Hazugságok hálójában

„Az európai integráció, a felzárkózás, a kohéziós alap és egyebek csupán eufemisztikus metafogalmak, amelyek arra szolgálnak, hogy elfedjék a valóság brutalitását. Azt, hogy a munkaerő árának tartós csökkentése az egyetlen valóságos stratégiai cél. A bevándoroltatás fedőnevű folyamat legmélyebben fekvő stratégiai célja pedig nem más, mint az, hogy még azt a költséget is megtakarítsa a globális tőke, amit eddig a perifériákra történő kitelepülése jelent. Ennél sokkal olcsóbb, ha nem ő megy ki a perifériákra, hanem az ott élő munkaerőt »hajtja át« a Nyugat technológiai központjaiba, ahol a nagyvárosok perifériáin részükre létrehozott munkaerőraktárakban helyezi el őket. Ezzel kettős nyomás alá helyezi a centrumok, illetve a közvetlen fél-perifériák »munkaerőállatait«. Amire azért is nagy szüksége van, mert az utóbbi évtizedekben a centrum és a félperifériák munkaerőcsordái spontán módon egyre radikálisabban lassítják saját szaporodásukat. A tudattalan mélyrétegekben mindez az ösztönös védekezés egy formája. Hiszen ha a globális tőkestruktúrák a munkaerőállatok »túltenyésztésével« próbálták tartósan alacsonyan tartani a munkaerő árát, akkor az erre adható egyetlen logikus válasz a »munkaerőállatok« részéről a tenyésztés akadályozása, lelassítása.

A bevándoroltatás tehát az így előálló alulkínálatot próbálja megakadályozni, de rendkívül veszélyes fegyvernek bizonyulhat. Mert olcsónak ugyan nominálisan olcsó, de a használat értékéhez képest valójában sokkal drágábbnak bizonyulhat, mint a félperifériák »munkaerőállatai«. Aligha kell bizonyítani, hogy mindez az uralkodó beszédmóddal tökéletesen elbeszélhetetlen. Az uralmi reprezentánsok számára tehát marad az egyre ócskább és egyre zavarosabb hazugságok szövevényes hálója, ami azonban mind végzetesebben fojtogatja Európa népét.”