Mások szabadsága

„Némely politikai erő sebzett vadként reagált a hétvégi AfD-kongresszusra: ijedten és mint aki eltalálva érzi magát. Nagyobb szívességet nem is lehetne tenni az AfD-nek, mint hogy ellenségnek kiáltják ki őket és a harmincas évekkel vonnak párhuzamot. Pár hete vezető SPD-s politikusok alkotmányvédelmi esetnek kiáltották ki az AfD-t. Azonban a szervezet elnöke még a mostani pártkongresszust követően sem látott okot arra, hogy megfigyelés alá helyezze a pártot. Az alaptörvény szerint ugyanis radikálisnak is lehet lenni. Aki ezen pártok hatalomra kerülését szeretné megakadályozni, annak a párt nézőpontjaival kell harcba szállnia.

(...)

Az AfD kirekesztésre és félelemre épít. Nem elég szembeszegezni mondanivalójukkal a mantrát, miszerint az idegentől nem kell félni. Ezt csak egyszer lehet csak eljátszani, és van is némi alapja. Aki biztos önmagában, akinek van tartása, akár szilárd hite, szuverén módon kapcsolatba léphet az ismeretlennel. Ez sokszor hiányzik. Talán mert legfeljebb a saját pártjukban hisznek csak. Ezzel viszont nem mennek sokra. Az alaptörvényben ugyanis nem szerepel a többség iránti követelés.”