A legrosszabb eredmény Berlin számára

„Berlin huszonhét évvel a fal leomlását követően is megosztott város maradt annak ellenére, hogy lakosságában hatalmas változások mentek végbe. A város keleti felén sokan nem értik a közép nyugodt pragmatizmusát, helyette olyan pártokkal szimpatizálnak, amelyek a rendszer létét kérdőjelezik meg – jöjjenek akár balról, akár jobbról. Az egyik népi, a másik szocialista alapon teszi ezt.

(...)

Sok jel utal egy piros-vörös-zöld koalícióra, ami valahogy képes kihozni a legrosszabat mindhárom valamennyire baloldali pártból. Egy már most is túlbürokratizált várost, annak alig működő önkormányzatát még több etatizmus és gyámkodás fenyeget. A zöldek vegetáriánusnapos ötlete, a »találkozási zónákká« átalakított utcák és a szexiséggel való reklámozás tilalmáról szóló tervei ki fognak egészülni a Baloldal szocialista gondoskodó állam iránti vágyaival, valamint a szociáldemokraták által vallott gyámkodással – utóbbinak nem is tett rosszat, hogy a CDU-val kellett kormányozniuk.

A piros-vörös-zöld koalíció az utolsó dolog, amire ennek a gazdaságpolitikailag katasztrofálisan vezetett városnak szüksége van. A fellendülés és az új munkahelyek nem a politikának köszönhetőek, hanem annak ellenére. A polgárság ugyanis nem hagyja magát elijeszteni a túlszabályozás és szakmaiatlanság okozta hülyeségek által.”