Norvég miniszterelnök: A NATO segíthet a klímaváltozás elleni küzdelemben

2019. december 03. 18:42

Sokkal kevesebbe kerül a klímaváltozás megelőzése, mint a hozzá történő alkalmazkodás – jelentette ki Solberg.

2019. december 03. 18:42

A NATO segíthet a klímaváltozás elleni küzdelemben - jelentette ki kedden Erna Solberg norvég miniszterelnök a NATO alapításának 70. évfordulójára összehívott vezetői találkozón Londonban. A kormányfő hangsúlyozta: a klímaváltozás egyre nagyobb biztonsági fenyegetést jelent, különösen a sarkköri térségben, a NATO-nak pedig szerepe lenne a káros kihatások mérséklésében.

Solberg hangsúlyozta: a klímaváltozás nagy bizonytalanságot keltő tényező, mert egyre nagyobb migrációs nyomáshoz és kevésbé fenntartható fejlődéshez vezet, ami pedig a szélsőségeket táplálja. „Sokkal kevesebbe kerül a klímaváltozás megelőzése, mint a hozzá történő alkalmazkodás” – jelentette ki Solberg.

Kína és az Egyesült Államok szerepét kiemelve a miniszterelnök rávilágított, hogy a globális felmelegedés jelentette kihívásokkal nem lehet megbirkózni a nagy károsanyag-kibocsájtók nélkül. Mint mondta, Kína újabb szénbányákat nyit növekvő energiaigényei fedezésére, miközben a légszennyezettség mértéke lakossága egészségét fenyegeti.

(MTI)

Összesen 3 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
B_kanya
2019. december 03. 19:58
"Az ember okozta éghajlatváltozást senki józan ember nem vonja kétségbe" Dehogynem, főleg a mértékét.
ökobetyár
2019. december 03. 18:58
MÉRT NEM VAGYUNK KLÍMAMENTŐK? Armin Falk, viselkedés-prof. Bonn Mindenki a klímáról beszél, de senki nem tesz semmit. Miért nem? A viselkedés-ökonómia szolgál néhány magyarázattal. Prof. Armin Falk (Uni Bonn, briq-inst.) a viselkedés és az egyenlőtlenség szakembere kap szót. Az ember okozta éghajlatváltozást senki józan ember nem vonja kétségbe. Mégis közösen tesszük tönkre bolygónkat. A fajra nézve, mely magát szívesen a teremtés koronájának nevezi, ez eléggé nyomasztó viselkedés. Mért rohanunk így, kiút híján, a szakadékba? Mért esik nehezünkre politikailag és egyénileg is klímabarátként cselekedni? Van remény, hogy mégis egy józan életmódra váltunk? A viselkedés-ökonómus kételkedik, ami azonban nem mentség a tétlenkedésre, inkább alkalom egy nagy feladatra. A klímabarát viselkedés minden olyan változtatást foglal magába, amely a klímakárosító gázok (szén-dioxid, metán, kéjgáz) kibocsátásának csökkentését eredményezi. Pl. kevesebbet autózni, repülőutakat kerülni, húsfogyasztást visszafogni, kevesebbet fűteni, hőszigetelést erősíteni, kevesebbet tusolni és fürdeni, régiótermékeket vásárolni. Vagy választáskor klímabarát pártra szavazni – tehát ne legyen ingázó-átalány, hanem CO2-adó. Mindez érezhető költségekkel jár, de a klímaterhelő gázok csökkentését eredményezi. Ám ezek az ún. extern hatásokat az egyén alig érzi meg. Ezt a közgazdaságtan a klasszikus kooperációs dilemmának nevezi. A cselekedeteim nekem költséget okoznak, de a „klíma-haszon” számomra szinte nem létezik. De: magatartásom összhaszna kb. 7,5 milliárddal nagyobb – ezen bolygó minden lakójának hasznára válik. Egyénileg tehát a nem-kooperatív viselkedés lenne racionális és minél többet repülni, ami mindannyiunkat csődbe visz... /ökobetyár könyve/
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!