„A liberálisokat eszmeviláguk egyik legérzékenyebb pontján érte a nők durva molesztálása, de a történteken elgondolkodhatnak immár a félni eddig az erre építő propaganda ellenére sem hajlandók is. Tolerálni ugyanis még az elesettek agresszivitását sem lehet, s közben érdemes elgondolkodni azon, hogy mi vezetett idáig. Ahogy az Európába érkezőknek nem csak megismerniük kell, de el is kell fogadniuk a többség mentalitását, kultúráját, törvényeit, úgy a befogadóknak is fel kell készülniük a bevándorlók lelkivilágából. Így tisztában kell lenni a frusztráltságukkal, amely könnyen erőszakba csaphat át, mint ahogy azzal is, hogy a muszlim világban másképp viszonyulnak a nőkhöz. Azt is fel kell fogni, hogy a muszlimok mentálisan erősek, s ez különösen akkor domborodik ki, ha megérzik a gyengeséget. Köln e tekintetben ismét megerősíti Huntington téziseit a kultúrák egymás mellett éléséről, s rávezetheti az álmodozókat is arra, hogy az elesettség, a befogadás nem jelent felmentést a törvények alól, a megértés pedig nem egyenlő az élettér átengedésével.
A közvélemény hangulatának változását érzékelve nem mehet el a kölni randalírozás mellett a német kormány sem. Angela Merkel ugyan kiemelte, hogy valójában nem csak a német polgárok, de a bevándorlók nagy többségének érdekét is szem előtt tartva kell változtatni a menekültügyi szabályozáson. – A szilveszterkor történtek visszataszító bűncselekmények, amelyek határozott válaszokat követelnek – fogalmazott a kancellár azután, hogy párttársaival Mainzban találkozott. Úgy látszik, Angela Merkel is ráébredt arra, hogy a kerítésépítő bezárkózás és a kapukat sarkig táró nyitottság között széles a spektrum, s nemcsak a politikai túlélés érdekében kell átláthatóvá tenni a migránsok befogadását, szabályozni a beilleszkedésüket, más szavakkal, identitásuk, szokásaik tiszteletben tartása mellett kikényszeríteni az integrációjukat.”