Fegyverügyben is regulázná Európát Németország

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban

„A restriktív fegyverexport-politikához kötelező érvényű szabályok szükségesek, ezért európai partnereinkkel egy ennek megfelelő uniós fegyverexport-szabályozást fogunk kialakítani” – ezzel a bombasztikus kijelentéssel indul Németország szociáldemokrata–zöld–liberális kormánykoalíciójának fegyverexportra vonatkozó javaslata. Minden valószínűség szerint a jelenleg az Annalena Baerbock személyében külügyminisztert is adó Zöldek által becsempészett mondatról van szó – a párt ráadásul mintha komolyan is gondolná a dolgot. „Ha minden a terv szerint halad, a második fél évre már meglesz az első törvényjavaslat” – nyilatkozta az ügyben Sven Giegold, a Robert Habeck Zöldek-társelnök által vezetett gazdasági és környezetvédelmi minisztérium államtitkára.

– felel a javaslat mögötti német szempontokra vonatkozó kérdésünkre Demkó Attila védelempolitikai szakértő, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének vezetője. – Ezt látjuk most Ukrajnában is: a történelmi bűneikre vagy felelősségükre hivatkozva rendkívül erkölcsös fegyverexportot kívánnak folytatni, ami azt jelenti, hogy kétes rezsimeknek vagy konfliktuszónába nem adnának el fegyvert. Ha ez európai szintre kiterjedne, az az egész európai védelmi ipart tönkretenné.”

Szó, ami szó, Németországban is volna mit tönkretenni, ugyanis az elmúlt évben nemcsak a fegyverkivitel döntött rekordot, de a NATO-n kívüli országok német fegyverexporton belüli részesedése is.

ezzel sikerült jócskán felülmúlni a 2019-es, 8,02 milliárd eurós csúcsot. 2020-ban a fegyvereladások 50,1 százaléka irányult NATO-n kívüli országokba, 2021-ben ez az arány már kis híján kétharmadra, 63,6 százalékra nőtt. Egyiptom 4,34 milliárd eurónyi, főleg haditengerészeti és légifegyver-beszerzésével messze a legnagyobb vásárló volt tavaly, bő négyszer annyi német fegyvert szerzett be, mint az erre 1 milliárd eurót áldozó Egyesült Államok, és majdnem hússzor annyit, mint a 264 millió eurót költő Ausztrália és a 224 millió eurót kiadó Nagy-Britannia.

S mivel a frissiben megkötött koalíciós szerződés szigorúbb fegyverexport-­szabályzatot irányzott elő, a leköszönő Merkel-kormány utolsó intézkedéseként még gyorsan engedélyezett további 4,91 milliárd eurónyi kivitelt Egyiptomba – Olaf Scholz jelenlegi kancellár hathatós alkancellári, pénzügyminiszteri asszisztenciája mellett. Így aztán bármivel hozakodik is elő a Zöldek, az Egyiptomba irányuló fegyverexport idén még a múlt évinél is sokkal nagyobb lesz. Omid Nouripour, aki februártól a Zöldek két – diploma nélküli – társelnökének egyike lesz, január 19-én rosszallóan jelezte, hogy Olaf Scholz egyáltalán nem egyeztetett velük az ügyről, és az Egyiptomba, illetve Szaúd-Arábiába irányuló fegyvereladás azonnali leállítását követelte.

Az ugyanis tagadhatatlan, hogy a német fegyverszállítmányok kétes célokat is szolgálhatnak. Egyiptom például időnként logisztikai és katonai beavatkozást hajt végre nyugati szomszédja területén, a Líbiai Nemzeti Hadsereget támogatva, továbbá lerohanással fenyegeti a nem is szomszédos Etiópiát, a Földközi-tenger keleti medencéjében pedig számos területvitája van például a NATO-tag Törökországgal. Az Egyiptomban politikai okból fogvatartottak számát hatvanezerre becsülik. Ebben a fénytörésben már talán nem csillog úgy az a temérdek fegyver, köztük a tavaly engedélyezett három hadihajó és a Thyssenkrupp-, illetve Diehl-féle légvédelmi rendszerek. A Greenpeace fegyverexport-jelentéséből az is kiderül, hogy például

Az Európai Unió fegyverexport-irányelvei már ma is előírják, hogy „a célország tartsa tiszteletben az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot”, illetve az export szolgálja „a békét, a biztonságot és a stabilitást az adott régióban”.

Ha azonban az új német kormány hű szeretne lenni ideológiájához, akkor a konfliktuszónába irányuló fegyverexport tilalmának elve hamar beleütközhet az Ukrajna melletti kiállás szent céljába. Demkó Attila arra tippel, hogy Németország Ukrajna kérése és a többi NATO-partner nyomása ellenére sem fog fegyvert szállítani Ukrajnának, hiába látszik most nyitottság mind a Zöldek, mind a liberális Szabad Demokrata Párt részéről arra, hogy közelebbről meg nem határozott „védelmi fegyvereket” esetleg mégis szállíthatnának. „Németországban az ideológia gyakran győzedelmeskedik a pragmatikus megfontolások felett, és itt az ideológia úgymond a jó irányba befolyásolja a németeket” – fogalmaz a szakértő.

Erre enged következtetni Németország legutóbbi döntése is: az Oroszország bármiféle kelet-európai aktivitására rendkívül érzékeny Észtország januárban német ostrom­ágyúkat és Javelin páncéltörő rakétákat szeretett volna szállítani Ukrajnába – mivel azonban előbbiek még az NDK Nemzeti Néphadseregéből származnak, és a finn hadsereget megjárva kerültek az észtekhez, továbbadásukhoz mind Németország, mind Finnország engedélyét ki kell kérni. Németország ezt az engedélyt nem adta meg, tartva magát ahhoz a régi döntéshez, hogy Ukrajnába nem szállítanak halálos fegyvert – ezek szerint Annalena Baerbock alatt sem. Akkor sem, ha ezzel ellene mennek a NATO-s fősodornak,

és a balti államoknak is megadta az engedélyt, hogy odavigyék amerikai harci eszközeiket; emellett régóta szállít fegyvereket Ukrajnának Nagy-Britannia és Lengyel­ország is. A németek részéről egyelőre marad az ötezer sisak és az egy darab tábori kórház, ami a Kijevnek szállítandó harci eszközöket illeti.

Ha azonban a németek európai fegyver­exportszabályokat akarnak, az első számú akadályt Párizs fogja jelenteni.

– hangsúlyozza Demkó. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet fegyver­export-kimutatásából, amely ötéves ciklusokban vizsgálja a védelmi ipar tendenciáit, kiderül: bár Németország továbbra is a világ legnagyobb fegyverexportőrei között van, 2020-ban csökkent a részesedése. 

A 2015–19-es ciklusban a világ fegyver­exportjának 5,8, a 2016–20-asban már csak 5,5 százalékát adták a németek, a helyükön tátongó űrt pedig maradéktalanul betöltötte a 7,9-ről 8,2 százalékra ugró Franciaország – annak ellenére is, hogy nominálisan a német fegyverexport 21 százalékkal nőtt 2016 és 2020 között. Franciaország védelmi iparának kapacitása jelentősen meghaladja a hadsereg igényeit, így exportra kényszerül – nem véletlen, hogy a francia védelmi minisztérium nemzetközi kapcsolatokért és stratégiáért felelős vezetője, Alice Guitton nem sokkal a német kormány hivatalba lépése után világossá tette, hogy az EU-s fegyverexport-szabályozás egységesítése nagy akadályokba ütközne, az uniós alapszerződések pedig „nemzeti előjogként” biztosítják a fegyverexporttal kapcsolatos döntés jogát.

Igazán bonyolulttá pedig a közös német–francia részvétellel fejlesztett haditechnika exportjának kérdése teszi a helyzetet. Az ilyen felszerelések, például a 2040-ben rendszerbe álló Future Combat Air System nevű, hatodik generációs katonai repülőgép esetében „a német erőltetés jelentős anyagi veszteségeket tud okozni” a szakértő szerint. Bár Németország és Franciaország 2019-ben megkötötte az exportszabályaik harmonizálásának szándékát rögzítő aacheni szerződést, az ördög rejtekhelyeként szolgáló részletszabályok vonatkozásában még több a bizonytalanság, mint a konkrétum.

Demkó Attila figyelmeztet: a német törekvések ahhoz vezethetnek, hogy „végső soron az európai védelmi ipar piacot veszít”, és az egyre élesedő politikai helyzetben „a német védelmi ipar nagyon kényelmetlenül érzi már magát Németországban”. 

ahol a német hadiipar két fontos szereplője, a Rheinmetall és a Unique Alpine épít a Magyar Honvédség megrendelésein messze túlmutató kapacitású gyárakat, előbbi például egyik fő terméke, a Lynx gyalogsági harcjármű gyártását telepíti részben hazánkba. Demkó szerint ezzel jelentős exportképesség épül fel itthon például Ausztrália irányába – az egyre romló németországi politikai és társadalmi közegben ugyanis a német védelmi ipar számára „az egyik menekülőút Magyarország”.

Letarolja Kína a globális fegyverpiacot?

Nyitóképen: Német gyártmányú Leopard 2A7 tankok a Bundeswehr 2017-es hadgyakorlatán. Fotó:  AFP / Patrik Stollarz