
 
Igen. A felmérés 2010 nyarán folyt, és augusztus végén kitört a Sarrazin-vita. Emiatt a kutatásunk is nagy nyilvánosságot kapott. Aztán felmerült, hogy nézzük meg ennek a másik oldalát is. Arra sajnos nem volt lehetőségünk, hogy Franciaországban, Hollandiában és Dániában is utánamenjünk ennek, de innen indult ki ez a felmérés a németországi törökök körében. Jó néhány kérdést, amelyeket feltettünk az első felmérésben, direkt feltettünk most is az összehasonlítás kedvéért.
 
Mivel a törököket az arabokhoz vagy az észak-afrikaiakhoz képest problémamentesebb kisebbségként tartják számon, így meglepőnek tűnt, hogy a megkérdezettek csaknem fele fontosabbnak tartja az iszlám vallás előírásait, mint a német törvényeket; vagy hogy egyharmaduk a Mohamed-korabeli társadalmi viszonyokat tartja ideálisnak. Önök mint szakemberek mennyire lepődtek meg az eredményeken?
 
Mivel már korábban is voltak kutatások ezen a téren, ezért annyira nagyon nem volt meglepő például az, hogy 47 százalék inkább vagy teljesen egyetértett azzal az állítással, miszerint neki fontosabbak a saját vallása törvényei, mint annak az országnak a törvényei, ahol él. Az egyetértést egy négyfokú skálán mértük: akik teljes mértékben egyetértettek ezzel, azoknak az aránya valamivel kisebb. De ez az arány nem volt meglepő, mert láttunk már hasonló eredményeket.
 
Németországban?
 
Igen. Egy holland szociológus, Ruud Koopmans összehasonlító felmérése szerint ugyan Németországban alacsonyabb a fundamentalista nézeteket vallók aránya a muzulmán lakosságon belül, mint például Hollandiában; de az ő felmérésükben is 45% értett egyet azzal, hogy a vallási szabályok fontosabbak, mint a világi törvények. Egy korábbi, 2007-es kutatásban pedig szintén 47% tartotta a vallási szabályokat a demokráciánál fontosabbnak. Az igaz, hogy a muszlim bevándorlók közt a törökök kevésbé fundamentalisták. Koopmans kutatása is kimutatta, hogy a török származásúak körében a fundamentalista nézetek kevésbé elterjedtek, mint a marokkói származásúak körében. Ebben szerepet játszik az is, hogy előbbiek eleve egy szekularizáltabb társadalomból jönnek. Ugyanakkor ezeknél a kérdésfeltevéseknél azért vannak problémák is: nem tudhatjuk, hogy pontosan mit értenek a válaszadók az alatt, hogy az iszlám előírások fontosabbak nekik. Persze van, aki ezt úgy interpretálja, hogy a németországi törökök fele saríát akar és holnapután bevezetné, hogy mindenkinek vágják le a kezét, aki lopott, vagy bevezetné a becsületgyilkosság intézményét. De a döntő többség minden bizonnyal nem ezt érti alatta, hanem olyan konfliktusokat a vallási és a világi szabályok között, amelyek a mindennapi életben fontosak és a vitákban is gyakran előkerülnek: hogy hordhassanak fejkendőt a közalkalmazottak, hogy a muzulmán lányoknak ne kelljen részt venniük az iskolai koedukált úszásoktatáson és hasonlók.
 
Tehát konkrétabb dolgokra nem kérdeztek rá a kutatásban?
 
Volt ahol igen, ennél a konkrét kérdésnél nem. Voltak olyan kérdések, ahol a válaszokból következtetni lehetett a vallási fundamentalizmusra, de az iszlám szabályok elsőbbségével való egyetértés még nem jelenti azt, hogy a megkérdezettek 47 százaléka fundamentalista. Ha egy kereszténynek, aki komolyan gondolja a hitét, felteszik a kérdést, hogy melyik fontosabb számára, az egyház törvényei vagy a világi törvények, akkor könnyen lehet, hogy ő is ezt mondja. És itt sem feltétlenül tudom, hogy pontosan mire is gondol, hol van az a konfliktus, ahol a kettő között dönteni kell. Csak a hitét komolyan vevő keresztényből Németországban arányát tekintve kevesebb van, mint a hitét komolyan vevő muzulmánból. Az, hogy 47 százalék tartja fontosabbnak az iszlám törvényeit, mint az országét, nem jelenti azt, hogy az ország törvényei ne lennének fontosak – ez is benne van. Több hasonló kérdés is volt egyébként. Például hogy egyetértenek-e azzal az állítással, hogy csak egy igaz vallás van, illetve hogy mennyire tartják ideálisnak a Mohamed alatti társadalmi rendet.
 
Itt is elég nehezen megfogható, hogy mire gondolnak vagy mihez akarnak visszatérni.
 
Ez szintén egy olyan kérdés volt, amit azért tettünk fel, mert más kutatásokban megkérdezték, és összehasonlító eredményeket akartunk. Ezt mindenesetre a kérdezettek nagyjából egyharmada mondta: de hogy egy olyan társadalmat akarnak-e, ahol patriarchális rend van; vagy olyat, ahol az iszlám törvényei uralkodnak teljes mértékben, azt ezek alapján nehéz eldönteni. Azt gondolnám, hogy valami ilyesmi lebeg a szemük előtt: egy olyan társadalom, ahol az iszlámnak nagyobb szerepe van.
 
Ezt a kérdést lehet azonosítani a fundamentalizmussal? Akik ezt akarják, azok fundamentalisták?
 
Mi végül is úgy döntöttünk, hogy azokat tekintjük teljes mértékben fundamentalistának, akik négy különböző kérdés mindegyikére azt mondták, hogy igen. Tehát fontosabbak nekik az iszlám előírások, mint az ország törvényei; visszatérnének a Mohamed alatti társadalmi rendhez; valamint egyetértenek azokkal az állításokkal, hogy csak egy igaz vallás van, s csak az iszlám alkalmas arra, hogy a korunk problémáit megoldja.

 

 
Kép forrása: Exzellencluster Religion und Politik, WWU Münster
 
 
Mennyien voltak, akik mind a négy kérdésre igennel válaszoltak?
 
Tizennyolc százalék.
 
Azért ez elég sok, nem?
 
Nem kevés, az biztos. Ugyanakkor Koopmans-kutatásban harminc százalék volt a fundamentalisták aránya Németországban, igaz, egy némileg más index alapján. Tehát hogy sok vagy kevés, az részben attól is függ, hogyan mérjük.
 
Mennyire volt fontos az a kutatásban, hogy kifejezetten törököket kérdeztek? Mennyiben a török nemzetiség és mennyiben az iszlám vallás volt a meghatározó? Aminek amúgy is több irányzata van ráadásul…
 
Ez részben pénzkérdés is, hogy mire volt lehetőségünk: az látszott, hogy csak Németországra fogunk tudni koncentrálni ebben a kutatásban, és ott sem lesz lehetőség több nagy minta kiválasztására. Mivel a németországi muzulmánok több mint kétharmada török, nem akartuk belekeverni az etnikai kérdést, emellett módszertanilag is nehezebb lett volna a mintavétel. Egy ún. onomasztikus eljárást alkalmaztunk, azaz a nevek alapján vettünk mintát, ahol a vezetéknév vagy a keresztnév azonosíthatóan török, az került bele a mintába. Tehát nem volt célunk, hogy összehasonlítsuk a törököket más muszlim vallású etnikumokkal.
 
Ez most pedig mindenkit nagyon érdekelne a migrációs hullám miatt, hogy azok, akik most érkeznek Szíriából vagy Észak-Afrikából, mennyivel lesznek „nehezebb eset” a törökökhöz képest.
 
Végső soron az utolsó pillanatban lehetőségünk nyílt arra, hogy egy jóval rövidebb kérdőívvel egy ötszáz fős szíriai mintát is megkérdezzünk; de nem olyanokat, akik most érkeztek, hanem olyanokat, akik itt vannak már régóta. Akik most menekültként érkeztek, róluk nincs semmilyen hozzáférhető adatbázis, nem tudjuk őket lekérdezni. Akik most a menekülttáborokban vannak, ők feltehetőleg sok szempontból egy egész más társaság, mint akiket most lekérdeztünk, és átlagban már negyed évszázada itt vannak. Nekik pár kérdést feltettünk a mostani menekülthelyzettel kapcsolatban; és pár olyan kérdést is, amelyek alapján a törökökkel összehasonlíthatjuk őket. Az derült ki, hogy az itt élő szírek sokkal kevésbé fundamentalisták, kevésbé vallásosak és alapvetően egy magasabb képzettségű csoport, mint a török származásúak. De mondom, ők nem képezik le a mai szír társadalmat. Ők nem a háború elől menekültek el, hanem még korábban, az Aszad-rezsim miatt vagy még az előtt. Sokan eleve tanulni jöttek Németországba és itt maradtak, illetve jó részük valamilyen üldözött csoporthoz tartozott, így a keresztények is felülreprezentáltak a körükben.
 
A német állam látványosan igyekszik monopolizálni az iszlám teológiai oktatást, sok állami egyetemen van iszlám teológiai tanszék, hogy mérsékelt mederbe tereljék a vallási gondolkodást. Ez a stratégia mennyire lehet sikeres?
                                                                                                            
Szerintem mindennek van értelme, ami az integrációt szolgálja. Ezek az emberek itt vannak és itt is fognak maradni – most a törökökről beszélek elsősorban. A menekültek egy másik kérdés, de láthatóan itt is az a politika, hogy hosszabb távon itt fognak maradni, legalábbis erre készül az állam. Minden, ami az integrációt elősegíti, és azt, hogy ne kizárólag maguk között legyenek, az szerintem jó dolog. Az más kérdés, hogy az állami intézményekben oktatott iszlámot mennyire fogadja el a muszlim közösség. Nálunk itt Münsterben is van iszlám teológia, Khorchide professzor vezeti az intézetet, aki kifejezetten liberális iszlám teológusnak számít, nagyon sokat szerepel mindenfelé, de rendszeresen kap halálos fenyegetéseket is. Ez nem azt jelenti, hogy a muzulmánok többsége radikális, de a radikálisok megtalálják őt. Tehát ez a társaság eléggé megosztott belül is.
 
Ha az iszlám fundamentalizmussal összefüggő válaszokon nem lepődtek meg, akkor mit találtak mégis meglepőnek?
 
Az olyan kérdésekre, hogy mennyire érzi jól magát Németországban, sokkal rosszabb eredményeket vártunk.

 

Kép forrása: Exzellencluster Religion und Politik, WWU Münster

 

Az is kiderült, hogy a keletnémetek kevésbé elégedettek a helyzetükkel, mint a törökök.
 
Igen, az volt konkrétan a kérdés, hogy „megkapja-e a saját részét” a társadalomtól, az államtól. Ez a szubjektív deprivációt vizsgáló kérdés, és valóban, a keletnémetek nem túl elégedettek.
 
Mert ők otthon vannak és többet várnának, a törökök meg vendégnek tekintik magukat többé-kevésbé?
 
Pontosan, a viszonyítási alap más. Itt egyébként a generációk tekintetében is eltérés van. Az első generációs bevándorlók, akik vendégmunkásként jöttek ide, feltehetőleg inkább a törökországi helyzethez viszonyítanak, és a mérleg ennek megfelelően pozitív. A második generációnak viszont már gyakran mások, nagyobbak az igényei, ők a német társadalomhoz viszonyítanak. Ők minden szempontból jobban is integrálódtak: jobban tudnak németül, több kapcsolatuk van a többségi társadalommal, magasabb a végzettségük: még ha nem is éri el a többségi társadalom iskolai végzettség szerinti megoszlását, de közelít hozzá. Ez valamilyen szinten sikertörténetnek tekinthető, miközben persze nyilván van egy csomó probléma. Objektíve tehát integráltabbak, de a kutatás eredményei szerint az elvárásuk az első generációsokhoz képest sokkal inkább az, hogy a saját kultúrájukat megőrizhessék.
 
Általános közvélekedés, hogy a második generációs muszlim bevándorlók inkább hajlamosak a fundamentalizmusra és a radikalizálódásra, pont azért, mert az identitásukat keresik.
 
Igen, ez egy általános nézet, de ez itt nem jött ki. A második generációsok nem annyira fundamentalisták, sokkal kisebb arányban értettek egyet az erre vonatkozó állításokkal, mint az első generációsok. Kevésbé is vallásos a második generáció, mint a szüleik – bár még mindig sokkal inkább, mint a német társadalom. Ritkábban járnak mecsetbe, ritkábban imádkoznak a szüleiknél, ugyanakkor érdekes, hogy a második generációból mégis többen mondják azt magukra, hogy vallásosak.
 
Ennek mi az oka? Nyilván ez nagyon szubjektív, hogy ki mitől érzi magát vallásosnak.
 
Mi alapvetően úgy értelmeztük, hogy ez identitáskérdés. Ugyanúgy, ahogy többen mondják a második generációsok közül, hogy fontos megőrizniük a kulturális identitásukat, ugyanúgy többen mondják, hogy számukra a vallás fontos. Akkor is, ha egyébként objektíve a szüleik generációjához képest kevésbé vannak benne ebben a dologban. A másik lehetséges magyarázat, hogy ők már itt nőttek fel egy olyan közegben, amiben ők voltak a vallásosak a kortársaikhoz képest. Tehát más a viszonyítási alap is.
 

A kutatásból nem derült ki, de nagyon érdekes lenne tudni, hogy a muszlim identitás hogyan hat a pártpreferenciákra. Amikor a németeknek a kisebbségekhez való viszonyulását kutatják, akkor általában pártpreferencia szerint is mérnek, és persze többnyire kiderül, hogy az AfD-sek a leginkább idegenellenesek – bár pont egy nappal az önöké előtt közölt lipcsei kutatás szerint a CDU-sok és az SPD-sek is épp eléggé. Fordítva ezt nem mérik? Milyen pártokkal szimpatizálnak az itteni törökök?

Nem tettünk fel pártpreferenciára vonatkozó kérdést, és a felmérésben résztvevők jelentős része nem is német állampolgár, tehát nem szavazhat itt. Egyetlen politikai kérdés volt, ahol azt kértük, hogy helyezzék el magukat a bal-jobb skálán. Ez egy 1-10-ig terjedő skála, ahol az 1 a nagyon bal, a 10 a nagyon jobb. A skála közepét hagyományosan nagyon sokan mondják, jelen esetben 31 százalék. 25 százalék nem tudott vagy nem akart válaszolni, ez elég sok. Egynegyede baloldali, tehát az 5-östől balra tette magát, és 20 százalék jobboldali. Tehát nagyon heterogén a csoport, bár picit több a baloldali, mint a jobboldali. Az ő érdekeiket jobban képviselik a baloldali pártok, ez egyértelmű. Korábbi kutatásokból ismert, hogy az SPD a legnépszerűbb a körükben.

 
 
De a balos pártok egy csomó vadliberális dolgot is bevállalnak, ami azért szúrhatja a szemét egy hívő muszlimnak.
 
Szerintem nem ezek a kérdések a döntőek. Azt látják, hogy a baloldali pártok képviselik leginkább az ő érdekeiket, ők támogatják a leginkább, hogy állampolgárságot kapjanak. Hogy közben például az azonos neműek házasságát is képviselik, ami az iszlámmal ellentétes, azzal talán nem foglalkoznak annyira. Akkor már inkább választják őket, mint a CDU-t, aminek a nevében is benne van, hogy keresztény, és a retorikájuk is kritikusabb a bevándorlókkal kapcsolatban.
 
Lehetséges, hogy Németországban is alakul egy muszlim-migráns párt, mint Hollandiában?
 
A török származásúak jó része nincs benne semmilyen török vagy iszlám szervezetben, szövetségben. Szerintem nehezen lennének mozgósíthatók egy ilyen irányba, de nem elképzelhetetlen. Mindenesetre a múlt héten volt a Der Spiegelben egy nagyon érdekes cikk, amelyben tíz itteni törököt kérdeztek meg, hogyan érzik magukat Németországban. Tízből legalább a fele azt mondta, hogy amióta a Bundestag népirtásnak minősítette az örmények kiirtását, azóta ő sokkal rosszabbul érzi magát. Volt, aki azt mondta, hogy inkább vissza is fog települni emiatt. Persze nyilván ez nem volt egy reprezentatív felmérés, de az üzenet elég egyértelmű volt. Mi is többször megkaptuk azt a kérdést, hogy a felmérésünket mennyire befolyásolhatja, hogy Erdogannak megromlott a kapcsolata a német politikával. A felmérés tavaly december és idén február között zajlott, tehát a népirtással kapcsolatos határozat biztosan nem befolyásolta az eredményeket. Ugyanakkor könnyen lehetséges, hogy a török-német feszültségek kiéleződése kapcsán többen ráébrednek a török identitásukra.
 
A politikai pártpreferencia azért is érdekes kérdés közép- vagy hosszútávon, mert egy törvénymódosításnak köszönhetően most már nem kell választaniuk a második generációs fiataloknak 21 éves korukban, hogy a török vagy a német állampolgárságot akarják-e megtartani, hanem ha meghatározott ideig éltek gyermekkorukban Németországban és jártak itt valamennyit iskolába, akkor megtarthatják mind a kettőt. Vagyis idővel számolni kell majd velük, mint választókkal.
 
Ebben a kutatásban 28 százalék volt, akinek csak német állampolgársága van és 8, aki kettős állampolgár, 59 százalék pedig csak török. Persze itt megint van egy generációs összefüggés.
 
Ez a 28 százalék tehát az, aki inkább a német állampolgárságot választotta?
 
Igen.
 
Mi alapján választották a németet? Valószínűleg inkább érdekből, mint érzelemből, nem?
 
Valószínűleg. Hiszen itt élnek, ez egy EU-s ország, és Törökország láthatóan nem lesz egyhamar EU-tag. Addig pedig csak az életüket nehezíti meg, ha török állampolgárok. Ugyanakkor a kutatás eredménye szerint nagyon sokan ténylegesen kötődnek is Németországhoz.

 

 
 
 
Németországban a nacionalizmus dolgában kicsit mintha átestek volna a ló túlsó oldalára: már egyfajta egészséges nemzeti identitás-érzést se engednek meg maguknak. Lehet-e enélkül sikeresen integrálni a bevándorlókat?
 
Ez is változóban van. Tettünk fel egy olyan kérdést az itteni törököknek, hogy melyik népcsoporthoz tartozónak érzi magát? Török, kurd vagy német? Többet is mondhattak. Még a második generációnak is a fele csak töröknek vagy csak kurdnak érzi magát: az első generációban ez az arány még nagyobb. Egyaránt töröknek és németnek kb. egynegyed érzi magát, míg csak németnek nagyon kevés, 6-7 százalék. Utána megkérdeztük azt is, hogy mennyire büszkék rá? A török hovatartozásra – akár mondott mást is mellé, akár nem – az ezt vallók 91 százaléka büszke. A német hovatartozásra viszont csak nagyjából ötven százalékuk. Az, hogy itt nem annyira szokás büszkének lenni arra, hogy valaki német, mintha átsugározna azokra is, akik amúgy nem német származásúak. Pedig ők nyilván nem vádolhatnák magukat azzal, hogy a nagyapjuk irtotta a zsidókat a második világháborúban. Persze itt a kérdés az, hogy a német identitással együtt vették-e át ezt a fajta tartózkodó álláspontot a nemzeti büszkeséggel kapcsolatban; vagy egy jó részük alapvetően a származása alapján mégis inkább töröknek tekinti magát – és a németséget csak egy adottságnak fogja fel, mivel itt született, itt járt iskolába, itt vannak a barátai. Valahogy egyébként az az érzésem, hogy amibe próbálják itt a bevándorlókat integrálni, az nem a német identitás, hanem egyfajta állampolgári tudat: vannak az alapvető jogok, meg egy közös halmaz, amit el kell fogadni. Meg kell tanulni a nyelvet és be kell tartani a törvényeket.
 
A migrációs válság kapcsán sokan sötét képet vizionálnak, mondván, hogy az értékvesztett keresztény Európát könnyen iszlamizálják a stabil hitű muszlimok. Vallásszociológusként hogy látja a helyzetet?
 
Ezt differenciáltabban látom. A bevándorlóként vagy menekültként muzulmán országokból ide érkezettek vallásossága tényleg egy más minőséget képvisel. Nem csak azért, mert más vallásúak, hanem többségük a saját vallását jóval intenzívebben éli meg. De számszerűleg azért még mindig egy kicsi kisebbségről van szó. Azokban az országokban, ahol jelentős muzulmán jelenlét van, ott is maximum 10-15 százalékról beszélünk. Németországban 4-5 százalék közötti az arányuk.
 
De ha megnézzük a demográfiai mutatókat…
 
Igen, ez szokott lenni a másik érv. De azért az integráció láthatóan a magatartásminták átvételét is jelenti, ami ez esetben azt jelenti, hogy csökken a születésszám. Persze még mindig több gyerek születik a muzulmán családokban, de nem annyival, mint a származási országokban. Ami valóban gond, az a terrorizmus: van egy kicsiny fanatikus réteg, amely nem hogy nem integrálható, de pont ellentétes céljai vannak. A 2010-es első kutatásunkból úgy látszott, hogy a németek körében egy nagyon negatív kép él az iszlámról, nem fogadják el a muzulmánokat, és ők ezért kirekesztettnek érzik magukat. Ez biztos, hogy szerepet játszik, de a mostani kutatás megmutatta az érem másik oldalát is, hogy az itt élő török származásúak körében egy viszonylag jelentős kisebbség hajlamos a vallási fundamentalizmusra. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a Németországban élő muzulmán közösségnek nem csak a többségi társadalom kirekesztési tendenciáira, hanem a saját soraikban tapasztalható fundamentalizmusra is kritikusan kellene reagálnia annak érdekében, hogy a német társadalom egy békés, párbeszédre nyitott vallásként lássa az iszlámot, és nem pedig egy elzárkózó, fundamentalista kisebbség vallásaként.

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

ezek alapján a németek megindították kicsiben a 3. háborújukat, saját maguk ellen a saját országukban

" wir schaffen das "

csak gratulálni tudok nekik

Nem vizsgál(hat)ták az egyre nagyobb számú betelepedett esetében a preferenciák alakulását.
Völgyesi Miklós egy beszélgetésben megemlítette, hogy nem is olyan régen a Józsefvárosban a cigányok egymás közötti ügyeit kénytelenek voltak a vajdájukra bízni. (Pedig elég régen élünk egymás közelében, a vallásuk sem más.) Előbb-utóbb középkori állapotok fognak érvényesülni, mikor egyes társadalmi csoportok megszerezték a maguk területén a bíráskodás jogát.

"Tettünk fel egy olyan kérdést az itteni törököknek, hogy melyik népcsoporthoz tartozónak érzi magát? Török, kurd vagy német? Többet is mondhattak. Még a második generációnak is a fele csak töröknek vagy csak kurdnak érzi magát: az első generációban ez az arány még nagyobb. Egyaránt töröknek és németnek kb. egynegyed érzi magát, míg csak németnek nagyon kevés, 6-7 százalék"

GYEREHAZAFIATALVÁRAZEGYMILLIÓÚJMUNKAHELYVAGYELVESZÍTEDAZIDENTITÁSODATIS!

A megfogalmazásukban " kísérő nélküli gyerekek".

Az örmény népirtással kapcsolatban azt verhették a törökök fejébe, hogy a világháború alatt az örmények, azok mellé az oroszok mellé álltak, akiktől épp súlyos vereséget szenvedtek. Ez indokolta a táborokba való telepítésüket. Az, hogy közben a feldühített tömegek (és katonai egységek is) rengeteg embert legyilkoltak (az állam elnézésével, akik nem védték meg őket), arról hallgatnak...Az, hogy sokan élnének Mohamed korában az is logikus, az volt az iszlám félelmetes expanziójának kora, pár évtized alatt (Mohamed halála után) már a mai Spanyolországig jutottak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés