A házasság lerombolása

A cikk nagyon jó. Ugyanakkor messzebről inditanék, mert bár fontos, de csak egy része a problémakörnek (a civilizált világ demográfiai katasztrófájának). Csak dióhéjban. Az első lépés a háború alatt és után az asszonyok munkába állítása. Az ok a férfiak távolléte, illetve nagy arányú pusztulása. (Történt mindez akkor, amikor már a háború egyik okaként is megjelölhető a technologiai fejlődés okozta munkaellátástalanság, munkanélküliség.) Ennek hatása, hogy megszűnt a családon belüli hagyományos munkamegosztás (a férfi keresi a pénzt, az asszony felügyel a család otthonát és a gyerekek nevelését). Ennek következtében mindkét fél, a férfi és a nő túlhajszolt lett és még emellett is kevesebb energia és figyelem jut a családi fészekre és a gyerekek nevelésére. Az eredmény konfliktusok és veszekedések a házas felek között, gyakori vállás) Értelemszerűen csökken tehát a számuk. Gazdaságilag pedig a rendszert úgy állították be, hogy két kereső tud csak megfelelő (átlagos) szintű életszinvonalat teremteni a családnak, a gyerekek neveltetésének és taníttatásának. A feminista irányzatok ellenségként állítják be a férfit. Csökken a biztonsága mindkét félnek, bármikor egyedül maradhatnak. A férfi utolsó helyre kerül a családban, szerepe bizonytalanná válik, sokan feleslegesnek is ítélik. Rengeteg a csonka család. A homoszexszuálisok házassága a házasság intézményét támadja valóban. És nincs vége, folytatódik a gyerek örökbefogadási követeléssel, a pedofilia legalizálásával, a nemi identitások már gyerekkorban kezdődő erőszakos elbizonytalanításával. Az eredmény az atomizálodott társadalom, a család védőhatását nélkülöző egyedek, a felelősségtól menekülés (vadházasság), a hedonista és csak én számítok szemlélet. Így végül az emberek MIND veszítenek és magukra maradnak, a gyerekek neveltetése és mintáik bizonytalanná válnak.

Már elnézést, de az én házasságomnak pl mi köze van a homopárokéhoz??? Attól, hogy két homo összeáll, a mi gyerekeink a mi gyerekeink maradnak. Intézmény azért nem vagyunk, de igyekszünk összetartani. Legyenek boldogok, kit érdekelnek?

A melegházassággal többek közt az a baj, hogy kijelöli a következő célpontot: a gyermeknevelést. Miután házasság fronton egalizálják magukat,látszólag teljes joggal teszik fel a kérdést, hogy ugyan mi a különbség egy homoszexuális pár és egy hetero pár alkotta családban között. Itt lép be a képbe a gyermek érdeke, amire a tisztelt jogvédők nagy ívben tesznek. Más. Nagyon nem szeretik belátni az érintettek, hogy bizony a házasság intézményének, vagy akár csak a szertartás lehetőségének ilyen kiterjesztése sértheti emberek érzékenységét. Igaz, világnézeti avagy vallásos alapon, ami a tisztelt jogvédők és érintettek szerint ósdi dolog, ezért pont leszarják. Szívük joga, végül is. Csak akkor kéretik nem rinyálni, ha mindenféle szépítő körülírás helyett tömören csak buzinak nevezik őket. Mert azok. A leves az meleg, ők meg buzik. Az érzékenységük pedig egy milliméterrel sem fontosabb, mint másoké, hisz' egálité van megcélozva, ugye, kedves buzik?

A szerzőnek teljes mértékben igaza van. Az elmúlt időszakban számos ponton a politika támadást intézett a társadalom, a család, a házasság ellen, amely – a bevándorlást is figyelembe véve – a társadalom fellazításához, az erkölcsi normák romlásához vezetett. Mindez együttesen meghatározza azt a jövőt amiről a szerző is ír. ebben a folyamatban nagy szerepe volt/van a médiának. A statisztikai tényadatokban megjelenő számok is alátámasztják. Az - http://www.tarsadalomkutatas.hu/termek.php?termek=TABRA-A-082 – EU 25-nél a zuhanás 1990-ben és 2000 évben figyelhető meg meredek romlás, míg Magyarország esetében 1995 évben. A 2012 évben készült statisztikai jelentés - http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mo/mo2012.pdf - szerint: „Az 1970-es évektől a családról, a házasságról és a gyermekvállalásról való gondolkodás megváltozott. Míg 1980-ban a férfiak 70 és a nők 64%-a élt házasságban, addig 2012-ben ez az arány 47, illetve 42%. A visszaesésből arra következtethetünk, hogy a közvélemény által elfogadott együttélési forma korábban a házasság volt, napjainkban ugyanakkor a társadalom toleránsabb az alternatív párkapcsolatokkal szemben. A váltást jelzi a nőtlenek, a hajadonok és az elváltak rétegének szélesedése is. Figyelemre méltó a fiatalabb generációk (40 év alattiak) „csendes állásfoglalása” a kérdésről közöttük ma száz férfi ből 74, száz nőből 64 a nőtlenek, illetve a hajadonok táborába tartozik. Magyarországon a házasságkötések száma hosszú ideje csökken. A párkapcsolatok változása Európa-szerte általános, a folyamat azonban eltérő időben kezdődött. A magyar viszonyokat a rendszerváltásig – a kelet-közép-európai országokhoz hasonlóan– korai és magas arányú házasságkötés jellemezte, míg Nyugat-Európában a házasságra lépők aránya már akkor is jóval alacsonyabb volt, és idősebb korban léptek az anyakönyvvezető elé. Míg az 1950-es években átlagosan 100 ezer feletti házasságot kötöttek évente, addig az 1980-as évekre 80 ezerre, a rendszerváltás idejére 66 ezerre mérséklődött. Az ezredfordulókor 48 ezer, 2010-ben már csak 35,5 ezer pár járult az anyakönyvvezető elé. Az elmúlt két évben kismértékű emelkedés figyelhető meg, 2012-ben 36,2 ezer házasságot kötöttek. Európai összehasonlításban fél évszázaddal ezelőtt hazánkban magas volt a házasságban élő népesség aránya, ami jelenleg az uniós átlag alatti. Az első ízben házasságot kötők életkora a férfiaknál 1990-ben 24,7 év volt, 2011-ben már 31,8 évre, a nők esetében 22 évről 29,1 évre emelkedett, azaz két évtized elteltével 7 évvel lettek idősebbek az először házasulók. Napjainkra a házas tizenéves nők aránya elhanyagolható (2,3%) az 1990-es évek eleji egynegyedhez képest. Nagyságrendi át-rendeződés következett be a többi korcsoportban is. 1990-ben még a legtöbb nő 20–24 éves volt, amikor férjhez ment, 2012-ben már 25–29 éves. A házasodó férfiak közel fele 1990-ben 25–29 éves korára időzítette a nősülést, míg ma legnagyobb arányban a 30–34 éves korosztály házasodik. A Dunántúlon nagyobb a házasságkötési hajlandóság, mint az Alföldön, illetve Budapesten gyakrabban kötnek házasságot, mint vidéken.” Mindez arra bizonyíték amit a szerző megfogalmaz: „A baloldal nem tiltotta be a házasságot, hanem elkezdte lebontani, lépésenként az összes feltételét megszüntette, a gazdasági szemponttól, egymás kölcsönös segítésétől kezdve az érzelmi és szociális területig, mígnem minden jelentésétől megfosztotta, és többé már nem lehet megkülönböztetni bármely olyan kapcsolattól, amely meghatározatlan nemű tagok között ideiglenesen jön létre