A tálibok kerestek, hogy megöljenek – afgán menedékkérő a Mandinernek

2021. szeptember 09. 10:41

Mit élt át a tálib hatalomátvétel napjaiban és milyen sors vár a NATO-val egykor együttműködő afgánokra? Egy korábban a magyaroknak is dolgozó, biztonsági okokból neve elhallgatását kérő afgán férfit kérdeztünk, aki jelenleg egy európai országban várja menedékkérelmének elbírálását, és a családját szeretné kimenteni Afganisztánból. Telefonon értük utol, miután az afgán misszióban egykor vele együtt dolgozó magyar katonáktól megerősítést kaptunk, hogy története igaz. Interjúnk!

2021. szeptember 09. 10:41
null
Maráczi Tamás
Maráczi Tamás

A minap egy fotót posztolt a Facebook-oldalára, amelyen egy repülő fedélzetén ül, mellette egy bocsánatkérő komment a gyors távozás miatt. A saját családtagjait, barátait sem értesítette arról, hogy elhagyja Afganisztánt?

Nem, mert biztonsági okokból így kellett tennem. Életveszélyben voltam, nem tehettem másképp. Féltem, és a családom is aggódott miattam.

Ha Kabulban maradok, komoly esélye volt annak, hogy a tálibok elkapnak és megölnek.

A repülőn készítettem ezt a fotót magamról, de csak akkor mertem kitenni, amikor már biztonságos országban voltam. Azért posztoltam ki, hogy minden rokonom, barátom megtudja, hogy külföldön, biztonságban vagyok már, illetve hogy az ismerőseim között lévő besúgók is megtudják, hogy nem kell keresniük, mert nem vagyok otthon már, és így talán kevesebb zaklatás éri majd az Afganisztánban maradt családomat. A fotóval tehát egyértelmű helyzetet akartam teremteni.

A saját családja sem tudott tehát arról, hogy külföldre menekül...

Nem. Ez egy nagyon durva időszak volt, zűrzavar volt. Nem volt mód elbúcsúzni, nem kockáztathattam meg, hogy a barátok között esetleg van egy besúgó, aki leadja az információt a szándékaimról. Nem bízhattam senkiben.

Életveszélyben volt – ezt mondta. Kapott konkrét fenyegetéseket, vagy maga az, hogy a környezete tudta, hogy NATO-alakulatoknak dolgozott, elég volt, hogy féltse az életét?

Nem volt szükség konkrét fenyegetésekre, elég volt az, ha a környezetemben mindenki tudta, hogy egykor a NATO-nak, az ISAF-nak vagy más nyugati katonai egységeknek dolgoztam. Nem kaptam konkrét fenyegetéseket, de

éreztem, hogy megfagyott körülöttem a levegő, nem vagyok már biztonságban.

Tudtam, hogy a tálibok kutatnak az egykori együttműködők után, és amint lehetőségük lesz, velem is végeznek. Kunduz tartományból származom eredetileg, ott már az elején nagyon rossz helyzet alakult ki, az ottani rokonok, barátok már korábban figyelmeztettek, hogy vigyázzak magamra, mert sokan kémkednek a tálibok számára, legyek elővigyázatos.

Tálib fegyveresek járőröznek az afganisztáni Nangarhár tartomány székhelyén, Dzsalálábádban augusztus 17-én

 

Ön tehát egy pillanatig sem hitt a tálibok által hirdetett amnesztiában, hogy senkit sem fognak bántani múltbeli tevékenysége miatt.

Egy szavukat sem hittem el, ők nem szavahihető emberek. A nyilvánosság előtt azt deklarálják, hogy senkinek sem fog bántódása esni, de a színfalak mögött mennek a letartóztatások.

Ez történik most, bizonyítottan?

Ez, egyértelműen. Kapcsolatban vagyok a családtagjaimmal, a barátaimmal, vannak ismerőseim az afgán médiában, és nézem a közösségi oldalakat is: tudom az elmondottakból, hogy nagyon sok hozzám hasonló tolmács próbált elmenekülni a kabuli repülőtéren keresztül, és sokuknak nyoma veszett, a családjaik azóta sem hallottak róluk, de külföldre sem távoztak. Hallom, hogy a reptéren a táliboknak voltak beépített embereik, akik a tömegben kérdezték az embereket, hogy ki volt tolmács, majd

a jelentkezőket elvitték egy ismeretlen helyre, és vélhetően kivégezték őket.

Az a hír igaz, hogy a tálibok szisztematikusan keresik a keresztényeket? Hogy ellenőrzik az afgán civilek mobiltelefonjait, és ha keresztény tartalmú letöltéseket találnak rajtuk, akkor a kereszténynek bizonyult személyeket kivégzik?

A tálibok beteg emberek, ők nem igazi muszlimok. Az iszlámot követik névlegesen, de semmi közük hozzá. Olyan dolgokat tesznek, amelyeket egy normális ember nem tudna megtenni. Az igaz, hogy mindenkit ellenőriznek, és erre a legalkalmasabb módszer, ha a mobiltelefonok tartalmát átnézik, hogy kiderüljön: a tulajdonosnak volt-e köze a nyugati katonák tevékenységéhez. Az tartják ők a legrosszabbnak, ha egy muszlim ember együttműködik a nyugati erőkkel – ezeket legtöbbször kivégzik. Hogy a keresztényeket ilyen módon üldöznék-e, arról nem tudok, ilyen híreket nem hallottam.

Hogyan tudott kijutni Afganisztánból? Kik, mely államok segítették?

Én több NATO-tagország egységeinek segítettem korábban tolmácsként: magyaroknak, németeknek, amerikaiaknak. Miután a helyzet drasztikusan megváltozott, arra számítottam, hogy az egykori együttműködő partnerek fel fognak hívni, hiszen egyes országoknak beindultak a kimentő programjaik.

A kabuli repülőtéren kaotikus helyzet alakult ki;

a családommal biztos, hogy nem tudtam együtt menekülni, hiszen az anyám fél oldalára lebénult, a bátyám kis gyerekeit sem vihettem. Az anyám azonban azt hajtogatta, hogy nekem el kell mennem. Sírva kért, hogy minél gyorsabban hagyjam el az országot, mielőtt értem jönnek, és a szeme láttára agyonlőnek.

De hogyan lépett kapcsolatba az evakuáló erőkkel, és miként sikerült feljutnia egy gépre?

Ahogy említettem, korábban több ország katonái mellett dolgoztam tolmácsként. Az egyik állam katonáival vettem fel a kapcsolatot a kimentés ügyében, és megpróbáltam kijutni hozzájuk a kabuli repülőtérre. A magyarok csak nagyon későn szóltak, az már késő volt, más segítséget kellett igénybe vennem. A bátyámmal mentem ki először a reptérre, szörnyű helyzet volt, ellenőrző pontok voltak, féltünk, megpróbáltam megtalálni a korábbi tolmácscsapatomat, akiket ismerek, és megtudni, melyik gépre tudunk felkerülni. Egy nagy poggyász volt nálam, benne mindenem, illetve egy laptop, rajta mindenféle adattal. A reptéren káosz volt,

az emberek a kifutópályákon futkároztak, a gépek egy része emiatt le sem tudott szállni.

Az első napon nem volt esélyünk, este kilenckor megtudtuk, hogy aznap már nincs több gép. A tálibok és az amerikaiak megpróbálták kiszorítani az embereket a repülőtérről, hogy holnap jöjjenek vissza. Reménytelen volt, mi is hazatértünk akkor este.

Menekülni vágyó afgánok szaladnak egy C-17-es típusú amerikai katonai szállító repülőgép mellett a kabuli nemzetközi repülőtér kifutópályáján augusztus 16-án

 

Említette, hogy a laptopja is önnél volt, rajta sok személyes adattal. Ezzel nem lehetett volna nehéz lebukni.

Pontosan. Minden papír, múltbeli igazolvány nálam volt, hogy a nyugati katonák előtt igazolni tudjam, hogy nekik dolgoztam. Kockázatos volt így közlekedni. A reptérről hazamenet hat tálib ellenőrzőponton kellett végigmennünk. Minden cuccot átvizsgáltak. A papírjaimat sikerült jól elrejtenem, de a laptopom sok olyan fotó volt, amelyen magyar és más NATO-katonával vagyok együtt. Kinyittatták velem a gépet, bekapcsoltam, és amikor a password-ot írtam be, akkor hirtelen azt mondták, hogy rendben, gyorsan mutassak néhány képet. Olyan képek ugrottak fel, amelyeken semmilyen kompromittáló helyzet nem volt látható, elképesztő szerencse volt. Nem tudom elmondani, mit éreztem ekkor;

tudtam, hogy az életem múlik ezeken a pillanatokon.

Minden erőmmel megpróbáltam nyugodt maradni, ezen múlhatott, hogy nem lepleződtem le.

Hogyan tudott feljutni a gépre a kabuli repülőtéren?

Ezt követően még este felhívtam azokat a katonákat, akiket említettem, hogy nem tudtam kijutni hozzájuk, és az aznapi járatokat törölték.

Milyen állam katonái voltak ezek?

Ezt sajnos nem mondhatom meg. A kimentésem ezen része nem publikus.

Értem. Hogyan jutott el akkor a géphez?

A katonák másnap reggel felhívtak, hogy másfél óra múlva legyek a reptéren. Ott voltam;

végül nem a nemzetközi repülőtér bejáratán keresztül, hanem egy másik kapun át vittek be,

és felszállhattam egy gépre.

Kicsit az általános helyzetről hadd kérdezzem még: mi az oka ön szerint, hogy az afgán hadsereg összeroppant a tálib offenzíva hatására?

Ehhez kevésbé értek, keveset tudok erről. Az azonban nagyon

gyanús, hogy Kabult ilyen gyorsan be tudták venni a tálibok.

Az afgán hadseregnek komoly harci felszerelése és képzett egységei is voltak, számbeli túlerőben voltak, a tálibok pedig nem kifejezetten képzett katonák – katonailag tehát nem értem. Lehet, hogy az elnök adott ki parancsot, hogy ne tüzeljenek, vagy egy titkos háttéralku miatt alakult így.

Hiba volt az amerikai kormányzatnak megállapodást kötni a tálibokkal?

Nem értek a politikához, de az biztos, hogy sok változás történt Afganisztánban, amíg az amerikai és a szövetséges katonák itt voltak: sok fejlesztés, nagy fejlődés történt az országban. Persze, voltak afgánok, akik ezt megszállásnak érezték, és várták, hogy a külföldi katonák menjenek haza.

Hiba volt ilyen gyorsan kivonni az amerikai katonákat Afganisztánból?

Az afgánok többsége úgy látja, hogy Amerika elvesztette ezt a harcot. Nem lett volna szabad ilyen hirtelen kivonulni, az afgánok nagy része úgy érzi, hogy ezzel Amerika elárulta ezt a missziót. Aztán nyilván vannak olyan emberek is, akik úgy gondolkodnak, mint a tálibok – ők most örülnek.

Az evakuálást biztosító amerikai tengerészgyalogosok a kabuli nemzetközi repülőtéren augusztus 21-én – az amerikai központi parancsnokság által közreadott képen

 

Milyen jövőt vár az afgánok többsége ebben a kialakult helyzetben?

A tálibok ígéretet tettek, hogy senki nem bántanak, hogy a lányok továbbra is járhatnak iskolába, hogy mindenki folytathatja a munkáját, az életét. De én úgy vélem, hogy ez egy megtévesztés csupán.

Létre fogják hozni a kormányukat, és utána máshogy lesz: azt csinálnak majd, amit akarnak.

Akkor nehéz, problémás lesz az élet mindenki számára Afganisztánban. Senki sem látja optimistán a jövőt Afganisztánban. Akikről pedig bebizonyosodik, hogy a szövetséges erőknek dolgoztak, azokon a tálibok megtorlást vesznek, meg fogják ölni őket.

Miként dolgozott együtt az afganisztáni magyar misszióval?  

Az afgán katonák kiképzésénél segítettem nekik tolmácsolással.

Ha vissza tudna repülni időben, újra vállalná a munkát a tálibok ellen, a szövetséges erők oldalán?

Örömmel dolgoztam a hadsereg mellett, a hazámat szolgáltam, segítettem abban, hogy jobb legyen a helyzet – ez volt a motivációm és a célom.

Megérte a tálibok ellen harcolni, a NATO-erőket segíteni?

Nagyszerű dolog volt, sokat jelentett nekem.

Amit a tálibok csinálnak, az nem emberi; amit ők tesznek, azt még az állatok sem teszik meg.

Ezért számomra megtisztelő volt a szövetséges erőket segíteni; Afganisztánért, a hazámért tettem.

Az elárulható, hogy jelenleg melyik országban tartózkodik? Hogy hol nyújtott be menedékkérelmet?

Nem. Ezt nem mondhatom meg. A családom biztonsága és a titoktartási kötelezettségem miatt. A családom ott maradt Afganisztánban, értük aggódom, szeretném, ha sikerülne őket is kimenteni.

 

Nyitókép: Menekülő afgánok a kabuli reptéren augusztusban (via Reuters)

Összesen 34 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Paskai
2021. október 04. 08:37
Soha nem esik meg a szívem a besúgókon. Ellenkezőleg...
békalepcse
2021. szeptember 09. 15:40
Ha igaz a aztori, akkor a családja által zsarolható, akár terrorcselekményre is kényszeríthető, ha nem igaz akkor viszont .agától is elkövethet bármit európai emberek ellen. Egyébként meg buzul.án, tehát szinte kötelessége hazudni és az náluk nem bűn, erény.
Teringettét
2021. szeptember 09. 14:10
Fú gecc, ez a talibán színész majdnem olyan jól hazudik, mint a "nagyorrú" Ferenc!
makám
2021. szeptember 09. 12:59
a kollaboránsokat csak európában meg az usában tutujgatják.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!