Az Egyesült Államokban elemi erővel fellángolt abortuszvitát övező keresztényellenes gyűlöletcunami, valamint a Päivi Räsänen volt finn belügyminisztert érő jogi vegzatúra árnyékában az európai keresztények egyre inkább attól tartanak, hogy politikai nyomásra háttérbe szorítják jogaikat, köztük a vallás- és véleményszabadsághoz fűződőket. Körképünk.
Nyomás alá helyezhetik a keresztények jogait, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek – nagyjából így foglalható össze a konzervatív körökben Európa-szerte terjedő aggodalom, amit tovább hevít az Amerikai Egyesült Államokban fellángolt abortuszvitát övező megfélemlítések sorozata, valamint Päivi Räsänen esete.
Mint az ismert, a volt finn belügyminiszter, jelenleg is aktív kereszténydemokrata képviselő azért állt bíróság elé, mert az ország főügyésze szerint kirekesztően nyilatkozott bizonyos szexuális kisebbségekről, holott a gyakorló evangélikus politikus
Räsänen ugyan első fokon győzött, a főügyész azonban hamar bejelentette, hogy nem hagyja annyiban a pert, mára pedig erős lehet a gyanúnk, hogy az ügy végül európai szintre kerül. A finn politikustól lapunk is úgy értesült, ő maga is arra készül, hogy igazát (és ezzel együtt hitét) az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt kell majd megvédenie.
Mivel pedig Európában ma már nem elképzelhetetlen, hogy a Biblia citálása után valakit a bíróság elé citálnak, keresztény jogvédők úgy látják, a szólás- és véleményszabadság kerülhet legelőször veszélybe. Erre figyelmeztet az OIDIAC Europe (Observatory on Intolerance and Discrimination Against Christians in Europe; a legnagyobb, európai keresztényellenes cselekedeteket monitorozó szervezet) is, melynek igazgatója, Madeleine Enzlberger szerint a ma jelentős erővel bíró eszmei áramlatok nyomán a szexualitással és az orvosi gyakorlattal kapcsolatos keresztény erkölcsi álláspontok egyre inkább megkérdőjeleződnek.
Mindez pedig a nyugati kereszténység számára azt jelenti, hogy
Korábban ugyanerre a következtetésre jutott Márkus Tamás is. A református lelkész a Mandinernek nyilatkozva arról beszélt, Helsinkiben ugyan „egy csatát megnyertünk, de a háború vége nagyon messze van”. Ő is számtalan hasonló perre számít Európa-szerte. Mint mondta, „egy szélsőségesen progresszív hazai blog is folyamatosan támadja azokat a keresztényeket, akik nem az ateista baloldal támogatására szólítanak fel és már gyűlöletbeszédről írnak hitvalló keresztény lelkészekkel kapcsolatosan”.
Hogy mennyire nem csak elméleti problémáról van szó, azt az OIDIAC a közelmúltban több példával is szemléltette. A szervezet egyebek mellett arra hívja fel a figyelmet, hogy az Európai Parlament által május első napjaiban elfogadott, a kisebbségek meggyőződésen vagy valláson alapuló üldözésével kapcsolatos jelentés helyenként a vallásra mint fenyegetésre és humanitárius válságok mozgatójára utal, miközben nem foglalkozik a ténylegesen üldöztetést szenvedő, például keresztény közösségekkel. Ugyanez a dokumentum inkább aggódik az abortuszhoz való úgynevezett jogért, mint a valódi szükséghelyzetben élő vallási kisebbségekért, mutat rá a bécsi székhelyű szervezet.
Az Európai Unió Püspöki Konferenciái Bizottságának (COMECE) főtitkára, Manuel Barrios Prieto a jelentés elfogadását követően kiadott nyilatkozatában azt írta:
„A gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadsághoz való jog, valamint az élethez való eredendő jog alapvető emberi jogok. Az Európai Parlament felelőssége és kötelessége, hogy megvédje és előmozdítsa ezeket a jogokat világszerte.” A katolikus főpásztor ugyanakkor arra figyelmeztetett, „Visszaélésszerű értelmezésekkel történő aláásásukra irányuló minden kísérlet, mely indokolatlanul korlátozza törvényes hatályukat, a nemzetközi jog súlyos megsértésének minősül, amely
hiteltelenné teszi az Európai Uniót a nemzetközi közösség és európai polgárok milliói előtt”.
Ennél is nyíltabban fogalmazott Jean-Paul Van De Walle, az ADF International jogi tanácsnoka. A keresztény jogvédő szervezet munkatársa szerint „elfogadhatatlan, hogy ez a jelentés, amelynek célja, hogy szolidáris legyen azokkal, akik hitük miatt üldöztetést szenvednek, nyíltan ellenséges a vallással szemben. A jelentés szövegének elfogadásával az Európai Parlament aláásta annak hitelességét, hogy meg akarja oldani a vallási kisebbségek világszerte tapasztalható kihívásait.”
Az OIDIAC Europe egy másik példán keresztül felhívja a figyelmet: Spanyolországban a közelmúltban éppen azért érte intenzív kritika a kormány transzneműségről szóló törvényjavaslatát, mert az ellehetetleníti a keresztény szülőket a tekintetben, hogy hitüknek és erkölcsi meggyőződésüknek megfelelően nevelhessék gyermekeiket és a keresztény szexuáletikai tanítást tekinthessék alapvető kiindulópontjuknak.
A koncepciót többen a baloldali spanyol kormányzat sokadik keresztényellenes programpontjaként értelmezték. Eközben Skóciában több minisztert már azért is heves kritikák értek (például a liberális sajtóban), mert az abortusz- és életpártiak közötti vita során úgy nyilatkoztak, érdemes mindkét fél érveit meghallgatni (azaz nem csak a korlátlan abortuszt követelők hangjára figyelni).
a CitizenGO is. A nemzetközi értékvédő szervezet munkatársa, Caleb Stephen arra figyelmeztet, azzal, hogy az Európai Bizottság tágítani akarja a gyűlöletbeszéd fogalmi körét, a hitükhöz hű keresztények hangját akarja erővel elnyomni. Úgy látja,a gyűlöletbeszéd-bűncselekmények elleni küzdelem ürügyén elhallgattatják az olyan embereket, akik nem értenek egyet a gender ideológiájával és kiállnak a természetes család mellett, amely egy férfi és egy nő közötti házasságon alapul”.
„Ha nem cselekszünk most azonnal, sikerrel járnak, és elveszítjük a szólásszabadságunkat” – hívja fel a figyelmet a keresztény jogvédő.
Nyitókép: Caspar David Friedrich – Apátság a tölgyerdőben
Templomrongálások, istenkáromlás és obszcén tánc a feszület előtt: keresztényellenes cselekedetek Európában
Továbbra is gyakoriak a templomokat érő vandál támadások és rongálások Nyugat-Európában, a legtöbb ilyen eset Franciaországban és Olaszországban történik. A keresztény szimbólumok gyalázása a közösségi médiában is erőteljes. Körképünk.
Keith Self texasi republikánus képviselő élesen bírálta a Biden-kormányzat Ukrajna politikáját.
A korábbi lengyel elnök a migrációval szembeni fellépése miatt méltatta a magyar miniszterelnököt.
Az Európai Bizottság elnökének megkopott varázsáról ír publicisztikájában a The Economist.
Orbán Viktor győzelmét harsogja a francia Libération.
A baloldali többség megint eldöntötte, mit szabad és mit nem.
Nem biztos, hogy a szerző alaposan átgondolta, kiket sérteget.
Hát a messziről jött amerikai embereknek azt mond Orbán, amit akar. Meg a saját szavazóinak is.
