A túlnépesedés egy megtévesztés

„Washington idejében már minden fizikai erőforrás – alumíniumötvözetek, réz, vasérc és kémiai hajtóanyagok – rendelkezésre állt  ahhoz, hogy mobiltelefonokat és rakétaindítókat építsünk. Sőt, valójában ezek már a barlangi ősember idején is itt voltak körülöttünk. Egyetlen válasz van arra, hogy mindezek, és még millió más dolog mára valósággá vált, de tegnap még nem létezett. Az emberi tudás, találékonyság, specializáció és kereskedelem vezetett az iparosodáshoz, amely a személyi szabadsággal és magántulajdon-jogokkal együtt lehetővé tette mindezt. Az emberi lények értékes erőforrások, és minél többel rendelkezünk abból, annál jobb.

A legnagyobb veszély az emberiség jólétére a kormányzat, nem a népességnövekedés. Például Zimbabwe mezőgazdaságilag gazdag volt, de a kormányzati beavatkozás miatt a tömeges éhezés küszöbére jutott. Bármely országot éhezésbe lehet taszítani erős kormányzati beavatkozással. A túlnépesedést hibáztatni a szegénység miatt nem csupán eltereli a figyelmet a kormányok felelősségéről, de bátorítja is az ártalmas, embertelen politikák végrehajtását.

Napjainkban a szegénységnek nem sok köze van a túlnépesedéshez. A nem szegény országok leggyakoribb közös jellemzője a nagyobb személyi szabadság, a magántulajdon-jogok illetve a jog uralma és egy olyan gazdasági rendszer, amely közelebb áll a kapitalizmushoz, mint a kommunizmushoz. Ez a virágzás receptje.”