Keleten a helyzet változatlan

„Mindenesetre a napokban volt a német újraegyesítés harmincadik évfordulója, és az ünnepségek – tekintve, hogy a Covid momentán mindent visz – viszonylag csendesen zajlottak. Az esemény jelentőségét tekintve mindenképpen, hiszen az túlértékelhetetlen. Még akkor is, ha a keleti tartományokban élők egy jelentős része úgy gondolja három évtized után, hogy ugyan Honecker elvtársat nem sírja vissza (vö. Kádár alatt jobb volt), de azért nem pont ilyen lóról álmodozott.

A statisztikák nagyrészt igazolják őket, hiszen az egykori NDK-részegységek lemaradása nem szűnt meg, legfeljebb néhol átalakult. Az viszont kétségtelen, hogy a vérzivataros XX. század végének egyik legfontosabb aktusára emlékezünk, amiről mindazoknak, akik átélték, nyilván akadnak személyes emlékei, ami azért is lényeges, mert az ember optimista pillanataiban hajlamos azt hinni, hogy a történelem mégiscsak privát sorsok összessége, még ha nem is kap szobrot minden résztvevő.

Nekem például hirtelen és némiképp magamnak is meglepő módon három név akadt be. Lou Reed, Roger Waters és Helmut Kohl. Elég érdekes belső hármas, bár látszólag nem sok közük van egymáshoz, de közben meg mégis. A világ már csak olyan, hogy politikusokat ritkán kedvelünk meg, ám véleményem szerint Kohl a Német Szövetségi Köztársaság valaha élt legnagyobb kancellárja volt, óriási figura minden értelemben, a fal ledöntésekor és a német egység újrateremtésekor valódi katarzist okozott milliók lelkében (na jó, itt azért Herr Genschert se felejtsük ki méltatlanul a pakliból), egy igazi konzervatív és kereszténydemokrata, valóban tekintélyes vezető.”