Kommunista örökségünk, a bizalomhiány

„A döntéshozók csak akkor merik meglépni a polgárok rövid távú érdekeivel ellenkező, mégis hosszú távon kifizetődő döntéseket, ha látják a rendszerszintű bizalmat a társadalomban. De Magyarországon nem látják. Pedig a társadalomkutatók szerint a bizalom valahol megvan, ám egy jóval alacsonyabb, nem intézményi, hanem úgynevezett interperszonális szinten. Ami azt jelenti, hogy – európai viszonylatban – egymásban még bízunk, az intézményrendszerünkben viszont nem. 

De miért is alakulhatott ki ez a kettősség? Hazai kutatók azt pedzegetik, a szocialista rendszer öröksége miatt. Vegyünk csak egy egyszerű összefüggést: a szocialista rendszerben nem működött a jogállamiság, a döntéseket nem olyan világos elvek alapján hozták, mint a törvény előtti egyenlőség, hanem gyakran a párt, vagy egyes befolyásos káderek érdeke alapján ítéltek. Ebben a környezetben a lakosság elidegenedett a jogszabályoktól, és az, ha a törvényeket kijátszották, teljesen természetessé vált. A szabálykerülés pedig a rendszerváltás után is általános maradt, a legújabb becslések a GDP 25 százalékára teszik a feketegazdaság mértékét, de a korrupciót tekintve is messze vagyunk még a nyugat-európai szinttől. (...)

Az állami intézményrendszerrel talán méltán vagyunk bizalmatlanok, ugyanakkor az is tény, hogy hazánkban még így is sokan függnek az államtól – az állam újraelosztásából származó pénz aránya jövedelmünkben Magyarországon az egyik legmagasabb. Amennyiben viszont képesek lennénk az államról leválni és a piacról élni, akkor az állami intézményrendszerre kevesebb teher hárulna, így talán jobban végezné a dolgát, s rászolgálna a bizalmunkra.”