Megint einstand

„A most bejelentett intézkedés a megmaradt magánnyugdíj-pénztárak végelszámolását célozza. Amint az iparági szereplők elmondták, az MNB felé leadott negyedéves jelentéseikből minden bizonnyal a törvényt megálmodó döntéshozó is pontosan tudja, hogy az új szabályoknak egyetlen pénztár sem fog tudni megfelelni.

Pénztárak híján pedig az általuk kezelt összeg átkerül az állam kezelésébe. Be a közösbe, ahol aztán elporladhat ez az összeg is az állami garancia mindent átfogó ígérete mellett.

Viszont egyetlen szó sincs már magántulajdonról.

Arról, hogy a pénztári tagoknak bármilyen választási lehetősége lenne az általuk a befizetéseikkel felhalmozott vagyon kezelését illetően. Nemcsak arról van szó, hogy ezzel a kormány nivellálja azt a 2010-es állítását, miszerint a pénztártagoknak valóban megvan az a lehetősége, hogy megőrizzék a pénzüket. Sőt, nem is csak arról, hogy a kormány már megint semmibe veszi valaki magántulajdonát. Hanem arról is, hogy még csak nem is próbálkozik, hogy minderre kézzelfogható indokot adjon. Nekik, kormányfőstől, jegybankostól, nemzetgazdasági minisztériumostól annyira természetes dolog már ez, hogy nem is igényel különösebb magyarázatot. Kell az a 200 milliárd forintnyi vagyon, egytől-egyig magyar állampolgárok legálisan szerzett pénze, és minden különösebb csinnadratta nélkül elvennék.

A Véleményvezér annak idején üdvözölte az Orbán-kormány hatalomra kerülését. Számunkra a magánnyugdíj vagyon einstandja volt az a pillanat, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ez a társaság, élükön Orbán Viktorral, valami teljesen mást csinál az országgal, mint az üdvös volna. Hogy ők bizony csak addig tisztelnek egy hagyományt, egy törvényt vagy éppen egy korábbi ígéretüket, amíg az a rövidtávú hatalmi megfontolásaiknak megfelel.”