Patrióta szívvel, pragmatikus ésszel – György László a Makronómnak

2020. május 28. 21:33

A közgazdaságtan rólunk szól, és mi magunk is alakítjuk, hogy miről szóljon – véli György László egyetemi docens annak kapcsán, hogy megválasztották a Corvinus Egyetem alapítványa, a Maecenas Universitatis Corvini (MUC) Alapítvány kuratóriumi tagjának. A közgazdász szerint a közgazdaságtan az egyensúlyozás művészete, és szeretné, ha érkezésével ez a megközelítés is jobban meg tudna jelenni a Közgázon. A Makronóm villáminterjúja.

2020. május 28. 21:33
null
Oláh Dániel
Oláh Dániel

György László (PhD) a Corvinus Egyetemen kezdte karrierjét, kuratóriumi tagságával ide tér most vissza. A több mint egy évtizedes oktatói tapasztalattal rendelkező közgazdász a Neumann János Egyetem docense, az ELTE Gazdaságtudományi Intézet egyetemi adjunktusa.

Merre haladjon tovább a Budapesti Corvinus Egyetem megújulása?

Úgy gondolom, hogy a Corvinus Egyetem jó irányba indult el ahhoz, hogy a világ egyik legjobb társadalom- és üzleti tudományokat oktató egyetemévé váljon. A további sikerek azonban nem csupán az üzleti kurzusokon, hanem magán az értelmezési kereten is múlnak, aminek a határain belül a világban és a gazdaságban zajló eseményeket vizsgáljuk.

Ezt én szemléletmódnak nevezem, ami nem keverendő össze az ideológiával.

Miért fontos ez az értelmezési keret?

Dani Rodrik, a Harvard University világhírű professzora ingahasonlatával szemléltette, hogy az elméletek és a gazdasági berendezkedés folyamatosan két véglet, a szélsőségesen szabadpiaci és a szélsőséges tervutasításos rendszer között „ingáznak”. Amikor pedig az értelmezés valamelyik szélsőségnél – legalábbis egy időre – megállapodik, kizárva minden egyéb felfogást, akkor ideológiává válik, amely saját érvényre jutása, saját egója érdekében maga mögött hagyja a racionalitást, „túlfejlettsége” miatt jelentős károkat okozva a gazdaságban. 

Magyarországon mindannyian érzékeltük, hogy az értelmezési keret túl gyakran és túlzott mértékben ingadozott a múltban. Ez úgy a néhai döntéshozókra, mint az egyetemre is igaz: a néhai Marx Károly Egyetemen marxista politikai gazdaságtant lehetett tanulni, majd amikor a 80-as évek végén az erre épülő gazdaságpolitika kudarcot vallott, akkor az ott tanítók közül sokan eltávolodtak a marxizmustól és egy másik ideológiát tettek magukévá, a neoliberalizmust. Az ideológiák veszélye, hogy beszűkítik az értelmezési tartományt. 

Úgy gondolom, a közgazdasági elméletek örökké egymásnak ellentmondó, küzdelmekkel teli világában elméleti síkon nem kell nyugvópontra jutnunk, viszont a döntéseinkkel már egy minél kisebb irányváltásokkal haladó csónakot kell kormányoznunk, elkerülve a zátonyokat és az örvényeket.

Vagyis a cél, hogy a Corvinus üzleti képzéseiről a gyakorlatot képviselő döntéshozók sokasága kerüljön ki, akik önmagukban is megszabhatnák a magyar gazdaság és közgondolkodás irányát?

Egy jó társadalomtudományos és üzleti képzés erről is szól. Arra készíti fel a hallgatókat, hogy konkrét helyzetekre tudjanak a különböző elméleti megközelítések ismeretében többféle megvalósítható megoldást javasolni. 

Vagyis a stabilitást azok a döntéshozók, felelős vállalatvezetők és szakpolitikusok hozhatják el, akiknek szilárd értékrendjük van és felelősnek érzik magukat szűkebb környezetükért, közösségükért, hazájukért. Az emberi és a természeti környezetért. Ez adhatja meg számukra a valódi ösztönző erőt arra, hogy saját maguk keressék meg az adott döntési helyzethez legalkalmasabb szempontokat. 

E kettő, vagyis a megvalósítható megoldások keresése és

a szűkebb környezetünkért való felelősségtudat a pragmatikus és patrióta közgazdasági megközelítés alapja.

Úgy gondolom, hogy ez minden valós elméleti törekvésben megjelenik, az újdonság talán csak az, hogy ezt az alapállást kimondva új, építő szellemi energiákat szabadíthatunk fel. Izgatottan várom a találkozást, a közös gondolkodást volt tanáraimmal és régi-új kollégáimmal.  

Elsőként a Makronóm számolt be arról, hogy a nyugati egyetemeken elindult a „közgazdaságtan reformációja”. A kulcsszó itt a pluralizmus volt.

Nyugatabbra számos egyetemen a hallgatók indítottak komoly mozgalmakat azért, hogy kivívják a pluralizmust, mert szerintük a közgazdaságtan oktatása ideológiai vakvágányra terelődött. Nálunk is van még ezen a téren bőven tennivaló.

A közgazdaságtan rólunk szól és mi magunk is alakítjuk, hogy miről szóljon. Az biztos, hogy

a világon Európán kívül lassan mindenhol patrióta módon gondolkodnak a döntéshozók,

amibe természetszerűleg beleértem az észszerű keretek között integrált világgazdaságban való gondolkodást. Szeretném, ha ez a megközelítés még inkább meg tudna jelenni a Közgázon és sokakat tudna lelkesíteni.

Vannak itthon közgazdászok és véleményvezérek, akik tíz éve az útkereső magyar gazdaságpolitikát még neoliberális megközelítésből – finoman fogalmazva – illették kritikával. Ma ők a leghangosabb szociális, baloldali, progresszív gazdasági gondolkodók. 

Mivel a világ és a világgal együtt a gazdaság is folyamatos mozgásban és változásban van, nincs azzal feltétlenül baj, ha valaki felülvizsgálja korábbi álláspontját, de a mögöttes motivációval mindenkinek magának kell elszámolnia. Mi azt szeretnénk, ha olyan fiatalok kerülnének ki az egyetemről, akik sokféleképpen, de tisztán látnak.

Akik önálló gondolatokra képesek a saját értékeik alapján, és akiket már nem tudnak befolyásolni a mindenkori szellemi divatot követő véleményvezérek. 

Nekik is üzent azzal, hogy éppen a legdivatosabb közgazdászokat hivatkozva mutatta be a patrióta gazdaságpolitika jellemzőit Egyensúlyteremtés, a gazdaságpolitika missziója című könyvében. Egyből megértették nyugatabbra is. Legalábbis ezt látszik igazolni amerikai útja, ahol a világ legjobb tíz egyeteme közé tartozó intézményekben mutatta be a vártnál is nagyobb sikerrel könyvét, de a Kongresszusból is csak elismerő nyilatkozatokat hallottunk. Sőt, amint azt a Makronómnak az IMF igazgatóhelyettese elmondta, bár 2010 után az IMF keményen kritizálta a magyar gazdaságpolitikát, ezt nem szakmai alapon, hanem személyes érdekekből tette és ma már ott tartanak, hogy más országoknak is a magyar modellt javasolják.

Könnyű dolgom volt, mert a 2010 utáni gazdaságpolitika alapján elért eredmények bemutatásával kezdhettem előadásaimat. Valószínűleg épp a pragmatikus megközelítés miatt nagyon érdekelte az amerikai hallgatókat az, hogy hogyan szintetizálhatjuk a legkülönbözőbb gazdasági elméleteket,

hogyan tarthatjuk meg mindegyik elméletből a legjobbat a gyakorlati gazdaságpolitika számára. 

Az első lépésünk itthon most az, hogy közös gondolkodást kezdeményezünk a gazdasági oktatás jövőjéről és keressük egymást azokkal, akik értik a törekvéseinket és partnerek az arról szóló párbeszédben, hogy az ország elsőszámú közgazdasági egyetemének közgazdaságtudományi szempontból hogyan kellene kinéznie. Ha ezt jól csináljuk, akkor országunk a jövő társadalmi-gazdasági csapdahelyzeteit, el tudja kerülni, sőt még megoldásokkal is szolgálhat más országoknak, ahogyan arra az IMF igazgatóhelyettese is utalt. A célunk az, hogy olyan közgazdászok kerüljenek ki a Corvinus Egyetemről, akik szívükben patrióták, fejben pedig pragmatikusak.

(Fotók: Földházi Árpád)

 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.

 

 

Összesen 15 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
egynick
2020. május 30. 09:43
Mindaz, aki Orbán közelében szolgál, nem méltó a posztra. Mert aki a NER-ben benne van, az olyan, mintha MSZMP-s lenne. Sajnos újra rendszerváltás kell: volt mszmp-sek (bár ők már nem játszanak) és volt neresek nem. Mert akkor ugyanazt ismételnénk meg, mint 1990-ben. Azzal megjártuk. Ha tiszta lappal akarunk indulni, akkor György László nem fér bele. Ráadásul az én egyetememet, ami a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején a legpezsgőbb szellemiségű volt, most egy szűk elit javára kisajátítják. Vissza kell venni az egyetemeinket az alapítványi kezelésből. Olyan oktatási rendszer kell, ami biztosítja a társadalmi mobilitást.
ugorka
2020. május 30. 09:43
Szimpatikus lenne, de mégis szörnyű amit mond. Ha a patrióta gazdaságpolitika a nemzetállami keretek között valósul meg (és nem EU szinten), akkor szétesik az európai gazdaság kicsi vállalatokra, amelyek nem lesznek versenyképesek a világpiacon. Magyarországnak meg külön katasztrófát jelentene, ha a németek is elkezdenének patrióták lenni. Pl. Merkel rászólna a BMW-re, hogy ne Debrecenben gyártson, hanem Németországban, mert azzal a német gazdaság összességében jobban jár. Szerintem EU szinten kellene patriótáknak lennünk, különös tekintettel az informatikára, amiben Európa iszonyatosan lemaradt (pedig a világ legértékesebb cégei már rég nem az olajvállalatok, nem is az autógyártók, hanem az info cégek).
toyoda
2020. május 30. 09:42
A gazdaság pont nem egyensúlyi rendszer. Ezt csak a neoklasszikusok hitték, amiről számtalanszor bebizonyosodott hogy téves elmélet rendszer. Hitték azt, hogy minden kínálat megteremti a maga keresletét (SAY dogma), hitték azt hogy a beruházás egyenlő a megtakarítással (S=I), hitték azt hogy ágazati szinten kell egyensúlyt teremteni (nullás költségvetés)........de ez egyszerűen nem igaz. Ez egy EGYENSÚLYTALAN rendszer és nem EGYENSÚLYI. Ennek oka pedig az a pénzjelenség ami kikerül a pénzforgalomból (megtakarítás) a másik pedig azok az előállított javak mennyisége, amire nem irányul kereslet. Ezeket a piaci egyensúlytalanságokat (tőke, és javak túlkínálata) pont az ágazati egyensúlytalanságok (deficitek) tudják kiegészíteni, pótlólagos kereslettel és pótlólagos pénzteremtéssel. Azt még Samuelson is hamar felfogta, hogy az "egyensúly teremtést" azt csak tömeges munkanélküliség árán lehetséges véghez vinni... azaz a tőke és a javak piacán teremtett egyensúly a munkaerő piacon okoz a munkaerőben túlkínálatot, egyensúlytalanságot!!!! És a neoliberális felfogás pont ezzel él vissza, ezzel a "teremtett" munkaerő piaci túlkínálattal. Ugyan is ezzel tudja kényszeríteni az alsó társadalmi rétegeket, hogy olcsón bocsássák a munkaerejüket áruba. Szó sincs itt egyensúly teremtésről, hanem szívatásról. A régi közgázt meg kár fikázni, mert még véletlenül sem csak a marx-i elméletek voltak a mérvadóak. A régi átkost is beállítani mint valami kártékony elavult rendszer az is egy téveszme. Csak éppen anno épült a 80-as években 85 ezer lakás/év, most meg Vargát elönti az évi 12 ezertől a boldogság. Hát kb ennyire szól rólunk ez a közgazdaságtan (sehogy).
brekker
2020. május 29. 22:16
Az a vicc, hogy nem bonyolult dolgok ezek, valakinek mégis oda kell állnia, és megcsinálni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!