Tolók

„Az esélyegyenlőségre hivatkozva minden intézmény ugyanazt a semmire sem elég pénzt kapta, s az apparatcsikok nem értették, hogy ez miért nem elég; mára krétára sem. A voluntarista döntnököknek ugyanis annyi valóságismeretük sem volt, hogy tudták volna, hogy önkormányzataink erejükön felül is fakasztottak pénzt iskoláikra, míg azt sajátjuknak tudhatták.

A szervezeti-pénzügyi bajokat tetézte, hogy semmibe vették azt az alapszabályt, miszerint az iskola kulcsfigurája a tanár. Aki ebből következően autonóm létező. Igazgatóstul önmenedzselő, aktagyártó végrehajtóvá minősítette vissza őt a magasságos oktatási hivatal. Ide a hatalom amúgy zömében azokat a tanügyi menekülteket állította – kvázi jutalomból –, akik tanítónak nem, de lojális végrehajtónak beválni látszottak.

És így tovább... Nem fájna ez annyira, ha közben ez a szervezet nem morzsolná össze gyerekeink, unokáink derűjét, jövőjét.”