Megjelent a Kommentár konzervatív folyóirat legújabb száma, témája a közvetett hatalom.
Vágvölgyi Gergely, a Mandiner főmunkatársa a komplex természet- és környezetvédelmi szemlélet forrásvidékéről írt, mely a szerző szerint „a keresztény hit és világkép. Bár az utolsó évtizedekben zöldnek lenni politikai értelemben (új)baloldaliságot jelentett, s az egyébként a kereszténységet és a keresztény értékeket rendre tagadó újbaloldal igyekezett is kisajátítani e területet, a gondolat nem arrafelé van otthon. Sőt, nem is onnan ered.”
Kitta Gergely, a Klímapolitikai Intézet igazgatója a konzervatív zöldpolitika alapjait igyekszik lefektetni. „Divatos ma az atomenergia teljes és minden körülmények közötti kivezetéséért tüntetni, hidat foglalni, plakátolni, médiaeseményeket szervezni. Nem átaljuk akár közvetlen ismerősünket, családtagunkat pellengérre állítani azért, mert az üdítőjét műanyag szívószállal kérte. A konzervatív zöldpolitika ezeknek a futótűzszerű szélsőségeknek az elsáncolására törekszik. (...) A lázadó szélsőségességet a higgadtabb és megfontoltabb konzervativizmusnak kell megfékeznie.”
„Mi kerít hatalmába minket, ha egy öreg fára pillantunk? Mit jelent az, ha egy vadállat nemes tartású, tiszta tekintetű?" – teszi fel a kérdést Uri Dénes Mihály, a Kommentár munkatársa. „Az állat szeméből egy másik világ keres kapcsolatot velünk, a létezés más módjai szólítanak meg némán. A terebélyes fák, melyek koronája a maguk akarata szerint növekszik az ég felé, időt és tereket összekötve, más módon, de ugyanúgy megszólítanak.”
„A civil társadalmi szerveződéstől teljességgel elüt a külföldről ösztönzött s részben vagy egészben külföldről finanszírozott úgynevezett NGO-k kérdése. Ha ezek jogi szabályozása esetleg ugyanaz, mint az előbbieké, úgy ez aligha lehet más, mint vagy megalapozatlan fogalmi általánosítás, vagy jogi kritérium szerinti fogalmi megkülönböztethetetlenség esete. Márpedig az előbbi eshetőség egyenesen célzatos, hiszen
a kettő közti határ elmosása egy mesterkélten homályos ambivalenciát tart fenn, míg az utóbbi eshetőség egyszerűen nem áll fenn” – tisztázza írásában Varga Csaba jogfilozófus.
„Ma már a mértékadó társadalomtudományi szakirodalomban is elfogadott tény, hogy létezik egy globális elit, más fogalommal deep state, amelyik az informális hatalmát elsősorban a folyamatosan növekvő, brutális mértékű pénzügyi forrásainak köszönheti. Ennek az elsősorban pénzügyi-gazdasági elitnek az egyik fő jellemzője, hogy hálózatosan terjeszkedik s gyakorol befolyást más – politikai, kulturális, tudományos stb. – szférákra” – írja Fricz Tamás politológus, akinek kiinduló tézise: „a globális elit alapvető célja, hogy az emberi együttélés három legfontosabb alrendszerének, a piacnak, az államnak és a társadalomnak a nemzeti keretek közötti működésmódját átalakítsa, s egy szupranacionális világrend kereteibe ágyazza bele; alávetve a globális piac célkitűzéseinek.”