Az egyenlőség nem össztársadalmi érdek

2020. május 26. 08:30

Az egalitáriusok eltávolodnak az eredeti céljuktól, sőt, éppen azzal szemben helyezkednek el.

2020. május 26. 08:30
Marcsó Kristóf

Sokan bújnak az igazságosság álarca mögé, mondván, a közérdek szolgálatába szegődtek. Hogy ez a közérdek pontosan micsoda, azt igen nehezen lehet behatárolni, ám az eszközök ismertek: ha némi cinizmust megengedhetek magamnak, ezeket osztogatásnak és egyenlősdinek nevezném. Egyre gyakrabban elhangzik, hogy az emberek közötti egyenlőtlenségek csökkentése a közös érdekünk. Én most ennek szeretnék a mélyére ásni: mi is ez a közérdek? Létezik egyáltalán?

Én az alapvető problémát abban látom, hogy a piaci rend szabályai és az igazságosság erkölcsi dimenzió időről időre össze vannak mosva. Az igazságosság, mint egy relatív erkölcsi kategória, önmagában teljesen üres. A történelem során már számtalan tartalommal töltötték meg, ám időről időre ugyan azt tapasztaltuk:

az igazság nem a mi igazságunk, hanem egyes társadalmi csoportok, elitek, mozgalmak igazsága.

Fontos letisztázni, hogy ezzel semmi probléma sincsen. Minden ember – sőt, egyéb gazdasági egység is – a saját érdekeit követi. Arról, hogy ezt milyen hatékonysággal teszik, arról megoszlanak a vélemények. Én ilyen téren kritikus vagyok a neoklasszikus iskolával: nem feltételezem, hogy az emberek racionálisak lennének. Azt ugyanis elismerem, hogy a saját érdekeiket követik, de ezt gyakran csak kis hatékonysággal teszik. Életünkben nagy szerepet játszanak az érzelmek, a tudás, ami a birtokunkban van, csak egy töredéke az emberiség meglévő tudásának (ami szintén igen komoly korlátok között mozog). Minden ember a tudásnak egy töredékével rendelkezik, ennek a töredéknek nem csak a mérete, hanem a milyensége is változó. Van, aki a reáltudományokban tehetségesebb, van, aki a humán tudományokban, míg mások a művészetekben. Ez elsőre nem tűnhet túl pozitív dolognak ránk nézve, én mégis úgy látom, hogy ez a töredezettség a minket körülvevő jólét (egyik) bázisa: ez teszi lehetővé a munkamegosztást.

Ebben a munkamegosztásban – mint ahogy már szó esett róla – egyéni érdekeket követő szereplők vannak. Ahogy az emberek, úgy a munkák típusai, az életutak, a tapasztalatok, az ízlések és kiváltképpen az érdekek is igen különbözőek. Ez a probléma az egalitárius törekvésekkel: amikor az állam kijelöl egy célt az igazságosság jegyében, akkor azt feltételezi, hogy a társadalom az ő akarata által elmozdítható valamely irányba.

A következő mondat elsőre furcsának tűnhet, de ha megértjük, akkor mindjárt körvonalazódik az is, hogy az egalitárius nézőpont miért nem védhető. Sőt, valójában az egyenlőség ellen küzdenek az egyenlőség nevében. A mondat így hangzik: a piacnak nincs célja. Hogy ezt az ellentmondást megértsük, meg kell érteni a piac működését. Itt térnék vissza az írás kiindulópontjához, miszerint a piac szabályai és az erkölcs kategóriái nem esnek egybe. A piac ugyanis emberi tevékenység eredménye, de nem tervezésé. A piac rendje spontán jön létre. Itt hasznos lehet elválasztani két dolgot.

Attól, hogy a gazdasági szereplők meghatározott célok érdekében dolgoznak, az nem jelenti azt, hogy ez a piacra is igaz.

A piac mentes minden partikuláris érdektől, hisz ez emberi cselekvés, de nem emberi tervezés (szemben példának okáért egy gyár üzemeltetésével) eredménye. Az egyes célok gyakran még ellentétesek is egymással. Nem mennék messzire, egy meglehetősen kézenfekvő dolog: a termelők a minél magasabb árban, a fogyasztók pedig a minél alacsonyabb árban érdekeltek. Ami lehetővé teszi, hogy az egyéni célok követése egy kölcsönösségen alapuló rendszerbe integrálódjon, az az a tény, hogy a piac egy nem zéró összegű játék. A játékelméletben a zéró összegű játék olyan játék, amelyben a játékosok csak egymás rovására növelhetik a nyereségüket. Ezzel szemben a gazdaságban a különböző célok egymás mellett, harmóniában is megvalósulhatnak. A piac tehát mentes minden partikuláris érdektől.

Amennyiben viszont egy jól meghatározott cél felé akarjuk elmozdítani a társadalmat, akkor ezt figyelmen kívül hagyjuk. Függetlenül attól, hogy mennyire volt sikeres, egy dolgot biztosan kijelenthetünk: itt nem a közjót szolgáltuk, hanem csak egyes csoportok érdekeit. Már csak azért is, mert ezen csoportoknak privilégiumokat biztosítottunk. A piaci rend fenntartásához logikusan olyan jogrendszerre van szükség, amely mentes minden partikularitástól. Ezeknek a szabályoknak tehát általánosnak kell lenniük, ez adja erejüket is. Minden olyan szabály, amely valamiféle partikuláris érdekhez kapcsolódik, az a piaci rend szempontjából nem előnyös, hisz csak egy viselkedésformát preferál, az összes többit háttérbe szorítja. Az ilyen szabályok tehát csak annyit írhatnak elő, hogy mit nem szabad tenni a többi emberrel, másképpen megfogalmazva szavatolják személyes szabadságunkat a többi emberrel szemben (itt jelenik meg az állam szerepe).

Itt már nyilvánvalóvá is válik: az egyenlőség nem össztársadalmi érdek, az egalitárius törekvések pedig partikuláris jogi szabályokat hoznak életre, ahol egyes csoportok érdekei a többi fölé helyeződik.

Így az egalitáriusok eltávolodnak az eredeti céljuktól, sőt, éppen azzal szemben helyezkednek el. 
 

Kapcsolódó cikkek

Összesen 34 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
bunko_jobbos
2020. július 15. 19:02
Egy kicsit olyan tudományoskodóra sikerült: nagyjából tudományosan akarja leírni, hogy szar az egyenlőségre törekvés. Ez igaz, és az ellenkezője is. Hogy hol a középút, azt csak nagyon nehezen lehet belőni. Pl. hogy az egészségügyi szolgáltatások és jó színvonalú oktatás mindenkinek jár, az szerintem közte van. Pl. USA ezért is szar hely. De mint fentebb valaki megfogalmazta, hogy melyik decilisnek mekkora a jövedelme, az nem tudom, hogy jó szabály-e, ilyen egyszerűen nem lehet definiálni. Ma olvastam az indexen, lehet hogy nemsokára itt is lesz, hogy ajó kommunsta városvezetéshez méltóan Karigeri bevezeti, hogy aki nem fizeti a lakbért (persze itt szerencsére egyelőre csak a főv. önk. tulajdonában lévő lakásokról dönthet), azt ne lehessen kilakoltatni, ha nincs hova mennie. :-))))) Ezek ezt tudják csak: osztogatni mások pénzéből. Biztos jó lehet ilyen ember szomszédjának lenni, aki nem fizeti a lakbért. :-)))) Ja és az persze teljesen természetes, hogy aki nem fizeti, az akkor ott lakhat továbbra is, de akinek meg nincs lakása, az meg fizessen piaci albérletárat. Ez az igazságosság meg az egyenlőség szerintük. :-))))) Nem ez csak sima kommunizmus. ja, és ők mehetnek majd a Tiszára kocsival, de te ne menj az Astoriához azzal. Majd lezárjuk az M7-est, oszt budapesti nem mehet majd rajta, mert zavarja az ott élőket.
Pető Márton
2020. július 15. 19:01
Az az állítás, hogy a kormányzatnak minden polgárral egyenlően kell bánnia, eltorzítja az erkölcsnek azt az elemi követelményét, hogy jókkal és rosszakkal másként kell bánni. Valójában a társadalom nem maradhat fenn sokáig, ha produktív tagjait nem becsüli meg és nem oltalmazza, illetve nem bünteti meg és tartja féken a csalókat, a tolvajokat és a potyautasokat. John Kekes
Libraman
2020. június 29. 17:07
Ki ez a kis nyomorult töki?
nyúlgerinc
2020. június 12. 23:00
A barátaidat tartsd közel magadhoz, az ellenségeidet pedig még közelebb.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik