Balliberális megmondóemberek valóságos szerelmi nyilatkozatokat tesznek a MoMónak, nem múlik nap, hogy valamely címlapról ne nézne áthatóan a szemünkbe az új politikai Győzike.
Bencsik Gábor írása
Nem könnyű manapság magyar baloldali politikusnak lenni. Az emberrel az elvbarátai, értelmiségi holdudvarának tagjai folyton békát nyeletnek, és még jó képet is kell vágnia hozzá. Korábban például Gyurcsány Ferencet kellett lenyelni, most a Momentum Mozgalom a béka, pedig baloldali politikusnak nem valami ízletes falat. Liberálisnak meg egyenesen keserű.
Mióta összejött az elegendő számú aláírás, balliberális megmondóemberek valóságos szerelmi nyilatkozatokat tesznek a MoMónak – ilyen hőfokú rajongásban még a 4K-nak meg a Millának sem volt része soha, szegény Puklit meg már el is felejtették. Balliberális, vagy legalábbis Orbán-ellenes (magyarul: Simicska-tulajdonú) lapok öles interjúkban kérdeznek alá az új üdvöskének, nem múlik nap, hogy valamely címlapról ne nézne áthatóan a szemünkbe az új politikai Győzike.
Ez rendben is volna, a szerelem szép, még a politikai szerelem is, miért éppen ne a balliberális megmondóemberek ne esnének bele. A nehézség az a dologban, hogy baloldali politikusok felöl nézvést itt bizony olyan versenytársról van szó, akin jól fizető állások és képviselői mandátumok úszhatnak el. A balliberális holdudvar viszont kéri, várja, követeli, hogy a balliberális pártok maguk is örvendjenek, aláírásokat gyűjtsenek, lelkesedjenek.
*
Szögezzük le: a Momentum Mozgalom budapesti balliberális szervezet, pártként is az lesz. Az eredményes aláírásgyűjtő kampány nagyjából be is betonozta ebbe a pozícióba. Minthogy a MoMo az első lélegzetvételével durván beleszállt a Fidesz-szavazókba, és azóta is erőteljesen kormányellenes vonalat visz, érdemleges számú jobboldali szavazatot aligha kap jövő tavasszal. Lehet, hogy a MoMo vezetői még nem érzékelik, pedig az olimpia elbuktatásával maguk és a jobboldali szavazók között falat emeltek. A következő tíz évben itt átjárás nem lesz.
Szóval nincs új torta, jó húsz éve csak régi torta van, 2018-ban is az lesz, mást képzelni naivitás. A választók a MoMót föltették a politikai térképre az SZDSZ helyére, onnan arrébb menni a következő néhány évben ugyanúgy nem tud majd, mint a Jobbik a maga helyéről, még ha süvét ül az egész Jobbik-elnökség, akkor sem.
A MoMo, ha pártként indul, kilencven százalékban balliberális szavazatokat kap majd, amelyek nélküle más balliberális pártoknak jutnának. Ez az a béka, amelyet a balliberális holdudvar most számára kedves pártjaival lenyeletni akar, szemlátomást sikerrel.
Úriember biztosra nem fogad, így arra sem, hogy az Együtt és a Párbeszéd kiesik a parlamentből. Ehhez nem kell MoMo sem, megteszik maguktól. Gyökeresen más eset az LMP-é. Ez a párt legutóbb kevesebb, mint huszonötezer szavazattal ugrotta meg az öt százalékos küszöböt. Föltéve, hogy a szavazóbázisa nem változott (a közvélemény-kutatási adatok szerint kissé csökkent), ezt a huszonötezer, zömmel budapesti voksot simán elviheti a MoMo. Vagy akár kétszer ennyit. Az LMP-nek a torkán a MoMo kése. És még jó képet is kellett vágniuk hozzá, még aláírásokat is gyűjtöttek.
A DK, mint afféle szektapárt valószínűleg nemigen nyer és nemigen veszít a MoMo színrelépésével. A Gyurcsány-párt számára most az a kihívás, hogy a Botka keltette szívó hatásnak ellent tudnak-e állni, meg tudják-e tartani a szavazóbázisukat. Ha egyedül indulnak, egyéni körzetet nem nyernek, de listán egy kis frakcióval tovább keseríthetik a szocialisták életét.
Az igazi kérdés a szocialista párt. Botka László hosszú idő óta az első bátor ember a pártja élén, a budapesti értelmiségi holdudvarral dacolva a Gyurcsány Ferenc nevű homokzsákot is megpróbálja kidobni a magyar baloldal léghajójából (vajon sikerül-e neki?), mer okosan kockáztatni, ami a sikeres politizálás egyik alapja. Hogy a kis liberális pártokért krokodilkönnyeket hullat, azt teljesen érthető. De a békanyelésre neki is fel kell készülnie.
*
Hogy a MoMo megugorja-e a parlamenti küszöböt, a parlamenti erőviszonyok szempontjából nem különösebben lényeges. A jobboldal természetesen annak drukkol, hogy egy erős, mondjuk 4,97 százalékos eredménnyel vigyenek el kétszázötvenezer baloldali szavazatot a semmibe, de ha 5,2 lesz, az sem sok vizet zavar. Az LMP 2014-ben 5,49-el öt mandátumot szerzett, most esetleg a MoMónak lesz öt képviselője.
Egyéni mandátumra természetesen semmi esélyük – viszont arra igen, hogy egyes választókerületekben (leginkább Budapesten) éppen a rájuk eső voksok hiányozzanak a baloldali jelöltnek a győzelemhez.
Ha ez bekövetkezik, érdekes lesz figyelni a balliberális értékeléseket. De az akkor megjelenő írások aligha hasonlítanak majd a szerelmes levelekhez.
Lapunk értesülései szerint egy sor jobbikos múltú háttérember segíti Magyar Pétert a szervezésben. Úgy tűnik, egymásra talál a végleg baloldalra sodródott párt hátországának több tagja, és az érdemi szervezet nélküli politikus.
A rendőrterror hazánk történetének egyik mélypontja.
Ma már biztosra vehető, hogy a hazai pártrendszer jelentős átrendeződése előtt állunk.
Amikor a „haza minden előtt” elkorcsosulva, megszégyenítve a „Család minden előtt”-é válik, ott a bűn marja az egykor volt köztársaság mára beteg testét.
Meglehet, hogy a Momentummal kötött zuglói szövetség az ezredfordulós baloldal halálba menetelésének újabb állomása lesz.
„Magyar Péter a legdurvább háborús retorikát képviselő Európai Néppárthoz akar csatlakozni” – közölte a fideszes EP-képviselő.
Az amerikai sajtó is figyelemmel kísérte a magyarországi CPAC Hungaryt.
Lapunk értesülései szerint egy sor jobbikos múltú háttérember segíti Magyar Pétert a szervezésben. Úgy tűnik, egymásra talál a végleg baloldalra sodródott párt hátországának több tagja, és az érdemi szervezet nélküli politikus.
