Verhofstadt úr „vérbeli demokrata” – kicsit se érdekli, mit akarnak a magyarok, szimplán csak „megszabadulna” Orbán Viktortól!

„Táplálják a haragot és a hazugságot, de nincs megoldásuk az emberek számára” – nem, ezt nem a magyar ellenzékről mondta egy, a 2010 óta sorozatos kudarcok okait firtató, az Orbán-fóbiát elégtelennek tartó elemző, hanem Guy Verhofstadt találta kiírni a Twitter-oldalára, az úgynevezett jobboldali populistákra utalva. Az Európai Parlamenttől (jelen állás szerint) búcsúzó veterán liberális szerint itt az ideje, hogy „Európában is megszabaduljunk szócsöveiktől: Le Pentől, Salvinitől, Orbántól, Wilderstől, az AfD-től, a VB-től és sokan másoktól”. Hiába, Verhofstadt úr „vérbeli demokrata”, nem különösebben érdekli, hogy például Orbán Viktorra legutóbb hárommillió magyar szavazott, ő jobban tudja náluk, mi a jó nekik, s nemes egyszerűséggel „megszabadulna” a magyar miniszterelnöktől.

Jogállamisági eljárás, hetes cikkely szerinti procedúra, folyamatosan újraírt feltételrendszer, közös hitelfelvételből létrejött helyreállítási alap, illetve egyéb források visszatartása – sok ez így együtt. És Magyarország esetében nem pusztán pártpolitikai kérdésről van szó: a társadalom továbbra is támogatja az EU-tagságot, a Nyugathoz tartozónak érzi magát, ám a leszerepelt honi baloldal által kiokosított (nem mi mondjuk, hanem maga Gyurcsány Ferenc, hogy ebben nagy munka van) bürokraták machinációit nem díjazza.

Mindezt tetézi, sőt betetézi, hogy a tagállamok belügyminiszterei a minap megszavazták az úgynevezett migránskvótát. Az elfogadott dokumentum értelmében migránsokat – egész pontosan menedékkérőket – fognak áttelepíteni Nyugat-Európából minden országba, így hazánkba is. Amelyik tagállam nem fogadja őket, fejenként 22 ezer eurót köteles büntetésként leszurkolni.

A paktumnak persze vannak nyertesei is, például a frontországok, mindenekelőtt az illegális bevándorlást egyébként elutasító, de a nála feltorlódó migránsoktól örömmel szabaduló Olaszország, továbbá az olyan célországok, amelyek a „befogadó Európa” jelszavát hirdetik, ám a gyakorlatban a „fogjuk meg és vigyétek” elvétől sem riadnak vissza. A gyarmati örökséggel nem terhelt, a jóemberkedő liberalizmusból nem kérő országok azonban érthető módon tiltakoznak. Például Magyarország. Százmillió eurókat költöttünk határvédelemre, 2015 óta mondunk nemet a bevándorlásra mint civilizációs megoldási kísérletre, mégis ránk akarnak oktrojálni egy olyan szabályozást, amit a magyarok döntő többsége nyilvánvalóan elutasít.

Ehhez egyébiránt furfangos jogi megoldást találtak, s bár a történetnek még nincs vége, a jelek szerint a javaslat támogatói kikerülték az Európai Tanács együttdöntési kötelezettségét, benne a magyar és a lengyel vétóval.

hovatovább Brüsszelben ezzel megadták a közeledő EP-választás kampányának egyik fő témáját is.

Távol álljon tőlünk, hogy tanácsokkal lássuk el a magyar baloldalnak drukkoló Verhofstadt urat, de ha az uniós támogatások visszatartásával és a migránskvóta Magyarországra erőltetésével akarnak még nagyobb szimpátiát kelteni az európai gondolat és a Brüsszelnek tapsoló ellenzék iránt, nota bene, egyenesen megbuktatni a polgári kormányt, nos, annyit elárulhatunk: ez így pont nem fog menni! Se nagyon, se kicsit.

(Nyitókép: Alexandros Michailidis / POOL / Hans Lucas / AFP)