Legalább itt nincs a szinte mindenhol irritáló NER-es kettős mérce
Miért mindig Izrael az emberjogi bírálat tárgya, és soha nem az ilyen atrocitások sokszorosát elkövető durvább rezsimeké?
Franco példás családfő volt, Pinochet szintén, és Salazar meg nőtlen, amolyan laikus szerzetesféle. E tulajdonságokat nem vallhatják maguknak napjaink európai államfői.
„Napjaink legelvakultabb ideológiája a női dicsőség ünnepelésében tobzódik. A szexuális zaklatással kapcsolatos átnevelő programok hatására hajlamosak vagyunk feledni, hogy a férfi továbbra is ragadozóként lép fel a nővel szemben, s e tényen nem változtatnak a biogenetikai manipulációk. A változást igazából a nők sem akarják.
Bizonyítékként vessünk egy pillantást napjaink úgymond nagy embereinek szexuális életére, azokra, akik a demokráciákban, a jobboldali diktatúrákban vagy a totalitárius rendszerekben gyakorolják a hatalmat. E téma felvetése nem puszta szeszély, hiszen része a szociológiai kutatásnak, mi több, a politikának is. Ha mellőzhetnénk szerencsétlen korunk szigorú puritanizmusát, betehetnénk e témát az iskolai tankönyvekbe, vagy – jobb híján – olvashatnánk egy kapzsi nőnek, Simone de Beauvoirnak A második nem című könyvét. (...)
Ilyen apró sztorik után az ember alig merészel áttérni a jobboldali diktátorok ügyeire. Mint minden respektált olasz férjnek, Mussolininek is voltak szeretői, akik közül a történelem egyet tart számon: Clara Petaccit. Ő annyira ragaszkodott a ducehoz, hogy osztozott vele a halálban, azaz a kivégzésben. Az óceán túlsó partján Juan Perón sem vetette meg a nőket, különösen, ha fiatalok voltak, és egy egész kampányba kezdett, hogy meghódítsa Nellidát, aki akkor csak 14 éves tanuló volt. Kapcsolat lett a vége, amelyet Perón maga jelentett be a szülőknek.
Velük ellentétben Franco példás családfő volt, Pinochet szintén, és Salazar meg nőtlen, amolyan laikus szerzetesféle. E tulajdonságokat nem vallhatják maguknak napjaink európai államfői, legyenek koronázottak vagy szimplán csak »istenítettek«. A probléma tehát rosszul van felvetve. (Nem itt van a kutya elásva.) A férfiak ragadozóak maradnak – nyíltan, vagy rejtőzködve, női jóváhagyással vagy anélkül. S az egészben az a legmegrendítőbb, hogy a marxizmus az imádott vezetőiben megtestesülve a legaljasabb kizsákmányolást hajtotta végre: a nő kizsákmányolását a férfi által! Miközben a »népnek« toronyórát ígértek láncostul! Azok a kínai iskolás lányok, akik Mao elé zarándokoltak, nem tudták, hogy a Nagybácsi apró disznószeme már az ágyába válogatja őket. Soha embernek ember általi kiszolgáltatottsága nem hanyatlott ilyen mélyre – kivéve persze a nyugati liberál-kapitalizmust, ahol a gyermekek szexuális kizsákmányolása – például videós eszközökkel – az egyik legjövedelmezőbb üzlet. És történik mindez akkor, amikor a hivatalos humanizmus kihirdeti a »gyermekek évét«, majd a »családok évét«.”
(Az Action Françaises-ben francia nyelven megjelent írást magyarra fordította S. Király Béla)