„Meglesz a böjtje amúgy ennek a politikának: még nekünk is mondhatják pattogós egyszerűséggel, ha bajba jutunk, hogy húzzunk haza oda, ahonnan voltunk szívesek elmenekülni. Azt, hogy az orbáni politika gyűlölethangjai meggyökeresedjenek, értelemmel és érzelmekkel kell megakadályozni. Szerencsére vannak még jóérzésű emberek mifelénk. Nem mindenki gondolja úgy, hogy a bevándorlókat akár már a szaguk miatt is vissza kell fordítani. Kétségtelen, kevés fürdő akadt az útjukba, míg idáig elvergődtek.
Mégsem olyan ez az ország, nem olyan érzéketlen, miként azt Orbánék szeretnék. Sokakban fellángol az együttérzés, s teszik maguktól azt, amit a kormánynak is tennie kellene: életmentő javakkal és okos érvekkel előállni a konfliktuszónában. Most sem számíthatunk azonban arra, hogy a külföldről hozzánk érkezőkkel kapcsolatban perspektivikusabb ötleteik támadjanak, mint egy pénzes bulinak sem rossz drótkerítés. Érzelemteli, emberi reakciókat nem lehet egy érzéketlen kormánytól várni.
Ezek velünk kapcsolatban is azt szeretik, ha parázson toporgunk. Egy menekült – hiszen nem tud szavazni rájuk – az orbáni képletben duplanulla. Mit számít, ha tényleg menekül, diplomája van és gyerekek állják körül? Döbbenetes volt látni a Kétfarkú Kutya Párt és a Vastagbőr blog ellenkampányában azt az óriásplakátot, amelyben Máté evangéliumát idézték: »Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam és ti befogadtatok.«”