A nagyvállalatok akkor és most is kihasználták az ellátási problémákat: gyorsan minél nagyobbat igyekeztek emelni áraikon, hogy extra nyereséget szerezzenek az infláció ürügyén.
A bajban ismerszik meg az óriásvállalat
Isabella Weber, a University of Massachusetts Amherst adjunktura szerint az infláció 40 éves csúcs közelében van. A központi bankok világszerte megígérték, hogy beavatkoznak, arról azonban megfeledkeznek, hogy az árakat jelentős részben a vállalati profitok felrobbanása hajtja, írja a közgazdász.
2021-ben az amerikai nem pénzügyi szektorban a haszonkulcsok a második világháború óta nem látott szintre emelkedtek. Ez nem véletlen. A háború vége a termelés hirtelen átszervezését tette szükségessé, ami a világjárvány okozta szűk keresztmetszetekhez hasonló akadályokat és töréseket hozott létre a gazdaságban.
A monetáris gazdaságélénkítés visszafogása, a kamatok változtatása ugyanakkor nem fogja helyrehozni az ellátási láncokat, sem a piacok szerkezetét, sem a vállalati viselkedést. Ehelyett gyors beavatkozásként komolyan meg kell fontolni a stratégiai árszabályozást most is, akárcsak a világháború után.
Az infláció kezelése attól függ, mi az oka
Ma a közgazdászok két táborra oszlanak az inflációs kérdésben: az átmeneti inflációban hívő csapat szerint nem kellene aggódnunk az infláció miatt, mivel az hamarosan magától elmúlik. A stagflációtól félő társaság a költségvetési költések visszafogását és a kamatlábak emelését sürgeti.
De a közgazdász szerint van egy harmadik lehetőség is:
ami persze rendkívüli megoldásnak tűnik, de a jelenlegi időszak is rendkívüli. Azaz csak számunkra, mert volt már ilyen a második világháború után is.
Egy metaforával élve: ha ég a házunk, nem szeretnénk megvárni, amíg a tűz végül kialszik. Azt sem szeretnénk, ha a házat elárasztással tennénk tönkre. Az ügyes tűzoltó ott oltja el a tüzet, ahol ég, hogy megakadályozza a tovaterjedést és megmentse a házat.
A Fehér Ház Gazdasági Tanácsadói Tanácsa is úgy véli: a mai infláció legjobb történelmi analógiája a második világháborút követő időszak.
hiszen a háborús időben senki sem tudott a szokásos dolgokra pénzt költeni, de volt, olykor még növekvő jövedelme is, miközben legfeljebb jegyrendszerrel jutott némi élelemhez. Az eredmény, hogy nagy megtakarítást halmozott fel.
A koronajárvány alatt is hasonló történt: a kormányok gyakran segélyeket osztottak a semmittevésért, tovább bontva a gazdasági egyensúlyt.
Pénzt teremtettek arra, hogy a cégek bezárjanak és a kínálat leépüljön, miközben a keresletet tovább tüzelték
Valóban az extraprofit húzza az inflációt: a Makronóm hasábjain Oláh Dániel közgazdász makrostatisztikákat, vállalati pénzügyi folyamatokat, a vállalatok kommunikációját, elemzői véleményeket és tanácsadócégek elemzéseit is megvizsgálta, hogy képet adjon a jelenségről. Így sikerült megmutatni, hogy az infláció mögött bizonyos mértékig a piaci erőből eredő árazási erő áll, amit a cégek most emelkedő profitra váltanak. A nemzetközi nagyvállalatok ráadásul több esetben már nem is titkolják mindezt és nyíltan beszélnek arról, hogy a jelenlegi (hiány)helyzetet szeretnék fenntartani.
Világnézettől függetlenül sorakoztak fel az amerikai sztárközgazdászok az árstop mellett
A második világháború alatt a Roosevelt-kormányzat szigorú árellenőrzést vezetett be, és létrehozta az Árigazgatási Hivatalt, mindezt egy kapitalista mintademokráciában. A háború után pedig az volt a fő kérdés, hogy mi legyen az árszabályozással. Egyetlen tollvonással oldják fel, ahogyan azt a cégek szorgalmazták? Vagy csak fokozatosan épüljön le az árszabályozás, segítve, ösztönözve az átmenetet a háború utáni gazdaságra?
Köztük volt Paul Samuelson, Irving Fisher, Frank Knight, Simon Kuznets, Paul Sweezy és Wesley Mitchell, valamint az Amerikai Gazdasági Egyesület 11 korábbi elnöke. Az általuk az árszabályozás mellett felhozott indokok a jelenlegi helyzetünkre is érvényesek, véli a szakértő.
Az amerikai sztárközgazdászok akkoriban azzal érveltek, hogy
hogy megakadályozzák az árak felszökését.
A háborús árellenőrzések közgazdász-ikonja, John Kenneth Galbraith is csatlakozott ezekhez a felhívásokhoz. Kifejtette, hogy „az árszabályozás szerepe” stratégiai lenne.
Truman elnök tisztában volt az árszabályozás megszüntetésének kockázataival. 1945. október 30-án arra figyelmeztetett, hogy az első világháború után az Egyesült Államok egyszerűen megszüntette azt a kevés ellenőrzést is, amelyet bevezetett, és hagyta, hogy a természet piaci folyamatai tegyük a dolgukat.
Truman emlékeztetett, hogy a liberális politika eredményeként a húszas években elszabadultak a megélhetési költségek és az árak, szédületes, felfelé ívelő spirált alkotva, ami egyenesen vezetett az 1929-es óriási összeomláshoz.
Ennek ellenére 1946-ban visszavonták az árszabályozást, ami ismét nagy inflációt indított be és hullámvasútra ültette az amerikai gazdaságot.
Árstoppal lehet megálljt parancsolni a válságon való nyerészkedésnek
Isabella Weber szerint ma ismét választás előtt állunk. Eltűrjük a profitok robbanását, ami felhajtja az árakat? Vagy célzottan beavatkozunk, hogy egyes árakat szabályozzunk?
Időt nyerne ahhoz, hogy az ellátási láncok törései összeforrjanak.
A stratégiai árszabályozás szerinte hozzájárulhatna a monetáris stabilitáshoz is, amely a gazdasági ellenálló képesség, az éghajlatváltozás mérséklése és a szén-dioxid-semlegesség érdekében történő állami beruházások mozgósításához szükséges.
Nagyon magas az ára annak, hogy csak várjuk az infláció eltűnését, ha pedig a megszorítások útjára lépünk, akkor egyenes út vezethet a stagflációhoz, érvel a szakértő a Guardian hasábain.
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
Le kellett állítani a létesítményt.
Keith Self texasi republikánus képviselő élesen bírálta a Biden-kormányzat Ukrajna politikáját.
Az európai vezetőkkel szemben a kontinens választóinak több, mint kétharmada békepárti álláspontot képvisel.
Soha nem látott még ennyi erőszakot a modern kori világ, a fegyveres konfliktusoknak pedig a kiskorúak a legnagyobb elszenvedői.
Brüsszelben a globalisták, vagy Budapesten a szuverenisták.
A francia elnök szerint meg kell vizsgálni, hogy milyen megoldások adhatnak valódi védelmet a kontinensnek.
Az MCC főigazgatója szerint a vita megszűnése rossz hatással lesz a tudományra, a gondolkodásra és az intellektuális fejlődésre is.
