Úgy tűnik, mintha szekuláris kultúránkban a halálnak nem lenne oka.
2018. június 09. 10:42
p
0
0
72
Mentés
Russell Ronald Reno (1959, Baltimore) író, publicista cikkének fordítását közöljük. Reno többek között a Yale-en is tanult, 2010-ig a teológia és etika professzora volt a Creighton University-n, ma a First Things magazin szerkesztője. Két gyermek édesapja, számos kötet szerzője. Episzkopálisnak (anglikánnak) született, de felnőtt fejjel katolizált. Fő hobbija a hegymászás.
***
A halál szaga eláraszt minket. Tízen haltak meg Texasban, egy houstoni iskolában, tizenheten a floridai Parklandban, ötvennyolcan egy Las Vegas-i koncerten Nevadában, majd négyen a nashville-i Waffle House-ban, Tennessee-ben. Az utóbbi esetben ez a szám csak egy hősies közbelépésnek köszönhetően nem lett magasabb.
A heroin-túladagolásban elhunytak száma tovább emelkedik, az öngyilkossági ráta szintén. Egyre több halált okoz az alkoholizmus és az elhízás. Ezek a tényezők játsszák a vezető szerepet a várható élettartam csökkenésében az Egyesült Államokban.
A véleményvezérek a kezüket szorongatják. „A fegyvertartás szigorítására van szükségünk” – mondják néhányan. A naloxont – ami egy túladagolást megfékező drog – már kiosztják a helyi rendőrségnek. Az anyagi keret megemelése az öngyilkosságok megelőzésére szolgál.
Ezek az erőfeszítések a tüneteket kezelik, nem pedig az okokat.
A fegyverrel rendelkező háztartások száma éppen annyi, mint ötven évvel ezelőtt, ami azt jelenti, hogy a fegyvertartás szabadságát biztosító jogrendszer nem magyarázza meg a tömeges emberölések számának emelkedését. Hasonló a helyzet a túladagolásokkal, az öngyilkosságokkal és az önmagukban kárt tevőkkel. Az önpusztítás eszközei nem újak.
Welcome to Las Vegas
A halál kultúrájának okai titokzatosak. Az iszlamista terroristáknak vannak okai – bármennyire is rosszindulatúak – a gyilkos akciók elkövetésére. Okok, amelyek az iszlám és a szekuláris Nyugat közötti civilizációs összecsapásból erednek. Ezzel szemben senki sem tudja, hogy miért gyilkoltak meg ötvennyolc embert Las Vegasban, vagy azt, hogy a „kétségbeesésre visszavezethető halálok” miért növekszik, különösen a fehér munkásrétegbe tartozó férfiak körében.
Úgy tűnik, mintha szekulárius kultúránkban a halálnak nem lenne oka.
Amíg nem nézzük meg közelebbről.
National Organization for Women
Nem lehet a szokásos gyanúsítottakat – az elhagyatott vidéken élő „bigottakat” és a „vallásos” jobboldalt – okolni a kultúráért, ami azokat a fiatal férfiakat formálta, akik emberek tömegeit mészároltak le – vagy akik drogokkal, alkohollal vagy halántéknak szegezett fegyverrel vetettek véget életüknek. Épp ellenkezőleg, olyan intézmények határozzák meg a fősodort, mint a Harvard, a Google és a Ford Alapítvány. Preferenciáik adják a hangot olyan divatos szavakkal, mint a „multikulturalizmus”, a „sokszínűség”, az „inklúzió” és a hagyomány utáni életstílus más kifejezései. Az elitünk hatalmas vagyonával és presztízsével hadat üzen a mumusnak: a heteronormativitásnak, a patriarchátusnak, a logocentrizmusnak és a rasszizmusnak. Jelenlegi kultúránk egy több mint ötven éve tartó
szabályleépítési folyamat eredménye, amit a hagyományos értékek elutasítása és a vallásgyakorlás megvetése jellemez.
Elitünk minden szinten ellenzi a tisztán morális alapokon álló viselkedés hagyományos formáit, inkább egy gyógyászati és bürokratikus megközelítésre épít. A marihuána legalizációjára törekednek, leépítették a férfi és női szerepek jelentőségét a gyerekek viszonylatában. Mindenkit kijavítanak, aki biológiai nemről beszél, hiszen ők a társadalmi nemet preferálják – ami szerintük társadalmi konstrukció. Az általuk istápolt szólásszabadság definíciója szerint a középiskolás fiúkat lehetetlen megóvni attól, hogy pornót nézzenek az iskolában, ugyanakkor ki kell tartani a politikai korrektség mellett, ami elutasítja a morális korrektséget.
A végeredmény: az amerikai kultúra 2018 körül.
A képlékeny önmeghatározás világa az ideálunk, amit általános elfogadás és kölcsönös megerősítés jellemez. A gyakorlatban az elit gyermekei szerencsések, hiszen családjaik és iskoláik gondosan szocializálják őket a 21. századi meritokratikus siker fegyelemére, miközben nyitottságot, befogadást és sokszínűséget prédikálnak. De a többiek nem ilyen szerencsések.
A legtöbb amerikai levegőért kapkod és a víz fölött próbál maradni, de egyre többen fulladnak meg.
Bár mindannyian a saját tetteinkért vagyunk felelősek, egy társadalmat mégis a leggyengébbek és a legveszélyeztetettebbekre gyakorolt hatásán keresztül lehet megítélni. Nem is olyan régen, amikor még az egyetemista fiatal voltam a rasszista kultúra arra ösztönözte néhány fehér barátomat, hogy haragjukat és bizonytalanságaikat rasszista inzultusokkal fojtsák el – éppen úgy, ahogy egy korábbi generációnak megengedték, hogy domináljon, és megalázzon másokat.
A mai amerikai kultúra teljesen más. A befogadást ígéri, de a celebség és a professzionális siker büntető társadalmi hierarchiáját adja. A korlátlan szabadság világában – légy a legjobb, ami lehetsz – minden bukást magadnak köszönhetsz. Az önkárhoztatás lehetőségét csak az elnyomás narratívái enyhítik, ami azt jelenti, hogy a kamasz szenvedését – és a felnőtt szenvedését – is mindig más hibája okozza. Ezért a sikerért zajló elkeseredett küzdelem és a megtorlás iránti bosszús követelőzés között vergődünk.
A liberalizmus mindig is az elit deregulációs terve volt.
A 19. században azt a célt tűzte ki, hogy kevesebb szabály kösse a premodern gazdaságokat és a társadalmi hierarchia mintáit. A képzettek, tehetségesek, cégalapítók és becsvágyók kezére játszott, akik hamarosan kiszorították az arisztokráciát.
Az elmúlt fél évszázadban a liberalizmus a magánélet szabálymentesítésére fókuszált. Ez is egy elit prioritás volt, mert lehetőséget teremtett a kizsákmányolásra az erőforrással rendelkezőknek. De egy olyan világot teremtett, ahol a rend nélküli lelkek drogokkal és alkohollal pusztítják el magukat, és ahol a gyilkos gondolatokat dédelgetők szabadon szerezhetnek érvényt agyszüleményeiknek.
Válságmenedzselésben és az utódlások levezénylésében jó a rendszer, de az elnök váratlan halála rossz geopolitikai, belpolitikai, gazdasági helyzetben érte Iránt. Az iszlám köztársaság negyvenöt éve a választói felhatalmazásra épül, ez a legitimitás vészesen gyengülni látszik.
Nagyon sok a migrációs hátterű nebuló, akik lehúzzák az átlagot, de a német gyerekek se a régiek már – a Die Weltre írta meg tapasztalatait egy veterán tanár Észak-Rajna-Vesztfáliából.
Nem korlátozhatja New Hamsphire a fajról és nemiségről szóló oktatást az állami iskolákban, ami valójában a kritikai fajelmélet és genderelmélet oktatását érinti.
A tavalyi BL-ezüst után idén az NB I/B-ben szerzett ezüstérmet a korábbi szövetségi kapitány, aki az Esztergomi Vitézekkel visszatér az élvonalba! Interjú a sikeredzővel.
p
0
0
1
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 72 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2018. június 10. 17:49
50 éve még bemesélhették maguknak és a világnak, hogy ők a lehetőségek hazája, de ma már nem igazán.
Annyi maradt mára, hogy még kisebb a nyomor és a bűnözés, mint Mexikóban, tehát délről még mindig megéri bevándorolni gazdasági okokból.
Miért változott meg így a világ?
Hát egyebek mellett paradox módon a hidegháború megszűnése tett rosszat. Addig ugyanis a "szabad világ" folyamatosan bizonyítani akarta, hogy jobb hely mindenki másnál, de főleg a kommunista országoknál.
A hidegháború után viszont ellenfél hiányában erre már többet nem volt szükség, így a megtermelt jövedelmek egyre kisebb része maradt a munkavállalóknál, nőhetett a profit és az állam.
A kapitalizmus a versenyt hirdeti. na hát a hidegháború idején éppen az volt! Ma meg? A globalizmus nem verseny, hanem egyeduralom.
Ez is a halál szaga
Megnyitjuk a Fenyő-gyilkosság aktáit – Portik több mint két évtizede a markában tarthatja Gyárfás Tamást
https://pestisracok.hu/megnyitjuk-a-fenyo-gyilkossag-aktait-portik-tobb-mint-ket-evtizede-a-markaban-tarthatja-gyarfas-tamast/
Ez egy igaz és jó írás, sajnos nem sok optimizmussal. Utóbbira nincs is sok oka, igaz. A mára gyilkos erőszakká váló "liberalizmus" alighanem a történelem legnagyobb hekatombáit hozza majd el.