Kormány a szakadék szélén

„Menekültlavináról beszélt Wolfgang Schäuble a minap. A nyitott ajtók politikájának a következménye ez. Csak remélni lehet, hogy ez eltemeti a német kormány illúzióit a témában. De minek is nevezzük ezt? Tömeges bejövetelnek? Áramlatnak? Vagy lavinának – ahogy Wolfgang Schäuble tette nemrég? Mindegyik helyes, ahogyan azzal is tisztában van mindenki, hogy olyan emberekről van szó, akik oltalmat és jobb életet keresnek Németországban.

A szövetségi kormány ellenben nem tudja, hány menekült tartózkodik jelenleg Németországban. Mégis honnan tudná azok után, hogy a nyitott ajtók politikáját folytatta? Az, hogy annak ellenére sincs még csak egy helyzetjelentés se arról, hányan tartózkodnak éppen különböző befogadóállomásokon, hogy egy ideje menekültügyi válságstábot állított fel a kancellári hivatal, csak azt jelzi: a kormánynak teljesen mindegy, hány ember érkezik Németországba, és lesz itt felvéve. Így néz ki a gyakorlatban a két új német államcél, a »meg tudjuk csinálni« és a »nincs felső határ«.

A jelenséget a pénzügyminiszter szavaival élve akár a globalizálódással való randevúnak is lehetne nevezni, azonban semmiképpen nem szabad úgy tennünk, mintha nem lehetne befolyásolni a menekültek áradatát. A hiedelmek, miszerint túl jól megy nekünk, kötelességünk mással is megosztanunk, amink van, és mások költségére élünk, még nem mentenek fel a felelősségteljes politika alól.”