Már az Economist címlapsztorija is Orbánról és a nemzeti konzervativizmusról szól

„Orbán Viktor, aki 2010 óta Magyarország miniszterelnöke, a világ nagy részén mostanában feléledő ’nemzeti konzervativizmus’ egyik fő képviselője” – írja a The Economist nevű szaklap abban a címlapsztoriban, amely a nyugati jobboldali erők összefogásáról szól, és ami hazánkat tartja a mozgalom egyik központjának. A cikk címe:

Mint írják, a nemzeti konzervativizmus egyik központjának, Budapest repterén a „Családbarát Magyarország” felirat fogadja az ide érkezőket. A lap szerint „Budapestet akár egyfajta Mekkának is nevezhetnénk, ha az iszlám nem lenne gyűlöletes az oda áramló zarándokoknak. Jobb kifejezés az  anti-Davosz: egy hely, ahol a világ minden tájáról érkező konzervatív nacionalisták összegyűlnek, hogy összevessék ötleteiket arról, miként győzhetik le a nemzetközi liberalizmust.

A lap a konzervatív hálózatépítést és a nemzeti konzervativizmus fő mondanivalóját igyekszik feltárni. Úgy fogalmaz: „Orbán Viktor, Donald Trump volt amerikai elnök és Giorgia Meloni olasz miniszterelnök legfőbb közös vonása az, hogy bármikor készek szidalmazni a woke ideológiát, a bevándorlást és a nemzetközi intézményeket.”

 Arra is rámutatnak,

ami Ronald Reagan amerikai elnök és Margaret Thatcher brit miniszterelnök politikájára asszociál a szó hallatán, és nem azonos a „neokonok és libertáriusok alapértelmezett liberalizmusával” sem. Mint írják, a nemzeti konzervativizmus „gazdaságpolitikája sokkal inkább a baloldal gondolkodásmódjához igazodik: szkeptikus a nagyvállalatokkal szemben, hajlandó elfogadni a nagy jóléti államot, aggódik a munkásosztály miatt, és a protekcionizmus révén igyekszik megőrizni a hazai ipart és munkahelyeket.” Megjegyzik, a mozgalom nem fasiszta. 

A fontos nemzeti konzervatív elméletalkotók közül felsorolják Yoram Hazoni amerikai-zsidó professzort, a magyarul is olvasható A nacionalizmus erénye című kötet szerzőjét (ki a nácizmust nem nacionalista, hanem imperialista ideológiaként mutatja be), és Patrick Deneent, az amerikai Notre Dame Egyetem professzorát, akinek úgyszintén olvasható magyarul A liberalizmus kudarca című munkája, legújabb kötete pedig a Regime Change (Rezsimváltás).

Sorra veszi a The Economist az NatCon-konferenciákat, amelyeket Hazoni szervez, és amelyeken volt, hogy Meloni és Orbán is szerepeltek, valamint felidézi a CPAC-konferenciákat, kiemelve Orbán Viktor texasi szereplését.

Hazoni azt mondja a The Economistnak: a nemzeti konzervativizmust megkülönbözteti az eddigi angolszász neokonzervativizmustól „a bevándorlás, ellenzése annak, amit terjeszkedési háborúknak is nevezhetnénk, és a kérdés, hogy a szabad piac károsította-e az országok társadalmi szerkezetét”. Ezen kívül „borzasztó sok nacionalista őszintén úgy érzi, hogy neomarxista hatalomátvétel történik az oktatási intézményekben és a bürokráciában”.

Nyilatkozik a The Economistnak Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója is, aki azt mondja:

Külön kitér az összeállítás arra Magyarországra, mivel „Magyarországon a nemzeti konzervativizmus államilag irányított projekt.” Például „a kormány konzervatív kutatóintézeteket is finanszíroz.”

Mint írják, az Alapjogokért Központ a CPAC Hungary társfinanszírozója, a Danube Institute pedig külföldieknek ad ösztöndíjakat, illetve kiadja a European Conservative és a Hungarian Conservative című angol lapokat.

Nyilatkozik a lapnak Kiss István, a Danube Institute ügyvezető igazgatója, aki szerint az intézet célja, hogy összekötő kapocs legyen a régiónk és az angolszász világ között. Megjegyzik, hogy az intézet elnöke, John O'Sullivan, Margaret Thatcher egykori beszédírója és a National Review amerikai konzervatív folyóirat szerkesztője.

A texasi Gladden Pappin „az egyik első politikafilozófus, aki megpróbálta intellektualizálni a trumpizmust” – a Magyar Külügyi Intézet elnöke lett, a szervezet a miniszterelnöknek dolgozik. Pappin azt mondja most a The Economistnak:

Erre azért van szükség szerinte, mert „a konzervatívok úgy érezték, hogy a liberális globalizmus egyfajta oszd meg és uralkodj’ ideológia, miközben a konzervatívok nem kommunikálnak egymással”.

Külön kitér a cikk az MCC-re, ami szerinte „kevés költséggel, de határozott nacionalista irányultsággal képez tehetséges magyar fiatalokat.”

Az Mathias Corvinus Collegiumról (MCC) a magyar jobboldallal szembenálló, baloldaliságáról elhíresült amerikai jogász, Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem professzora azt mondja, hogy az „Orbán kiképzőtábora”, amely „képzési programját más országokbeli jobboldali szövetségeseire is kiterjeszti”.

Megszólította a lap Szalai Zoltánt, az MCC főigazgatóját is, aki leszögezte: „a fő cél az, hogy megtaláljuk a legtehetségesebb, legokosabb embereket”.

Megjegyzik, hogy Szalai „egyben a Mandiner című kormánypárti hetilap főszerkesztője is”.

eltérnek például az álláspontok Ukrajna finanszírozásáról, vagy épp arról, hogy pontosan milyen legyen a posztliberális nemzetközi rend. De hangsúlyozzák, hogy Orbán nem akar kilépni az EU-ból, és nem kíván nemzetközi szervezeteket feloszlatni. És persze nem lenne a The Economist saját maga, ha nem kritizálná Orbán, Trump és Kaczyński demokráciához való hozzáállását. A végkövetkeztetés azonban az:

Nyitókép forrása: X