Egészségkárosítás közpénzen
Sokkoló, hogy milyen sokan folyamodnak az Egyesült Államokban élelmiszersegélyért. Ami még megdöbbentőbb, hogy ezt mire is fordítják…
Közülünk, táplálkozásunkban is ősies magyarok közül vajon hányan tudhatják még, hogy mi a sonka, egyáltalán? Mert amit én sonkaként mostanában látok, az többnyire lapocka, frikandó, comb, csülök vagy valami hasonló sertésalkatrész, de nem sonka.
„És hogy mennyire nem vagyunk azok: így húsvét táján, egy-egy kellemes füstaromaillatú sertésdarab fölött el-elmerengtem, hogy ebben a roppant hagyománytisztelő és hagyományt hagyományra hagyományozó, világraszólóan agrárgyökerű társadalomban, ahol nemcsak velünk él minden, de főállású hagyományőrök is ápolják a hagyományokat (ezt szintén a köztévében láttam, egyenruhájuk, fegyverük még nincs, de így hívják őket, ez volt kiírva), szóval közülünk, táplálkozásunkban is ősies magyarok közül vajon hányan tudhatják még, hogy mi a sonka, egyáltalán?
Mert amit én sonkaként mostanában látok, az többnyire lapocka, frikandó, comb, csülök vagy valami hasonló sertésalkatrész, de nem sonka. És akkor a baromfibaromságokról ne is beszéljük, azokról beszélni is hányinger, és én nem is tartom értelmes emberi lénynek példul azt, aki képes kiejteni a száján azt az aljas, korrupt nyelvi képződményt, hogy pulykamellsonka.
A sonka nem egy kétökölnyi, szálakra eső, fűrészporszáraz fitneszhúsdarab. A sonka nem vákuumcsomagolt szeletek szomorú halmaza. A sonka nem gyorspácolt, nem gumírozott, nem tolótetős, nem lendkerekes, nem nyolcmagos, nem flabélos. Hanem sonka.”