Művészek a barikádokon

2013. október 09. 18:12

Ha a politológusokra és „pártatlan elemzőkre“ vetnének ki különadót, vagy vágnák vissza szerzett jogaikat, vagy vennék el intézményeiket, sokkal sikkesebb dolog lenne az újságok véleményrovataiban a szobordöntés.

Ravasz Ábel

parameter

„Magyarország kormánya úgy döntött, hogy a kortárs művészettel foglalkozó Műcsarnok jelenlegi működése elégtelen. A kormány nem hatékonysági vagy esztétikai szempontokat mérlegelt döntése meghozatalakor, hanem morálisakat. Az intézmény vezetését annak a Magyar Művészeti Akadémiának passzolta át, amelyet annó Makovecz Imre hozott létre a standard akadémia alternatívájaként. Hogy miért volt (van?) szükség alternatívára, az teljesen világos: az akadémia (vagy éppen a Műcsarnok) nem elég „nemzeti“, „magyar“. A kormány azzal, hogy a Műcsarnok jelenlegi működését likvidálva azt az MMA hatáskörébe játszotta át, egyben ezen célkitűzést is legitimálta. (Nem mintha az elmúlt évek során bármiféle kérdés lett volna azzal kapcsolatban, hogy a radikális liberálisból opportunista módon keresztény-nemzeti konzervatívvá átvedlő Orbán Viktor és csapata melyik oldalon áll ebben a kérdésben – már ha ez egyáltalán valóban kérdés.) (...)

Hol voltak a művészeti elitek az alkotmányos rendszer szétszabdalásakor és a második Orbán-ciklus elejének nagy társadalmi átrendezéseikor? Sehol, illetve: tömegük sehol. Sőt, ami azt illeti, a művészeti közeg cinikus hozzáállása, naiv fegyelmezetlensége már az előző kormányzati ciklusban lehetővé tette a politikai baloldal szimbolikus, diszkurzív és kulturális megsemmisítését, ezzel a magatartásával aktív szerepet játszva a ma játszótereiket szétrugdaló politikai jobb kétharmadának megteremtéséhez.

Ezek a hibák utólag javíthatatlanok, de attól félek, annál könnyebben megismételhetőek. Amikor a diákok és a művészek a múlt év vége felé egymásra találtak a barikádokon, a könnybe lábadó ellenzéki közélet nem fáziskésésről, önzésről és tévedésekről beszélt, hanem lendületről és ellenállásról. Hatalmasat tévedtek! Ahogy az a republikánus képviselő, aki csak azért változtatta meg hozzáállását a homoszexualitásról, mert a fiáról kiderült, hogy gay, az, akit az űz ki az utcára, hogy őt saját magát támadják, az nem bátor, vagy ellenálló, vagy hős, hanem egyszerűen egy sarokba szorított állat, aki harcol a jussáért. Ez kevés lesz.

Ugyanezt az ignoranciát érzem azokon a politikusokon és elemzőkön is, akik a mai napig a civilizált ellenállást kérik számon minden agilis ellenzéki megmozduláson. A hátam közepére nem kívánom a polisztirén Orbán-fejet, de az elhatárolódókat még annyira sem.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el

Összesen 24 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.

Sorrend:

allover

2013. október 10. 10:04

Be vagy lőve, Csibi?!

Válasz erre

Taxin

2013. október 09. 23:36

"A szocialista Hiller István emlékezetett, hogy „a Műcsarnokot Ferenc József adta át." De nem neked, Hijjej Mucuska.

Válasz erre

Taxin

2013. október 09. 23:28

Pedig ti úgy szeretitek az alternativot. Nem is értem mibajod. Ha én költő volnék, sok verset írnék minden áldott este, sörben megfürödnék eljátszanám nektek a nagy ellenállót akkor fognék lapátot majd ha hülye lennék Ha én zászló volnék, mindig csak lobognék mindenféle szélnek, a barátja volnék akkor lennék szomorú ha kifeszítenének, vidáman lobognék az ellentétes szélben Alternatív szomorúan látom, te is köztünk vagy mikor kiállok az elhülyített tömeg elé.

Válasz erre

trespass

2013. október 09. 20:41

Sajnos igaza van. A társadalmi szolidaritás megszünt (ha egyátalán volt) és ebben sárosak a művészek és értelmiségiek egyaránt, oldaltól függetlenül. És még most is lapítanak, amikor ellopják a fejük fölül a Műcsarnokot és a Vigadót. Gyávák.

Válasz erre