Az aranykor véget ért

„Még soha nem volt ilyen nehéz megismerni a valóságot. Soha ilyen sok kulissza nem takarta el a horizontot.

Az ember hiába nézi a hírportálokat, próbál a sorok között olvasni, próbál egymást kiegészítő híreket keresni, amelyek segítségével félretolhatja a kulisszákat, csak újabbakat talál. A nagy átalakulás, a nagy paradigmaváltás időszakát ugyanis az egyre növekvő káosz jellemzi. Dolgok a jelentésüket veszítik el, és sokszor ellentétes tartalmakkal töltődnek fel.

Az 1990-es változásnak, sőt rendszerváltozásnak hitt, valójában csak lassú átmenetnek bizonyuló korszak jelképe volt a „Tovarisi konyec!” (Elvtársak, vége!) plakát, amely az orosz katonai megszállás és az ezzel járó hegemónia befejeztét hirdette a megszállók nyelvén, míg az új korszak legdinamikusabb politikai szereplőjének jelképe ez a dal lett: „Listen to your heart!” (Hallgass a szívedre!), ami a szabadságot és a szabadság szeretetét hirdette. A kilencvenes években még Amerika volt a példakép, Oroszországtól pedig igyekeztünk mielőbb megszabadulni.

Mára azonban mintha fejre állt volna a világ. Fájdalmas bevallani, hogy abban az iszonyú tragikomédiában, amely Ukrajnában zajlik, és amellyel párhuzamosan egy számunkra sokkal fájdalmasabb tragikomédia is zajlik itt, Európában a szankciók következtében, egyre többen véljük úgy, hogy az igazság nem ott van, ahol látnunk kellene. Valami rejtélyes okból egyre kevésbé látjuk agresszornak az oroszokat, de egyre inkább annak az amerikaiakat. Értjük és tudjuk, hogy ki támadott meg kit, de belesvén a kulisszák mögé, mégis erősödik az az érzésünk, hogy megtévesztenek bennünket.”

Nyitókép: AFP