Furcsa egybeesés, hogy egy nappal azelőtt, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök elrendelte a tartalék csapatok mozgósítását az ukrán frontra, időt szakított arra is, hogy találkozzon Milorad Dodikkal, Bosznia-Hercegovina háromfős elnökségének szerb tagjával, akit sokan szeparatista vezetőnek minősítenek. A látogatásnak az adhat különös jelentőséget, hogy Dodik éppen a boszniai szerb enklávé, a Boszniai Szerb Köztársaság vezetéséért folytatott választási kampány közepén van, amelyben többször is felmerült a kilépés lehetősége a más etnikai csoportokkal való boszniai unióból.
Putyin az állami sajtó előtt mosolygott, és kezet rázva sok sikert kívánt Dodiknak a kampányhoz. „Remélem, hogy az eredmények megerősítik a hazafias erők pozícióját az országban" – olvasható a beszélgetés hivatalos leiratában. Sok mindenről árulkodik, hogy Putyin a történelmi mozgósítás közepette szakított időt arra, hogy egy 2018-ban kevesebb mint 400 ezer szavazattal megválasztott politikus kampányát erősítse.
A helyzettel foglalkozott a CBC oldalán John Last szabadúszó riporter. Az általa megszólított elemzők úgy nyilatkoztak, hogy
Dodik és a szerb nacionalistákra alapuló hatalmi bázis már régóta középpontjában áll annak a hatalmi játszmának, amelyet Oroszország és a Nyugat évtizedek óta játszik a Nyugat-Balkánon.
Most, hogy az etnikai feszültségek fokozódnak, várható, hogy Oroszország arra fogja használni befolyását az olyan személyiségeknél, mint Dodik, hogy
megzavarja azt a kényes békét a régióban, amely az 1990-es évek pusztító jugoszláv háborúk óta alakult ki.
Többen, főleg a nem szerb nemzetiségűek úgy vélekednek, hogy a helyzet drámaian megváltozott, mióta Oroszország februárban megszállta Ukrajnát. Azóta Oroszország több kísérletet tett arra, hogy konfliktust szítson a Balkánon is. Úgy gondolják, hogy amely részeket Putyin nem tud elérni, azokat a régiókat destabilizálni szeretné.
Régóta fennálló kapcsolatok
Oroszország befolyása a Balkánon nem újkeletű. Amikor Szerbia a 19. században harcolt az Oszmán Birodalomtól való felszabadulásért, a térségben élő szerb etnikumúaknak kulcsfontosságú szövetségese volt Oroszország.
Amikor pediga NATO az 1990-es évek végén bombázta Jugoszláviát, majd 2008-ban elismerte Koszovó Szerbiától való függetlenségét, sok szerb nacionalista ellenséges magatartást kezdett tanúsítani a nyugati hatalmakkal szemben, és inkább az Oroszországhoz fűződő történelmi kapcsolatukat hangsúlyozták.
Kétségtelen, Oroszország vonzereje abban rejlik, hogy úgy tekintenek rá, mint aki szembeszáll a Nyugattal.