De hová tűnt a béketerv?

„Ukrajna jelene borzalmas, de a jövője sem tűnik fényesnek. Évtizedekre elegendő traumát szenvednek el ott az emberek, ezért nehéz elképzelni, hogy az ország területén élő számtalan kisebbség és az ukrán többség viszonya gyorsan rendeződne. Tekintve, hogy az a háború előtt sem volt felhőtlen, mert a mindenkori kijevi kormány – az EU és a Nyugat gyáva asszisztálása mellett – barbár kisebbségpolitikát folytatott. Különösen az ukrán–orosz viszony tűnik puskaporos hordónak. Ha a harcok végeztével valamilyen csoda folytán sikerülne is nyugalmat kialakítani, annak törékenysége mindkét oldalról folyamatosan kísértene, és fennállna a veszélye, hogy akár az ukrán, akár az orosz nacionalisták feltépik a sebeket. És ne felejtsük el a saját nyomorunkat sem!

Az Orbán-kormány baráti Oroszország-politikája most nagyon erősen beleég annak az ukrán társadalomnak az emlékezetébe, amely korábban sem ment a szomszédba egy kis magyarellenességért.

Fájó kimondani, de ha a háború véget ér, kárpátaljai testvéreink a poszttraumás ukrán düh céltábláivá válhatnak. Ahogy az Ukrajna területén élő oroszok is. A béketerv negyedik pontja ezért így hangzik: a régi soviniszta és jogtipró gyakorlat helyett az új Ukrajnának folyamatos nemzetközi ellenőrzés mellett kell biztosítania a kisebbségek jogait és biztonságát. Na, de ki meri vagy tudja ezt kimondani?”

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád