Három palack tokaji aszú, két szál kolbász, egy skatulya bélyeg a családi gyűjteményünkből. Ezeket kaptam apámtól útravalónak, amikor 1969. szeptember 1-jén elindultam a jugoszláv határ felé. Nem sok elképzelésem volt, mi fog történni, de úgy gondoltam, ezek a „valuták” a táskámban csak segítenek majd a kezdeti nehézségek leküzdésében.
Ez az élet természetes körforgása, tokaji aszútól tokaji aszúig”
A kolbászok nem sokáig voltak velem, az első lágerben kilopták a fejem alól a táskámból, amíg aludtam. Itt, egy Trieszt melletti hentesnél láttam életemben először mortadellát: nem felejtem el a látványt, ahogy a friss fél cipóba gazdagon hullottak alá a vékony mortadellaszeletek… Soha ennyi húst egy szendvicsben nem láttam, gyönyörű volt. Nem is volt kérdés, hogy amint lehet, dolgoznom kell, ennem kell, túl kell élnem.
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.
Tizenkét éve tartották az első békemenetet, a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömeget megmozgató civil kezdeményezését. Magyarország maradjon a béke szigete! mottóval különös aktualitással bír a június 1-jén újra megrendezendő esemény.
Június 9-én arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe. Vajon milyen esélyei vannak a jobboldali pártoknak, hogy leváltsák az Európának ártó baloldali többséget?